BK BH 1982/124
BK BH 1982/124
1982.04.01.
Felmentésnek van helye, ha a terhelt az őt közvetlenül fenyegető súlyos támadás hatására félelemérzete folytán olyan mértékben kerül tudatzavart állapotba, hogy az elhárítás szükséges mértékének felismerésére képtelenné válik és támadóját megöli [Btk. 29. § (2) bek., 166. § (1) bek., 167. §].
A megyei bíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre ítélte a következő tényállás alapján.
A II. r. terhelt újsághirdetést adott fel, amely szerint állandó munkára kútgyűrűk készítésére alkalmazottat keres. A hirdetésre jelentkezett az I. r. terhelt, aki kezdetben rendszeresen járt dolgozni, később azonban – elszámolási problémák miatt – többször elmaradt a munkából.
1. 1980 áprilisában – közelebbről meg nem határozható napon – az I. r. terhelt szomszédjánál éjszakázott. Éjszaka 23 óra után a II. r. terhelt felzörgette. Ezért az I. és a II. r. terhelt szóváltásba keveredett. Az utóbbi durva megjegyzések kíséretében felszólította az I. r. terheltet arra, hogy engedje be a lakásba, de ő erre nem volt hajlandó. Végül a II. r. terhelt több ütéssel kitörte az ajtó üvegét, majd eltávozott.
2. 1980. június 12-én éjszaka 23 óra felé az I. r. terhelt lefekvéshez készülődött, amikor beállított hozzá a II. r. terhelt egy P. L. nevű ismerőse társaságában. Mindketten ittasak voltak. A II. r. terhelt többször arcul ütötte az I. r. terheltet, P. I. pedig rugdosta. Egyik rúgás az arcát érte, ezért az orra erősen vérzett. Az I. r. terhelt kérésére támadói felhagytak a bántalmazással és megmosakodtak. Közben a II. r. terhelt kijelentette, hogy ez csak „ízelítő” volt. Ezután a II. r. terhelt a gépkocsijából három üveg sört hozott be, amit együtt elfogyasztottak. Az asztalon levő konyhakés használatára utalva a II. r. terhelt megfenyegette az I. r. terheltet, majd megígértette, hogy legközelebb újra elmegy hozzá dolgozni.
A II. r. terhelt és P. L. hajnali 3 óra körül távoztak el a lakásából, de előtte P. I. még egyszer megütötte az I. r. terheltet, aki az asztalnak esett.
Az I. r. terhelt a homloka bal oldalán, a szemöldökív felett lágyrész duzzanatot, mindkét oldalon az alsó és felső szemhéjon vérbeszűrődést, az orrgyökön és a belső szemzugban véraláfutást, a bal arcfelén és az ajkon horzsolásokat szenvedett. Sérülései ököllel és tenyérrel adott ütésektől, rúgástól és eleséstől származtak. A gyógytartam 8 napon belüli volt. Az orrtájék sérüléseit okozó bántalmazás orrcsonttörés előidézésére is alkalmas volt.
Az előbbi 1. és 2. pontban írt cselekmények oka az volt, hogy az I. r. terhelt a munkát abbahagyta a II. r. terheltnél.
3. 1980. június 22-én éjjel 23 óra tájban az I. r. terhelt már aludt, amikor lakása ajtaján zörögtek. Ismét a II. r. terhelt és P. L. jöttek hozzá a korábbihoz hasonló megtorlás céljából. Az I. r. terhelt ekkor már nagyon félt tőlük és bezárkózott a szobájába. A II. r. terhelt – fenyegető kijelentések közepette – felszólította az ajtó kinyitására. A közepes-súlyos ittasság határán levő P. L. is hasonló megjegyzéseket tett, majd a II. r. terhelt az ajtót kezdte feszegetni, P. L. pedig betörte az ablakot és a lakásba bemászni készült.
Az I. r. terhelt észrevette, hogy az ablakpárkányon levő tv-készülék befelé csúszik, ezért azt elkapta és letette a földre. Közben észrevette, hogy P. L. a tv-készülék tetejéről leemelt vázát úgy tartja kézben, mintha hozzá akarná vágni és egyidejűleg a lábát már a párkányra tette. Ekkor az asztalról felkapta az ott levő 19 cm pengehosszúságú konyhakést és erőteljes mozdulattal P. L. felé szúrt. A szúrás P. L. nyakának bal oldalát érte és a gyűjtő, valamint a verőeret találta el. A seb nyomban erőteljesen vérezni kezdett. A II. r. terhelt rákiáltott az I. r. terheltre: „mit csináltál te örült, elvérzik”, majd a helyszínről elszaladt.
Ezután az I. r. terhelt a ház lakóival mentőkért telefonáltatott, de a kiérkező orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani.
Az I. r. terhelt elmebetegségben, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban nem szenved, de cselekményét olyan felzaklatott állapotban követte el, amikor tudata elhomályosodott és a szokásos megfontolásra képtelen volt.
Az I. r. terhelt javára a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása miatt jogos védelem címén történő felmentés végett emelt törvényességi óvás alapos.
A II. terhelt már 1980 áprilisában is az éjszakai órákban zaklatta az I. r. terheltet, majd ezt ittasan megismételte 1980. június 12-én éjjel is az ugyancsak ittas P. L. kíséretében. Az utóbbi alkalommal a támadók tartósan bántalmazták az I. r. terheltet, hosszú ideig tartózkodtak a lakásában, kijelentéseikkel életveszélyesen fenyegették őt, és ennek komolyságát viselkedésük is alátámasztotta. Az eset megismétlésére és a még súlyosabb bántalmazás kilátásba helyezésére vonatkozó fenyegetéseik nagy fokú félelmet keltettek az I. r. terheltben, olyannyira, hogy az eset után – szokásától eltérően – mindig magára zárta az ajtót. Tudomására jutott az is, hogy egyik ismerősét 1977-ben a II. r. terhelt azért bántalmazta, mert abbahagyta a nála megkezdett munkát.
Ilyen előzmények után, amikor a II. r. terhelt az ajtót igyekezett kinyitni, P. L. pedig az ablakot befeszítve megkezdte a bemászást és egy virágvázát is dobásra alkalmas módon tartott a kezében: a támadás – mely a testi épség ellen irányult – már közvetlenül fenyegette az I. r. terheltet. Ezért az I. r. terhelt ekkor már jogos védelmi helyzetben volt és nem várhatott a védekezés megkezdésével.
Az eset alkalmával az I. r. terheltet ittas állapotban levő támadói álmából ébresztették fel, akik vele szemben erőfölényben voltak. A már említett előzményekre és a behatolás során hangoztatott fenyegetésekre figyelemmel az I. r. terheltnek súlyos bántalmazással kellett számolnia, a támadók ittas állapota pedig növelte a félelemérzését. A támadás közvetlenül fenyegette őt az ablak és az ajtó irányából egyaránt, így az I. r. terheltnek menekülési lehetősége nem volt. Ezek a körülmények olyan nagyfokú félelemérzést keltettek az I. r. terheltben, hogy képtelen volt felismerni a támadás elhárításához szükséges mértéket. A támadás elhárításához szükséges mértéket a terhelt túllépte ugyan, de emiatt felelőssé nem tehető, ezért a megyei bíróságnak a Btk. 29. §-a (2) bekezdésére figyelemmel a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján az I. r. terheltet fel kellett volna mentenie.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete az I. r. terhelt vonatkozásában a bűnösséget megállapító és a büntetést kiszabó részeiben törvénysértő; ezért az ítélet említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az I. r. terheltet az ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból – felmentette. (B. törv. II. 657/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás