PK BH 1982/10
PK BH 1982/10
1982.01.01.
Lakás kiürítése tárgyában létrejött egyezség nem hagyható jóvá, ha az nem tartalmazza azt, hogy a kiürítésre kötelezettséget vállaló tarthat-e, illetőleg milyen elhelyezésre tarthat igényt [Pp. 148. § (2) bek.; 1/1971. (II. 1.) Korm. sz. r. 125. §].
A felperes keresetében kérte, kötelezze a bíróság az alpereseket a perbeli szolgálati lakás kiürítésére. Előadása szerint az I. r. alperessel fennállott munkaviszonyt 1979. december 3-án közös megegyezéssel megszüntették, s az erről szóló okirat 2. pontjában az I. r. alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a sportpályán levő kétszobás szolgálati lakást a munkaviszony megszűnésével egyidejűleg a felperes „rendelkezésére bocsátja”. Az I. r. alperes e kötelezettségének nem tett eleget, a lakást a megadott határidőre nem ürítette ki.
A per érdemi tárgyalása során a felek között oly értelmű egyezség jött létre, mely szerint az alperesek arra kötelezték magukat, hogy a perbeli szolgálati lakást 1980. december 31. napjáig kiürítve átadják a felperesnek. A felperes pedig vállalta, hogy „eljár” a helyi tanácsnál és az OTP helyi fiókjánál, hogy az alperesek részére lakást „biztosítsanak”.
Az elsőfokú bíróság az egyezséget a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján jóváhagyta.
A végzés ellen az ügyész és a felperes nyújtott be fellebbezést.
A fellebbezések alaposak.
A Pp. 148. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 125. §-a szerint a bíróságnak a kiköltözést elrendelő határozatában meg kell állapítania, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó személy e rendelet alapján tarthat-e, illetőleg milyen elhelyezésre tarthat igényt.
A felek között létrejött egyezség tartalmilag lakás kiürítésére szóló kötelezettség vállalása. Ennélfogva az R. 125. §-a értelmében rendelkezni kellett volna arról, hogy a kiürítésre kötelezett tarthat-e elhelyezésre igényt.
A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság abban az esetben hagyja jóvá az egyezséget, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek.
Minthogy az R. 125. §-a értelmében az egyezség lényeges tartalmi eleme a rendelkezés arról, hogy az alperesek tarthatnak-e és milyen elhelyezésre igényt és ebben a felek nem egyeztek meg, tévesen járt el az elsőfokú bíróság, midőn az egyezséget jóváhagyta. Az elhelyezési igény kérdésének rendezetlensége folytán az egyezség végrehajtására – figyelemmel a Vht. végrehajtásáról szóló 14/1979. (X. 17.) IM sz. rendelet 62–66. §-aiban foglalt végrehajtási eljárási szabályokra –, nem lett volna lehetőség.
Megjegyzi egyébként a megyei bíróság, hogy az egyezségből kitűnően a felperesnek az a „vállalása”, mely szerint „eljár” a tanácsnál, hogy az alperesek a kiürítési határidőig lakáshoz jussanak, nem tekinthető oly értelmű kötelezettségvállalásnak, hogy az alperesek elhelyezéséről a felperes fog gondoskodni.
A kifejtetteknél fogva tehát a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására utasította.
A fellebbezési eljárásban a felperes részéről az eljárási illeték lerovásával merült fel költség. Ennek összegét a megyei bíróság megállapította és annak viselése tárgyában a Pp. 77. §-a értelmében az eljárást befejező határozatban kell dönteni. (Kecskeméti Megyei Bíróság 3. Pf. 21 108/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás