MK BH 1982/116
MK BH 1982/116
1982.03.01.
I. Annak bizonyítása, hogy az üzemi baleset kizárólag a sérült dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta, a munkáltatót terheli [Mt. 62. § (2) bek.].
II. Egyéb betegségből származó munkaképesség-csökkenés figyelembevétele az üzemi balesetre alapított kártérítési igény elbírálásánál [26/1980. (XII. 20.) MüM sz. r. 2. §].
A felperes korábban lakatosként dolgozott az alperesnél, művezetői képesítést is szerzett. 1962-től tartalékalkatrész-raktáros beosztásban dolgozott. E munkakörben három üzemi balesetet szenvedett. 1972. május 16-án egy fogaskereket a helyéről akart elmozdítani, és az a lábára esett. 1976. szeptember 9-én egy kiálló szögbe lépett, amely a talpat megszúrta. 1977. január 4-én a raktár rendezése közben elesett és a jobb karját megütötte. 1978. augusztus 26-a óta rokkantsági nyugdíjas állományban van. Nyugdíjának összegét a szakmunkáskedvezmény alkalmazásával – az alperesnél dolgozó lakatosok átlagkeresetének alapulvételével – állapították meg.
A felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz a keresetveszteségének megtérítése iránt. Miután a kérelmét a döntőbizottság elutasította, a munkaügyi bírósághoz nyújtott be keresetet, amelyben 1980. január 1-jétől a „volt keresete” és a nyugdíja közötti különbözet megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéleti döntését lényegében a következőkkel indokolta.
A felperes nyugdíjának összegét a lakatosok átlagkeresetének alapulvételével állapították meg, és ez az átlagkereset lényegesen magasabb volt a nyugdíjazás előtti saját átlagkereseténél. A felperes időközben – 1979. június 20-án – betöltötte a hatvanadik életévét. Ekkor, ha korábban nem került volna nyugdíjas állományba, bizonyára kérte volna nyugdíjba helyezését. Ennélfogva az ezt követően történt béremelkedések őt már nem érintették volna. Az üzemi balesetek minden esetben a felperes kizárólagos hibájából következtek be, s a felperes ez ok miatt sem tarthat igényt kártérítésre.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta annak helyesnek tartott indokai alapján.
A jogerős ítélet ellen elemelt törvényességi óvás alapos.
Az Országos Orvosszakértői Intézet főigazgató-helyettes főorvosának 1979. április 21-én kelt szakvéleménye szerint a felperes 1972-ben és 1977-ben elszenvedett baleseteiből származó munkaképesség-csökkenése együttesen értékelve 40%-os mértékű. Az 1976-ban elszenvedett sérülés maradványtünet nélkül gyógyult, ebből eredően nincs egészségkárosodása.
Az üzemi baleset okozta egészségkárosodásból származó kárért a munkáltatót az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése alapján – vétkességére tekintet nélkül – felelősség terheli. Helytállóan mutatott rá a munkaügyi bíróság, hogy e jogszabály (2) bekezdése értelmében a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha a balesetet kizárólag a sérült dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Megalapozatlanul állapította meg azonban, hogy „az üzemi balesetek minden esetben a felperes kizárólagos magatartása következtében álltak be”.
A felperes 1972-ben történt üzemi balesetéről felvett jegyzőkönyv szerint a baleset oka utasítás és engedély nélkül végzett munka volt, amelynek során az ÁBEO 16.1 pontjának megszegése történt meg.
A munkaügyi bíróság nem tisztázta, hogy kitől és miért kellett volna a raktáros beosztású felperesnek engedélyt kérnie arra, hogy a raktárban útjában álló fogaskereket a helyéről elmozdítsa. Úgyszintén nem tisztázta, hogy e szóban forgó tevékenysége során milyen magatartásával sértette meg az ÁBEO 16.1 pontjának előírásait.
Csak e körülmények tisztázása után lehetett volna állást foglalni abban a kérdésben, hogy a balesetet kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta-e.
A felperes 1977-ben történt elesése okaként az üzemi balesetről felvett jegyzőkönyv a figyelmetlen munkavégzést jelölte meg. Arra nézve azonban, hogy miben nyilvánult meg a figyelmetlensége, s hogy az elesésének ezen túlmenő más egyéb oka nem volt-e, a perben nincs adat.
Amennyiben az alperes nem bizonyítja, hogy a felperes 1972-ben és 1977-ben elszenvedett balesetét kizárólag a saját elháríthatatlan magatartása okozta, a kártérítési felelőssége fennáll.
Ha az előzőekben kifejtettek szerint az alperes kártérítési felelőssége megállapítható, a továbbiakban tisztázásra szorul az is, hogy az alperes a teljes kárért vagy pedig annak csak az üzemi balesetek okozta egészségkárosodással arányos részéért tartozik helytállni.
A 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 2. §-a szerint a munkáltató – a sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül – a teljes kárért felel akkor is, ha a dolgozó korábbi egészségi állapota, testi fogyatékossága, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést.
Ezért, ha szakértői bizonyítás útján az állapítható meg, hogy a felperesnek a rokkantsági nyugdíj megállapításánál figyelembe vett egyéb betegségei már a balesetei előtt megvoltak, az alperes a teljes kárért felel. Ha azonban az egyéb betegségei az üzemi balesetek után, attól függetlenül keletkeztek, illetve az egyéb betegségeinek az üzemi balesettől független rosszabbodása is közrehatott a rokkantsága megállapításában, az alperes a felperes keresetveszteségét – felelősségének fennállása esetén és annak mértéke szerint – az üzemi balesetből származó munkaképesség-csökkenés mértékének az összmunkaképesség-csökkenés mértékéhez viszonyított százalékos arányában köteles megtéríteni (BH 1978. évi 259. számú jogeset).
A felperes nyugdíjának összegét nem a saját átlagkeresete, hanem a lakatos munkakörben dolgozók átlagkeresete alapján állapították meg. Keresetvesztesége azonban még így is van, mert a nyugdíjának összege kisebb a balesetek előtti munkakörében elért átlagkereseténél. Ezzel összefüggésben azonban rá kell mutatni arra, hogy a felperes nem lakatos, hanem a raktáros munkakörben elérhető átlagkeresetet alapulvételével jogosult – egyéb feltételek fennállása esetén – kártérítésre, mivel a maradandó munkaképesség-csökkenést okozó mindkét üzemi balesetét ebben a munkakörben szenvedte el.
Minthogy az eljárt bíróságok számos körülményt nem tisztáztak a felperes igényének jogalapja körében, az ítéleteik megalapozatlanok, és a megalapozatlanságuk folytán törvénysértőek. (M. törv. I. 10 261/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás