BK BH 1982/129
BK BH 1982/129
1982.04.01.
I. Ha a törvény vagylagosan pénzbüntetést, javító-nevelő munkát vagy egy évig terjedő szabadságvesztést ír elő, a különös visszaesőre nézve irányadó szabadságvesztés felső és alsó határa a Btk. 97. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a (3) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint emelkedik [Btk. 97. §].
II. Hosszabb időre indokolt a járművezetéstől eltiltani azt az ittas járművezetés miatt ismételten felelősségre vont vádlottat, aki a közlekedés legalapvetőbb tilalmait tudatosan megszegve ad bizonyságot kirívó felelőtlenségéről [Btk. 58. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet 2 rb. ittas járművezetés vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért őt halmazati büntetésül – mint különös visszaesőt – 4 hónapi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 5 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt már több esetben volt büntetve. Korábban a kerületi bíróság, a városi bíróság, majd 1974. évben a járásbíróság rongálás és garázdaság miatt 5 hónapi szabadságvesztésre, 1976. évben ugyanez a bíróság súlyos testi sértés, közokirat-hamisítás, hivatalos személy megsértése és ittas járművezetéssel elkövetett közlekedési vétség miatt 1 évi és 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Legutóbbi büntetését kitöltve a terhelt 1978. október 12. napján szabadult.
A terhelt a vádbeli napon az esti órákban leittasodott, ezért munkahelyi felettese nem engedte munkába állni, majd a város belterületén közlekedett személygépkocsijával. Ekkor közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, ugyanis vérében 2,30 ezrelék véralkohol-koncentrációt állapítottak meg. Gépjárművezetői engedélyét emiatt bevonták.
Néhány hónappal később a terhelt – bár büntetőeljárás hatálya alatt állott és járművezetői engedéllyel nem rendelkezett – személygépkocsijával súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában közlekedett s áttérve a menetirány szerinti bal oldalra, a vele szemben szabályosan haladó gépjárművet az árokba kényszerítette. A baleset nem eredményezett személyi sérülést.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a járművezetéstől eltiltás tartamát 2 év és 6 hónapra leszállította.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a főbüntetésül kiszabott szabadságvesztés tartamának és a végrehajtási fokozatnak anyagi jogszabályokat sértő volta, a másodfokú határozat ellen pedig a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés indokolatlan enyhítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. Helyes az eljárt bíróságoknak az a megállapítása, hogy a terhelt az ittas járművezetés vétsége tekintetében különös visszaeső, de ebből a megállapításból az eljárt bíróságok elmulasztották a megfelelő jogi következtetések levonását.
A Btk. 97. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a bűncselekmény büntetési tétele vagylagosan szabadságvesztés, javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés, a különös visszaesőnél a büntetési tétel csak szabadságvesztés. Az említett rendelkezés helyes értelme és a Legfelsőbb Bíróság által követett ítélkezési gyakorlat szerint, minthogy a különös visszaeső esetében a vagylagos büntetések közül kizárólag a szabadságvesztés az alkalmazandó büntetési nem, erre az esetre is vonatkozik a Btk. 97. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a (3) bekezdés a) pontjában foglalt az a rendelkezés, melynek értelmében az alkalmazandó szabadságvesztés tartamának alsó határa 6 hónap, a felső határa pedig 1 év és 6 hónap.
Ugyanakkor a Btk. 97. §-ának (4) bekezdése szerint különös visszaeső esetében a büntetés enyhítésének csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet helye.
Az adott esetben a súlyosan kifogásolható életvezetésű, több alkalommal büntetett terhelt esetében, aki az elbírálásra került első cselekményét a súlyos mértékhez közel álló közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában követte el, majd már a büntetőeljárás hatálya alatt állva – a gépjárművezetői engedélyének bevonása után – ismételten és ezúttal már súlyos fokban ittasan ugyanolyan bűncselekményt követett el, sőt ez esetben balesetet is okozott: a különös méltánylást érdemlő körülmény szóba sem kerülhet. Éppen ellenkezőleg, a terhelt magatartásával következetesen azt bizonyította, hogy mind a vele szemben korábban alkalmazott büntetések, mind az újabban megindított büntetőeljárás hatástalannak mutatkoztak, és ennek következtében vele szemben a büntetés céljának elérése megköveteli a törvény szigorának alkalmazását.
Törvénysértő a főbüntetés végrehajtási fokozatára vonatkozó ítéleti rendelkezés is. A Btk. 43. §-nak b) pontja kifejezetten úgy rendelkezik – összhangban a Btk. 44. §-nak második fordulatával –, hogy a vétség miatt kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, ha az elítélt visszaeső, márpedig nyilvánvaló, hogy a különös visszaeső is a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések hatálya alá esik.
A másodfokú bíróság téves szemléletből kiindulva jutott olyan megállapításra, hogy a mellékbüntetésként alkalmazott járművezetéstől eltiltás tartama a büntetés célján túlmenő hátrányt jelentene a terheltre nézve, ezért azt tévesen mérsékelte.
A Legfelsőbb Bíróság több határozatában hangot adott annak az álláspontjának, hogy a közlekedés biztonságához kiemelkedően fontos társadalmi érdek tapad, amelynek hathatós védelme fokozott kötelezettséget ró az ítélkező bíróságokra.
Az olyan elkövetőkkel szemben, akik a közlekedés legalapvetőbb tilalmait sorozatosan és szándékosan szegik meg, tanúbizonyságot adnak kirívó felelőtlenségükről. Az említett társadalmi igény biztosításának elengedhetetlen eszköze az, hogy hosszabb időre el legyenek zárva a közúti forgalomban való részvétel lehetőségétől. Ennek a körülménynek a tükrében viszont minden esetleges egyéni érdek csupán másodlagos jellegűvé válik. A másodfokú bíróság részéről a „büntetés céljain túlmenő hátrányra” utalás a mellékbüntetés mértékének enyhítésénél elvileg tévesen történt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a sérelmezett határozatok említett részükben törvénysértőek, ezért e rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, a terheltet börtönben végrehajtandó 7 hónapi szabadságvesztésre és a közúti járművezetéstől 5 évi eltiltásra ítélte. (B. törv. V. 369/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás