GK BH 1982/101
GK BH 1982/101
1982.03.01.
Az a gazdálkodó szervezet, amelynek tudnia kell, hogy a termékre a szállítási szerződés nem jött létre, ennek ellenére import útján szükségtelenül szerez be hozzá anyagot, nem tekinthető jóhiszeműnek, és nem érvényesíthet a Ptk. 6. §-a alapján kártérítési igényt [Ptk. 6. §, 216. § (2) bek., 339. §].
A felperes keresetében – cipőfelsőrészhez való importált textilanyagok átvételének megtagadása miatt – 1 666 001 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a felek között ezekre az anyagokra szállítási szerződés jött létre, azok átvételét tehát az alperes jogos ok nélkül nem tagadhatta meg. Azt is előadta, hogy kizárólag az alperes részére importálta a kérdéses anyagokat, ezek más irányú belföldi értékesítésére nincs lehetősége.
Az alperes védekezése szerint a felek között a szállítási szerződés nem jött létre, mivel ő nem volt hajlandó elfogadni a felperes általános szerződési feltételeinek hatályát, s a felperes viszont ragaszkodott ezeknek a szerződésbe való beépítéséhez. E lényeges szerződési feltételre nézve tehát a felek nem jutottak közös akaratelhatározásra. Az alperes tagadta, hogy jogellenes magatartást tanúsított. Előadta, hogy a kérdéses textilanyagokat a belkereskedelem csak úgynevezett penelope műanyag talpra dolgozva kívánta forgalmazni, ezeket a talpakat ugyancsak a felperestől rendelte meg, a felperes azonban azokat – a külföldi szállítónál bekövetkezett tűzeset folytán előállt megsemmisülés miatt – nem tudta leszállítani. Utalt az alperes arra, hogy a kész cipőkre kötött szerződések meghiúsulása miatt jelentős kötbért volt kénytelen fizetni megrendelőinek, és egyéb kára is származott, mert a talpak hiánya miatt nagy mennyiségű elfekvő anyagkészlete keletkezett.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek között a per tárgyát képező anyagokra nem jött létre szállítási szerződés, mivel a szerződés egyik – mindkét fél által lényegesnek ítélt – feltételében nem jutottak közös akaratelhatározásra. Szerződés hiányában az alperesnek nem keletkezett átvételi kötelezettsége, nem volt tehát kötelezhető a textilanyagok átvételére, illetőleg vételárának megfizetésére. Jogellenesség hiányában a felperesnek a Ptk. 339. §-ára alapított kártérítési igénye sem alapos.
Vizsgálta a bíróság, hogy a Ptk. 6. §-a alapján megállapítható-e az alperes kártérítési felelőssége, és ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a cipőfelsőrészek átvételének megtagadása a penelope talpakra vonatkozó megrendelés lehetetlenülésével van szoros összefüggésben. A lehetetlenülés oka azonban nem az alperes, hanem – a külföldi szállítónál bekövetkezett tűzeset miatt – a felperes érdekkörében állt be, ezért tehát az alperes felelőssé nem tehető. Egyébként a belkereskedelem igényének emiatt történt megváltozása okozta az alperes perbeli textilanyagokra vonatkozó igényének megszűnését.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes a per tárgyát képező termékeket saját kockázatára importálta, mivel azok értékesítésére nem volt hatályos belföldi szerződése. Az abból eredő kárt tehát, hogy az alperestől teljesítést, átvételt nem követelhet, maga tartozik viselni. Az alperes terhére jogellenes magatartás nem volt kimutatható, ezért a Ptk. 339. §-a alapján a kártérítési felelőssége sem volt megállapítható. A Ptk. 6. §-a alapján sem volt kötelezhető az alperes kártérítés fizetésére. E vonatkozásban ugyanis a GK 22. számú állásfoglalással módosított GK 14. számú állásfoglalás irányelveit kellett figyelembe venni. Az a gazdálkodó szerv, amely bár tudnia kell, hogy az árú értékesítésére vonatkozó szerződés nem jött létre, a termékhez importból szükségtelen anyagot szerez be, jóhiszeműnek nem tekinthető, ezért a Ptk. 6. §-a alapján támasztott kártérítési igénye nem alapos. (Legf. Bír Gf. II. 30 304/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás