MK BH 1982/119
MK BH 1982/119
1982.03.01.
Az állattartó köteles a társadalombiztosítási ellátást megtéríteni, ha a nem zárt helyen tartott kutyája másnak egészségkárosodást okozott. Felelősségét adott esetben enyhítheti, ha a be nem zárt terület bejáratán a harapós kutyára utaló megfelelő figyelmeztető tábla volt elhelyezve [1975. évi II. tv. 109. §, 114. §; Ptk. 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 351. § (1) bek.; 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 13. § (1) bek. b) pont]
Az áramszolgáltató vállalat díjbeszedője 1980. március 11-én a felperestől akarta a díjat beszedni. A felperes lakásához tartozó kert kapuján csöngetett, majd mivel az ajtót nyitva találta, megindult a lakóépület felé. Az udvaron a felperes nagyobbik kutyája feléje rohant és a lábát több helyen megharapta. Emiatt a sérült 1980. május 8-ig táppénzes állományban volt. Az alperes az általa kibocsátott fizetési meghagyással kötelezte a felperest a sérültnek nyújtott társadalombiztosítási és egészségügyi ellátások – összesen 6463 forint – megtérítésére.
A felperes a fizetési meghagyás ellen keresettel fordult a bírósághoz, vitatva a felelősségének a fennállását.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokaiban tényként állapította meg, hogy a felperes mindkét kutyája szabadon volt. A sérült balesetét az a mulasztása okozta, hogy a kutyákat nem kötötte meg. A felperes felelőssége ekként a Ptk. 351. §-ának (1) bekezdésében és 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel fennáll, és köteles az általa okozott kárt megtéríteni.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéletének indokai szerint, ha az állattartónak támadó természetű kutyája van, elvárható tőle az arról történő gondoskodás, hogy a díjbeszedő és hasonló foglalkozású személyek a munkájukat veszélyeztetés nélkül végezhessék. Ezt pedig a kapu állandó zárva tartásával vagy a kutya megfelelő láncon vagy más alkalmas eszközön tartásával érheti el. Mivel a felperes e kötelezettségének nem tett eleget, az alperes jogszerűen és kellő alappal bocsátotta ki ellene a fizetési meghagyást.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 109. §-ának (1) bekezdése szerint az, aki a társadalombiztosítási ellátásra jogosult keresőképtelenségéért felelős, köteles az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni. A (2) bekezdés szerint a felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.
A Ptk. 351. §-ának (1) bekezdése szerint, aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz. Az általános felelősségi szabályt a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. Eszerint: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott esetben általában elvárható.
A kutyatartással kapcsolatos kötelezettségeket, illetve az ezzel összefüggésben szabálysértésnek minősülő magatartásokat a 17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendelet 13. §-a tartalmazza. A rendelet 13. §-nak az adott eset elbírálása szempontjából jelentős (1) bekezdése b) pontja szerint a kutyával való veszélyeztetés szabálysértését követi el, aki harapós kutyáját nem zárt helyen tartja, vagy nem helyez el a ház (lakás) bejáratán harapós kutyára utaló megfelelő figyelmeztető táblát.
Az utóbb felhívott jogszabály alapján a felperes kártérítési felelőssége fennáll, mert a kapuajtót bezáratlanul hagyta, és ezáltal a lakásához tartozó kert és udvarrészbe jogos indokkal belépő személyeket is veszélynek tette ki.
A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése azonban a károsult – az adott esetben a sérült – részére is kötelezővé teszi, hogy a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy járjon el, ahogy az adott esetben általában elvárható.
A felperes az eljárás során mindvégig hivatkozott arra a körülményre, hogy a kertjének kapuján figyelmeztető tábla volt elhelyezve a következő szöveggel: „Vigyázz, kutya van a háznál!”
A sérült a tanúvallomása szerint nem emlékezett arra, hogy a kapun ilyen figyelmeztető tábla volt elhelyezve. Az eljárt bíróságok ennek a körülménynek a tisztázására a sérült meghallgatásán kívül egyéb bizonyítást nem folytattak le. Márpedig ennek a körülménynek a felperes kárfelelősségének mértéke szempontjából döntő jelentősége van. Amennyiben ugyanis a tényállás e tekintetben történő tisztázása útján az állapítható meg, hogy megfelelő szövegű figyelmeztető tábla a kapun jól látható módon el volt helyezve, a sérültet is mulasztás terheli, mert a tábla jelzését figyelmen kívül hagyva nem megfelelő óvatossággal járt el. Ez esetben pedig a Ptk. 340. §-a (1) bekezdésének második mondata értelmében a kár megosztásának van helye: a felperes mentesül a kár azon része megtérítésének kötelezettsége alól, amely a sérült felróható magatartása vezethető vissza.
Nem mérlegelték az eljárt bíróságok azt sem, hogy a megtérítésre alapot adó magatartás jellegére és súlyára, valamint a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 107. számú állásfoglalásában részletezett egyéb szempontokra tekintettel fennállnak-e olyan méltányosságot érdemlő körülmények, amelyek alapul szolgálhatnak a megtérítési kötelezettségének az 1975. évi II. törvény 114. §-a alapján történő mérséklésére.
A kifejtettekből megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő. (M. törv. 10 284/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás