BK BH 1982/1
BK BH 1982/1
1982.01.01.
Az erőszakos közösülés miatt ismeretlen tettes ellen tett feljelentés joghatályos magánindítvány; az elkövető személyének ismertté válása esetén tehát szükségtelen a jogosult olyan újabb nyilatkozatának beszerzése, hogy az elkövető megbüntetését kívánja [Btk. 31. § (1), (5), (6) bek., 197. § (1) bek; Be. 123. § (1) és (3) bek.].
A járásbíróság a terheltet erőszakos közösülés bűntettének kísérlete miatt ítélte el.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az enyhe fokban gyengeelméjű terhelt hajnalban ittas állapotban erőszakkal behatolt az egyedül élő sértett nő lakásába azzal a szándékkal, hogy vele erőszakkal közösüljön. Az alvó sértettre ráfeküdt, annak alsó nadrágját igyekezett lehúzni. A sértett felébredt és kb. 20 percig dulakodtak, végül a sértettnek sikerült a lakásból kimenekülnie. A terhelt az udvaron át elmenekült, a kerékpárját és a kalapját a helyszínen hagyta. A sértett a történtek miatt még aznap feljelentést tett.
Tévedett a járásbíróság, amikor a vádlott terhére kizárólag a nemi erkölcs elleni bűntettet értékelte.
A terhelt cselekménye anyagi bűnhalmazat, mert egyrészt a sértett házijogát, másrészt nemi függetlenségét sértette. A terhelt az erőszakos közösülés bűntettének kísérlete mellett a Btk. 176. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint minősülő és a (4) bekezdése szerint büntetendő magánlaksértés bűntettét is megvalósította, mert az adatok szerint azt éjjel követte el és a sértett által előterjesztett magánindítvány a magánlaksértés bűntettére is kiterjedt, illetve arra nézve is joghatályos.
Téves az az álláspont, amely szerint a sértett által előterjesztett magánindítvány nem joghatályos. Eszerint ugyanis a sértett nem lehetett abban a helyzetben, hogy a sérelmére erőszakos közösülést elkövető vagy megkísérlő ismeretlen tettes kilétét feljelentése megtétele előtt abból a szempontból felismerje, hogy olyan személy-e, akinek a megbüntetését kívánja. Az elkövető kilétének ismertté válásakor ezért az adott esetben ismételten meg kellett volna nyilatkozni arra, hogy kívánja-e most már az ismertté vált elkövető megbüntetését.
Mivel a terhelttel szemben vád tárgyává tett cselekmény magánindítványra üldözendő, és a sértett csak az ismeretlen tettes ellen tett feljelentése megtétele után került abba a helyzetbe, hogy az elkövető megbüntetésére irányuló akaratát – az őt ért sérelem és az elkövető kilétének egybevetése alapján – kinyilvánítsa, a hatóságoknak a sértettet magánindítványa kérdésében ismételten meg kellett volna nyilatkoztatni, ennek elmulasztása folytán a magánindítvány joghatályossága vitatható.
A kifejtett álláspont ellentétes a törvénynek a magánindítvánnyal kapcsolatos egyes rendelkezéseivel és az ezekben kifejezésre juttatott alapvető elvekkel, többek közt a magánindítvány visszavonhatatlanságának, valamint oszthatatlanságának egymással összefüggő és figyelmen kívül nem hagyható elveivel.
A Btk. 31. §-ának (6) bekezdése szerint a magánindítvány nem vonható vissza. A magánindítvány visszavonhatatlansága egyaránt vonatkozik: akár ismert, akár ismeretlen elkövetővel szemben terjesztették azt elő, a törvény ilyen vonatkozásban ugyanis nem tesz különbséget.
A magánindítvány visszavonhatatlanságát illető rendelkezés a jogosultat arra készteti, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás kezdeményezését fontolja meg, és arra, hogy ezt eldöntse, megfelelő időt is biztosít. A visszavonhatatlansággal a törvény elejét kívánja venni a magánindítvánnyal való visszaélésnek, annak, hogy pl. a magánindítványra jogosult a visszavonás kilátásba helyezésével a zsaroláshoz hasonló előnyt szerezzen. Ez a rendelkezés tehát annak biztosítását célozza, hogy a magánindítvány ne válhassék a jogtalan magánérdek eszközévé.
A Btk. 31. §-ának (5) bekezdése szerint bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos, mely arra az esetre is vonatkozik, amikor a magánindítvány előterjesztésekor valamennyi elkövető személye, kiléte nem volt ismert. Ha tehát csak a büntetőeljárás folyamán derül ki, hogy a bűncselekmény elkövetésében olyan személy is részt vett, akiről a sértett a magánindítvány előterjesztésekor nem tudott, az ilyen személlyel szemben is le kell folytatni a büntetőeljárást, és felelősségre kell vonni, mégpedig akkor is, ha az utóbb kiderített, ismertté vált elkövető személyére tekintettel a sértett – ha tudta volna – magánindítványt elő sem terjesztett volna.
A törvény kizárja azt, hogy a büntetőeljárás során később ismertté vált elkövetőre nézve az indítványtételre jogosult újból nyilatkozzék arra vonatkozóan, hogy továbbra is kívánja-e annak megbüntetését. Ha a jogosult erre a kérdésre nemlegesen nyilatkozna, az valójában egyet jelentene a magánindítvány visszavonásával.
Mindebből következik, hogy – függetlenül az elkövetők számától – az ismeretlen tettes ellen előterjesztett magánindítvány is joghatályos, a büntetőeljárás során ismertté vált elkövető esetén tehát nem kell újabb indítványt beszerezni.
Az ismeretlen tettes ellen tett feljelentés csak a büntetőtörvényben meghatározott hozzátartozó sérelmére elkövetett, magánindítványra üldözendő bűncselekmények vonatkozásában nem tekinthető joghatályos magánindítványnak. E bűncselekmények körében ugyanis az ismeretlen tettes ellen tett feljelentés nem jelenti a sértettnek azt az akaratnyilvánítását, hogy az eljárást lefolytassák, és az elkövető megbüntetését az esetben is kívánja, ha a tettes hozzátartozója. Az ilyen elkövető ismertté válásakor újból nyilatkoztatni kell a sértettet, kívánja-e a felelősségre vonást.
Az adott esetben a sértett ismeretlen tettes ellen tett feljelentése joghatályos magánindítvány mind az erőszakos közösülés bűntettének kísérlete, mind a magánlaksértés bűntette tekintetében. Az eljárt hatóságok nem sértettek törvényt, amikor a terhelt személyének ismertté válása után a sértettet nem nyilatkoztatták meg újból magánindítványa előterjesztése végett. (B. törv. I. 210/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás