PK BH 1981/97
PK BH 1981/97
1981.03.01.
A családvédelmi szempontok figyelembevételével kell meghatározni, hogy a közös tulajdon megszüntetése esetén a bennlakó és az ingatlant magához váltó házastárs (volt házastárs) viselje-e, és ha igen, milyen mértékben viselje a bennlakás értékcsökkentő hatását [Ptk. 148. §; PK 10. sz.]
A felperes és az I. r. alperes 1969. május 3-án kötöttek házasságot, amely azért bomlott fel, mert a felperes másik nővel létesített kapcsolatot és 1977. május 7-én annak lakásába költözött. Ezt követően a felek házasságát a járásbíróság felbontotta és ugyanakkor a volt közös lakást az I. r. alperes kizárólagos használatába adta. Maga a felperes is olyan nyilatkozatot tett, hogy a közös lakásban nem akar lakni. Ez a közös lakás egyébként a felek közös tulajdonában álló házingatlanban van, amelyet a felek az 1974-ben vásárolt telken építettek. A felperes a keresetében a házastársi közös vagyon megosztását és ennek keretében a házingatlanon fennálló közös tulajdonnak olyan módon való megszüntetését kérte, hogy az I. r. alperest a bíróság kötelezze az ő tulajdoni hányadának a magához váltására. Az I. r. alperes ezt vállalta, a II. r. alperes az ellen észrevételt nem tett.
A perben meghallgatott szakértő szerint az ingatlannak a beköltözhető állapotban irányadó értéke 230 000 forint, míg lakott állapotban 140 000 forint.
A járásbíróság az I. r. alperest a közös vagyon megosztása címén és a közös tulajdonú ingatlan magához váltása fejében 132 891 forint megfizetésére kötelezte. Az ingatlant a járásbíróság lakott értékkel vette figyelembe és számolta el a felek között.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. r. alperest terhelő összeget 55 326 forintra leszállította, egyben kötelezte őt a felperes különvagyonának minősített televíziókészülék és – antenna valamint tűzhely kiadására. A megyei bíróság ugyancsak az ingatlan lakott értékével számolt, az elszámolásnál figyelembe vette a fennálló OTP-tartozást, az arra teljesített fizetéseket, a felperesnek járó lakáshasználati díjat és az elszámolás eredményeként szállította le a felperesnek járó összeget.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság PK 369., 373. és 412. számú állásfoglalásával módosított PK 10. számú állásfoglalása szerint, ha a magához váltásra a bennlakó tulajdonostárs köteles, illetve jogosult, a bennlakás értékcsökkentő hatását elvileg egészben neki kell viselnie.
Külön kiemeli azonban az állásfoglalás azt, hogy a különváltan élő vagy volt házastársak közös ingatlanának megváltása esetén is előfordul, hogy a közös ingatlanban csak az egyikük lakik, és a bennlakás értékcsökkentő hatásának elbírálásánál ilyenkor figyelembe kell venni a különélő házastársak és a volt házastársak közös lakásának a használata kérdésében irányadó szempontokat. Az eredmény ennek alapján a körülmények szerint az is lehet, hogy a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményeit egyáltalán nem lehet a bennlakóra hárítani, vagy ha igen, csak bizonyos mértékben (Ptk. 148. §).
Ez pedig azt jelenti, hogy a különélő házastárs vagy volt házastárs, aki az ingatlant magához váltja, nem viseli feltétlenül teljes egészében a bennlakásával járó értékcsökkenést, vagyis tulajdonostársának nem a beköltözhető állapot szerinti érték, hanem csökkentett érték alapján fizetheti meg a megváltási árat.
A perben eljáró bíróságok ennélfogva a megváltási ár megállapításánál helyesen tekintettek el a beköltözhetőség mellett irányadó vételártól. A házasélet megromlása ugyanis a felperes magatartása folytán következett be, és az ingatlanban az alperes úgy maradt vissza, hogy a felperes a közös lakást elhagyta és más asszonnyal lépett életközösségbe. Ilyen körülmények között helytelen volna a bennlakás értékcsökkentő hatását teljes mértékben az alperesre hárítani.
Ugyanakkor azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a peres feleknek gyermekeik nincsenek, az alperesnek más eltartásáról nem kell gondoskodnia, és ezért nincs alapja annak sem, hogy a bennlakás értékcsökkentő hatását teljes mértékben a felperes viselje, vagyis hogy a felperes a megváltási árat a lakottság szerinti értékelés alapján kapja meg. Ez a felperes törvényes érdekeit sérti.
Indokolt tehát az ingatlant annyiban beköltözhetőnek tekinti, amennyiben az abban levő helyiségek az alperes jogos lakásszükségletének a mértékét meghaladják és a forgalmi értéket ilyen részbeni beköltözhetőség mellett megállapítani.
Mivel az eljárt bíróságok – eltérő jogi álláspontjuk miatt – ezt a kérdést nem vizsgálták, a jogerős ítélet megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 606/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás