BK BH 1982/134
BK BH 1982/134
1982.04.01.
Az ún. post-alkoholos állapoton – eltérően az alkoholos befolyásoltsági állapottal – az alkoholmérgezettséget követő és a közérzetet károsan befolyásoló olyan stádiumot kell érteni, amikor a korábban fogyasztott szeszes ital a szervezetből már kiürült vagy csak olyan csekély maradványként jelentkezik, amely a biztonságos járművezetéshez szükséges képességet nem érinti [Btk. 188. §].
A terheltet a járásbíróság az ittas járművezetés vétségének vádja alól – büntethetőséget kizáró okból – felmentette.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt este 22 órától másnap 1.30 óráig nagyobb mennyiségű szilvapálinkát és sört fogyasztott utána reggel 9 óráig aludt. A délelőtt folyamán kávét ivott, azonban nem étkezett, 12.30 óra körüli időben lakóhelyéről személygépkocsijával a közeli városba ment. Az éjszakai órákban elfogyasztott szeszes ital hatásából adódóan ekkor vérében mintegy 1,3-1,4 ezrelék véralkohol-koncentráció lehetett, amely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságnak felelt meg.
A terhelt járművével 13 óra 45 perc körüli időben érkezett a városba, majd betért egy eszpresszóba, ahol másfél üveg sört fogyasztott el. 14 óra körüli időben, a város belterületén közlekedve egy megállási kötelezettséget előíró közúti jelzőtáblánál nem állt meg, ezért a rendőr igazoltatta a terheltet. Az intézkedés során a terhelt alkoholos befolyásoltságát észlelte a rendőr, és először 15 órakor, majd a védekezésére tekintettel 16 órakor ismételten vérvételre állították elő. A 15 órakor vett vérmintában 1,76 ezrelékes, míg a 16 órakor vett vérmintában 1,57 ezrelékes véralkohol-koncentrációt mutattak ki.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a járművezetés idején a terhelt vérében talált alkoholkoncentráció az éjszakai órákban elfogyasztott nagyobb mennyiségű szeszes italtól származott, és azt „post-alkoholos” állapotnak minősítette, kifejtve, hogy a terhelt a vezetés közben észlelt kisfokú tompultságról, fáradtságról és gyengeségről alaposan vélhette: nem a korábbi alkoholfogyasztás, hanem a túlzott igénybevételből származó fizikai és szellemi fáradtság jelei.
A terhelt felmentését sérelmező fellebbezés elbírálása során a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozatának indokolásából kitűnően azért nem róható a terhelt terhére a szeszes italtól való befolyásoltság állapotában való járművezetés ténye, mert az annak alapjául szolgáló „post-alkoholos” állapotát az elkövetéskor nem ismerte fel. Ez a ténybeli tévedés alapul szolgál az ittas járművezetés vétségének vádja alóli felmentéséhez.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság a járművezetése közben, a vérvételek időpontjában ténylegesen fennálló alkoholos befolyásoltságot kiváltó italfogyasztások időbeli, minőségi és mennyiségi adatait a terheltnek a tárgyaláson tett vallomására alapozta. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a terhelt által a nyomozó hatóság előtt tett eltérő tartalmú kijelentéseket és elmulasztotta a rendőri jelentés adatainak elemző értékelését, amelyek a vád tárgyává tett cselekmény elkövetési idejére és a „ráivás” során elfogyasztott sör mennyiségére vonatkoznak.
A nyomozati iratokhoz csatolt vérvételi jegyzőkönyv – a terhelt bemondása alapján – tartalmazza azt, hogy a nevezett 14 órakor 1 liter sört fogyasztott. A gyanúsítottként kihallgatás során a terhelt már csupán másfél üveg sör elfogyasztásáról tett beismerő vallomást; ugyanakkor az éjszaka elfogyasztott szeszes italokat fél liter pálinkában és 10-12 üveg sörben jelölte meg.
A kiemelt adatok tükrében a terheltnek az alkoholfogyasztásra vonatkozó „beismerése” – különös figyelemmel arra is, hogy az igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint másfél üveg sör elfogyasztása csupán 0,3-0,4 ezrelékkel befolyásolhatja a vérvétel időpontjában meghatározható véralkohol-koncentráció eredményeket – aggályos. A terhelt vallomásaiban részben az elkövetési idővel, részben az elfogyasztott alkoholmennyiség adataival kapcsolatos előadásait célzatosan módosítva, annak igazolására törekedett, hogy a járművezetésekor nála meglevő alkoholtól befolyásolt állapotot az eltelt hosszabb időre tekintettel nem ismerhette fel és erre objektíve sem volt lehetőség.
A rendőri feljelentés tartalma azonban arra szolgáltat hitelesnek tűnő adatokat, hogy a terhelt a járművezetést nem 13 óra 45 perckor, hanem röviddel 14.05 órát követően fejezte be, az eszpresszóban ezt követően, de a 15 órakor történt vérvételt megelőzően fogyasztott el 4 dl sört. Ebben az esetben a „ráivás” után igen rövid időn belül került sor az első vérvétel foganatosítására, tehát annak szerepe szinte teljesen elhanyagolható.
Az elsőfokú bíróság azonban ezeket a bizonyítékokat a maguk összességében – bizonyító erejüket elemezve – nem vizsgálta és nem ellenőrizte a terhelt vallomásainak hiteltérdemlőségét.
A kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének a járművezetés, továbbá a „ráivás” időbeli és mennyiségi adatait illető megállapításai részben iratellenesek, részben felderítetlenek, így megalapozatlanok az alkoholos befolyásoltság mértékére vonatkozó megállapításai is, ezért az ítéleti tényállás nem szolgálhat az érdemi döntés alapjául.
Az ügyben eljáró bíróságok ugyanakkor az ún. „post-alkoholos” állapot fogalmát is helytelenül értelmezték.
A post-alkoholos állapoton a közérzetet károsan befolyásoló, az alkoholmérgezettséget követő olyan állapotot kell érteni, amikor a korábban fogyasztott alkohol – lebomlása következtében – a szervezetből már teljesen kiürült, vagy csak igen csekély fokú maradványként mutatkozik, s ez önmagában – más negatív tényezőket figyelmen kívül hagyva – a biztonságos járművezetéshez szükséges képességet nem érinti.
A Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében írt vétséget az követi el, aki szeszes italtól befolyásolt állapotban a közúton gépi meghajtású járművet vezet. Az e törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint a szeszes italtól befolyásolt állapoton olyan állapotot kell érteni, amikor a véralkohol-koncentráció foka, valamint a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy a járművezető a szeszes ital fogyasztása következtében már nem képes a biztonságos vezetésre.
Az ittas járművezetés megállapíthatóságához tehát olyan befolyásoltsági állapot létrejötte szükséges, amely a jármű biztonságos vezetéséhez szükséges képességet károsítja. Az alkoholfogyasztásnak a szervezetre kifejtett élettani hatása közismert, bizonyos fokú alkoholos befolyásoltság fennállása esetén pedig már szükségtelen is annak vizsgálata is, hogy az ittas állapot érintette-e és milyen fokban a biztonságos járművezetésre való alkalmasságot. A 0,8 ezrelék alkoholkoncentráció feletti befolyásoltság esetén az emberi cselekvőképesség értékelhető mértékű korlátozottsága már vitathatatlanul és törvényszerűen jelentkezik.
Végeredményben tehát az elsőfokú bíróság ítéletében a 12.30 órát követő időre megállapított mintegy 1,3-1,4 ezrelékes véralkohol-koncentrációra tekintettel sem lehetett volna a terheltet „post-alkoholos” állapotban levőnek minősíteni, mert akkor a 0,8 ezrelékes értéket lényegesen meghaladó alkoholtartalomra figyelemmel a terhelt a biztonságos vezetési képességét törvényszerűen gátló alkoholos befolyásoltság állapotában volt.
Amennyiben megfelel a valóságnak az, hogy a terhelt 14 óra utáni időpontban csupán 4 dl sört fogyasztott, a vérvételi jegyzőkönyvben rögzített klinikai tünetek ismételt és gondos újraértékelése válik szükségessé, figyelemmel arra, hogy e csekély mennyiségű és alkoholtartalmú „ráivott” sör a terhelt alkoholos befolyásoltságának a fokát számottevően nem növelhette.
Ennek tükrében kell tehát majd állást foglalni abban a kérdésben, hogy a terhelt – a feltehetően jelentősebb mértékű – alkoholos befolyásoltsági állapotát a járművezetés megkezdésekor a közismert tünetekre is figyelemmel mind objektíve, mind pedig szubjektíve mennyiben észlelhette.
A kifejtettekre tekintettel tehát a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a fenti határozatok megalapozatlanok és törvénysértőek, ezért azokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Ennek során a fenti határozatban foglaltaknak megfelelően kell a bizonyítási eljárást lefolytatni, és a bizonyítékok újbóli értékelése alapján megállapított tényállás alapján kell állást foglalni a büntetőjogi felelősség kérdésében. (B. törv. V. 746/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás