GK BH 1982/110
GK BH 1982/110
1982.03.01.
Az a körülmény, hogy a fellebbezés nincs indokolással ellátva, hiánypótlásra való visszaadás nélkül nem ad alapot annak elutasítására [Pp. 235. §].
A felperes 2 120 291 Ft vállalkozásidíj-különbözet és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel az csökkentett összegben egyenlítette ki egy kórház szellőzési és klímaberendezési munkáival kapcsolatos technológiai szerelési számláját. Az elsőfokú bíróság által tartott tárgyaláson a felek bejelentették az eljárás szünetelését azzal, hogy vitájukat peren kívül rendezik.
A peres eljárásnak a felperes kérelmére történt folytatása után a nevezett csupán 90 877 Ft késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal az indokkal, hogy a 2 111 013 Ft összegre módosított számláját 1979. szeptember 25-ig kellett volna kiegyenlíteni, az alperes viszont kötelezettségének csak 1980. január 8-án tett eleget.
Az alperes beszámítási kifogással élt, amit arra alapított, hogy a felperes 1979. július 29-én ideiglenes áron kiállított négy számlát nyújtott be, összesen 10 060 784 Ft összegben. Az alperes az ideiglenes áron leszámlázott összeget a felperesnek átutalta, holott a felperes a végleges árait csak 1979. szeptember 5-én alakította ki, az azt megelőző időben benyújtott számláit tehát idő előttiek voltak. A felperes a kifizetett összeget az esedékesség előtt használta, ezért ezen összeg után kamatot köteles fizetni. Ennek összege a kifizetéstől az esedékesség napjáig terjedő 184 napra napi 4134,56 Ft, s ekként 760 758 Ft kamat illeti meg.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperest az általa érvényesített késedelmi kamat megilleti, de az alperest is megilleti 3 467 133 Ft után 60 napra a kamat, amelynek összege 96 663,67 Ft. Ennek megfelelően a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezést – mivel az indokolást nem tartalmazott – elkésettség okából elutasította. Ez ellen a felperes külön fellebbezést nyújtott be.
A fellebbezések alaposak.
Az a körülmény, hogy a felperes a fellebbezését indokolás nélkül adta be, azzal a követelménnyel járhatott volna, hogy a bíróság azt hiánypótlásra visszaadja [Pp. 235. § (2) bek.], de olyan megállapítás, hogy a felperes fellebbezése elkésett, jogszabályt sért. A felperes egyébként az indokokat pótolta, így a fellebbezést azok figyelembevételével kellett érdemben elbírálni.
A felperes a nem vitás tényállás szerint a perbeli munkát elvégezte és csak azt követően nyújtotta be a szóban levő technológiai szerelési munkára összesen 10 060 784 Ft összeget kitevő számláját. Az alperes e számlából levonta az anyagértéket és 1979. június 29-én 3 467 133 Ft-ot átutalt.
Ez utóbbi összeg – sőt annál több is – a felperest nem vitásan megillette, így az alperes nem tartozatlanul fizetett. Az alperes tehát alaptalanul igényli a kifizetett számlaösszeg utáni kamatokat. A felperes követelésének esedékességét nem érintette, hogy anyagérték csak előirányzati összeg volt. A végleges ellenérték meghatározása ugyanis csak az anyagot szolgáltató alperesen múlott, amelynek módjában állott a számla kollaudálása, de nem volt joga a saját érdekkörében tisztázandó ok miatt a felperes követelését bizonytalan ideig visszatartani.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperest a felperes leszállított keresete értelmében marasztalta, az alperes beszámítási kifogását pedig elutasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 955/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás