GK BH 1982/106
GK BH 1982/106
1982.03.01.
Nem hivatkozhat a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés lehetetlenülésére az a kötelezett, amely a teljesítésre reális póthatáridőt vállalt [Ptk. 300. § (3) bek., 315. §].
A felek több évre szóló mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, amelyben az alperes 1976-tól 1981-ig bálázott ipari szalma szállítását, a felperes az áru átvételét és az ellenérték megfizetését vállalta. A szerződés feltételei szerint a szállítandó mennyiség 1976-ban 5000 t, a további években pedig a felek a tárgyév február 28-ig állapodnak meg a mennyiségben. Az alperesnek – az 1978. február 28-i megállapodás szerint – 1979. január 1-jétől 1979. június 30-ig 5000 t ipari szalmát kellett szállítania, a felperes szállítási rendelkezéseiben megadott ütemezéssel. Mivel az alperes 1979. június 30-án 2284 t ipari szalma szállításával volt késedelemben, a felperes keresetében 125 510 Ft késedelmi kötbér megfizetésére és póthatáridő megjelölésére kérte őt kötelezni. Utóbb a keresetét felemelte és 1900 t ipari szalma 2 280 000 Ft értéke után 8%, 182 400 Ft összegű maximális késedelmi kötbér megfizetésében kérte az alperes marasztalását. Kérte továbbá újabb, megfelelő póthatáridő megállapítását is, mivel a korábbi póthatáridő eredménytelenül lejárt.
Az alperes vétlenségével védekezett. Előadta, hogy az árualapot szerződésekkel teljes egészében biztosította, az 1978. évi szalmatermés – amelyből a perbeli kötelezettségét teljesítenie kellett – nem volt kielégítő, ezért közreműködő partnerei elmaradtak a szállítással. Perbe hívta közreműködőit, amelyek közül négy a perbe beavatkozott.
Az elsőfokú bíróság bizonyítást folytatott le, majd az alperest a felemelt keresetnek megfelelően marasztalta és 1980. június 30-i póthatáridőt állapított meg. Az ítélet indokolása szerint az alperes bizonyította ugyan, hogy az adott helyzetben tőle elvárhatóan járt el, amennyiben az árufedezetet szerződésekkel biztosította, az általa megjelölt 11 közreműködő közül azonban csupán négyen avatkoztak be a perbe, de ezek sem tudták vétlenségüket bizonyítani, a többi közreműködő szerződésszegése pedig kimentés hiányában felróható. Az alperest tehát a Ptk. 315. §-a szerint kötbérfizetési kötelezettség terheli. A póthatáridő megállapítása is a kereset szerint történt, mert nem volt adat arra, hogy az alperes azt ne tudná teljesíteni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatásával a perbeli kötelezettség meghiúsulását, másodlagosan 1980. szeptember 30-i póthatáridő megállapítását, mindenképpen a kötbér iránti kereset elutasítását kérte.
A fellebbezés csak részben alapos.
Az első fokú per adatai szerint az alperes teljesítési készséget juttatott kifejezésre és póthatáridőt is megjelölt, amit a fellebbezési eljárásban reálisnak mondott [Ptk. 300. § (3) bek.]. A szerződés lehetetlenülés folytán bekövetkezett részbeni meghiúsulására utaló fellebbezési érvelés ezért megalapozatlan. A hátralék azonban csak az 1980. évi termésből lesz teljesíthető, ehhez képest pedig az alperes által felajánlott 1980. szeptember 30-i póthatáridő tekintendő megfelelőnek. Téves tehát az 1980. június 30-i póthatáridőt megállapító első fokú ítéleti rendelkezés.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletnek a póthatáridő megállapítására vonatkozó rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta s a póthatáridőt 1980. szeptember 30. napjában állapította meg.
Az alperes perbe hívása ellenére be nem avatkozott, illetve az általa perbe sem hívott közreműködők magatartása az első fokú eljárás során nem volt értékelhető, ezért vétlenségük megállapítására – helyesen – nem kerülhetett sor. A beavatkozók szerződésszegésével kapcsolatban pedig sem az első fokú, sem a fellebbezési eljárásban az alperes nem csatolt be olyan bizonyítékot, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy az adott helyzetben a közreműködők tőlük elvárhatóan jártak el. Az alacsony terméseredményekre mint objektív okra hivatkozó védekezés általános jellegénél fogva nem vehető figyelembe. Ezért az 1979. június 30-i késedelemben közreható szállító gazdaságok vétlenségére hivatkozó fellebbezési érvelés megalapozatlan. Az 1979. december 31-i póthatáridőt az alperes 1979. július 7-én kelt levelében vállalta, amikor az előző két hónapban jelentkező aszály következménye a szalmatermésben már felmérhető volt. A póthatáridő megjelölésénél tehát az alperes nem járt el kellő gondossággal, így a póthatáridő megszegésében saját vétlenségére sem hivatkozhat. Nem megalapozott az 1979. évi aszályra, mint el nem hárítható körülményre, hivatkozó fellebbezési előadás sem. Az elsőfokú bíróság – mindezekre tekintettel – helytállóan kötelezte az alperest az általa nem vitatott összegű késedelmi kötbér megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítélet kötbérfizetésben marasztaló rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 702/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás