PK BH 1981/98
PK BH 1981/98
1981.03.01.
Kötelező jótállás esetén a hibás termék kicserélése iránti igény akkor alapos, ha a hiba kijavítása 60 napnál hosszabb időt vett igénybe. Ha azonos jellegű hiba ismétlődik – a csereok megállapítása szempontjából – az ugyanannak a hibának a javításával eltöltött időt össze kell számítani. Nem számítható be ez időszakba ismételt javítások esetén az az idő, amely alatt a jótállásra jogosult a hibáról, illetőleg annak ismételt felmerüléséről tudva nem tesz bejelentést az értékesítő vállalatnál, vagy a javítással foglalkozó szerviznél, illetve a javítást nem teszi lehetővé [4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM sz. r. 4. § (1) bek. b) pont, 5. § (1) bek., 9. § (4) bek.].
A felperes 1976. augusztus 28-án megvásárolta az alperestől 80 000 forintért LADA 1200 típusú személygépkocsiját. Egyéb hibák mellett a gépkocsi utastere a csomagtartónál, a bal hátsó ajtónál, a bal első szellőző ablaknál és jobb oldali első ajtónál szigetelési hiba miatt beázott. A felperes már az első garanciális ellenőrzésnél, 1976. október 1-jén kérte a beavatkozótól a csomagtartó, majd november 27-én a bal hátsó ajtó és a bal első szellőzőablak, 1977. január 5-én ismét a bal első szellőző ablak és a csomagtartó, majd 1977. március 11-én – a 10 000 km-es ellenőrzés során – az előzőkön túl a jobb és bal oldali ajtó beázásának megszüntetését. Az ekkor készült munkalap szerint a felperes 1977. március 12-én a gépkocsit jogfenntartással vette át.
A felperes 1977. február 9-én a beavatkozóhoz intézett levelében az 1976. október 1-jei és november 27-i ellenőrzés során ki nem javított hibákat sérelmezte. A levél 3. pontjában a csomagtartó, 6. pontjában az „elefántfül” beázását panaszolta. A beavatkozó az 1977. február 17-i válaszában a felperest arra kérte fel, hogy keresse fel a vállalat ügyfélszolgálati és gépjármű karbantartási osztályát. Ennek a felperes – az 1977. március 2-án a beavatkozóhoz írt újabb levele szerint – 1977. február 25-én tett eleget, és abban állapodtak meg, hogy a hibák kijavítására a 10 000 km-es átvizsgálás során kerül majd sor,
A felperes 1977. március 14-én az alpereshez intézett levelében a gépkocsi kicserélését (vagy értékcsökkenés megállapítását) kérte a többszöri sikertelen javításra, illetőleg a javítás megtagadására tekintettel. A levél 2. és 3. pontja szerint a csomagtartó beázása jelenleg is fennáll, valamint a jobb oldali első ajtónál is erős beázás észlelhető. Az alperes 1977. március 23-án kelt válaszában közölte, hogy a panaszbejelentés alapján az állásfoglalása kialakításához szükséges vizsgálatokat megindította, amelynek eredményéről a felperest tájékoztatni fogja.
1977. május 18-án a felpereshez intézett levelében az alperes közölte, hogy a vizsgálatokat elvégezte és megállapította, hogy a meghibásodások kizárólagosan a szerviz 6 hónapos munkagaranciáján belül javíthatók ki. A jótállási feltételekben foglaltak szerint a gépkocsi cseréjét nem áll módjában biztosítani. A felperes 1977. május 31-i válaszlevelében sérelmezte, hogy az alperes válaszának megadásához 2 hónapra volt szükség és jelezte – többek között –, hogy a gépkocsi utastere változatlanul beázik.
A felperes 1977. május 26-án a beavatkozótól kérte, hogy a gépkocsit a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézettel vizsgáltassa meg, mert véleménye szerint a gépkocsi hibáit nem megfelelően javították ki. A beavatkozó a vizsgálatot 1977. május 27-én a KERMI-től megrendelte, s az intézet a szakvéleményét 1977. június 21-én készítette el. Ebben megállapította, hogy a gépkocsi jobb első ajtajánál és a csomagtérben kisméretű beázás észlelhető.
A felperes többször módosított keresetében a gépkocsi kicserélésére és 12 884 forint kártérítés fizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes és a beavatkozó túlnyomó részben a kereset elutasítását kérték. Az alperes csere nélkül a motor javítási költsége fejében 1883 forintot elismert, egyébként arra hivatkozott, hogy a felperes a gépkocsin végzett átalakítás és a szabványleírástól eltérő üzemeltetés miatt garanciális igényét elvesztette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 9243 forint, annak 1977. március 2-től járó évi 5%-os kamata, valamint 1414 forint perköltség megfizetésére, a felperest pedig az állam javára 5094 forint illeték és a beavatkozó részére 900 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a gépkocsi cseréjére vonatkozó igényét határidőn túl terjesztette elő, Az észlelt hibák megjavíthatók, a gépkocsi nem vált a gyári hibák miatt rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná. A javítások időtartama sem haladta meg a cseréhez szükséges 60 napot, ezért a gépkocsi kicserélése iránti kereset alaptalan.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a perbeni személygépkocsit azonos típusú új személygépkocsira köteles kicserélni. Az elsőfokú bíróságot a csere feltételei tekintetében további tárgyalásra és érdemi határozat hozatalára utasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes a jótállási kötelezettségre alapított csere iránti kérelmével nem késett el. E kérdés elbírálásánál ugyanis az a döntő, hogy a felperes a csere alapjául szolgáló hibákat mikor jelezte az alperesnél, illetőleg a beavatkozónál.
A felperes 1977. február 9-én a beavatkozótól, március 14-én az alperestől kérte a tételesen felsorolt hibák kijavítását. 1977. március 12-én 9975 km-es óraállás mellett a gépkocsit jogfenntartással vette át. A csereigény tehát a jótállási idő alatt kifogásolt hibás teljesítésén alapult. A 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM számú együttes rendelet (R) 5. §-ának (1) bekezdése szerint a jótállásra kötelezett a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka az átadás után következett be. A cserére alapot adó hiba – a gépkocsi beázása – változatlanul fennáll. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az 1977. február 9-én jelzett hibák az 1977. február 7-i káreseménnyel összefüggésben vannak, ezért – kimentési ok hiányában – a jótállás felelőssége alól nem mentesülhet.
A jogerős közbenső ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az R. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a vásárló kívánságára a terméket azonos típusú új termékre kell kicserélni, ha javítása 60 napnál hosszabb időt vett igénybe. A másodfokú bíróság a feltételt azért találta megvalósultnak, mert a felperes által 1977. január 5-én a beavatkozónál jelzett hibát – a bal első elfordítható ablak és a csomagtartó beázását – az igazságügyi szakértő 1978 júniusában is észlelte. Nem sikerült 1978. november 10-én a jobb első és hátsó ajtónál, a bal első szellőzőablaknál és a csomagtérben jelentkező beázások megszüntetése sem, 1978. december 6-án ugyanis a szakértő ismét észlelte a jobb első és a hátsó ajtónál a beázást. A többször kifogásolt, beázást eredményező hibák változatlan fennállása miatt megállapítható, hogy az alperes a javításra a jogszabály által meghatározott 60 napos határidőt túllépte, ezért alapos a gépkocsi cseréje iránt előterjesztett kereseti kérelem.
A jogerős közbenső ítélet azonban megalapozatlan.
Az R. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása során, azonos jellegű hiba esetén – a csereok megállapítása szempontjából – az ugyanannak a hibának a javításával eltöltött időt (a hiba bejelentésétől a terméknek a vásárló rendelkezésére bocsátásáig eltelt időket) össze kell számítani. A csereigény tehát akkor is megalapozott, ha ugyanannak a hibának az ismételt javítása egy-egy alkalommal ugyan nem vett igénybe 60 napot, de a javítási idők együttesen meghaladják ezt az időtartamot. A jogszabályban előírt időtartam a javítás tényleges elvégzésére szolgál, nem számítható tehát be ebbe az időszakba ismételt javítások esetén az az idő, amely alatt a jótállásra jogosult a hibáról, illetőleg annak ismételt felmerüléséről tudva, nem tesz bejelentést az értékesítő vállalatnál vagy a javítással foglalkozó szerviznél [R. 9. §-ának (4) bekezdése], vagy nem bocsátja a terméket a szerviz rendelkezésére, illetve a javítást más módon nem teszi lehetővé. Ha a rendeltetésszerű használatot nem akadályozó hibát a szerviz időlegesen, alkatrész hiánya miatt nem tudja megjavítani, a javítási igényt nyilvántartásba veszi. Ilyen esetben a 60 nap számítása szempontjából mindazt az időt figyelembe kell venni, amely alatt a hiba bejelentésétől kezdődően a szerviz a vásárlótól a terméket bekéri és megjavítva visszaadja. A csere iránti igény akkor alapos, ha ez a bejelentéstől számított 60 napon belül nem történt meg.
A másodfokú bíróság azonban – eltérő jogi álláspontja folytán – a gépkocsi cseréjét a fenti körülmények tisztázása nélkül rendelte el. Nem vizsgálta, hogy a beázási hibák miatt mikor, mennyi időt vett ténylegesen igénybe a javítás, a szerviznek megvolt-e a jogszabályban biztosított 60 napon belüli lehetősége a hibák megszüntetésére. Nem derítette fel kellően a tényállást, mert figyelmen kívül hagyta a felperesnek az alpereshez, illetőleg a beavatkozóhoz intézett beadványát, illetőleg az azokra kapott válaszokat, a KERMI szakvélemény tartalmát és nem vizsgálta, hogy ezek figyelembevétele mellett hogyan alakult a gépkocsi beázásának tényleges javítási ideje, illetőleg az az időtartam, amely alatt az alperes, illetőleg a beavatkozó a bejelentett hibákról tudva – esetleg alkatrész hiánya miatt –, a javítást nem végezte el. A másodfokú bíróság döntése ezért megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 766/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás