PK BH 1982/137
PK BH 1982/137
1982.04.01.
A közös tulajdon megszüntetése iránti perben a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a közös tulajdon megszüntetésének a felek által kért tulajdoni arányváltozással járó módja nem ütközik-e a felek ingatlanszerzési képességét korlátozó jogszabályok rendelkezéseibe [Ptk. 148. §; 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. r. 3. § és 7. §; 25/1971. (X. 5.) ÉVM–IM sz. r. 1. § és 8. §].
A felek osztatlan közös tulajdona a p.-i 487. számú tulajdoni lapon B. 422. hrsz. szám alatt nyilvántartott 1291 nm nagyságú házasingatlan, amely az alperes kizárólagos használatában van. A nagyközségi közös tanács vb. szakigazgatási szerve határozatával a járási és városi földhivatal telek-határrendezési vázrajza alapján engedélyezte a felperes által kért telekmegosztást. Eszerint az ingatlan két részre osztódik: a 422/1. helyrajzi számú 666 nm nagyságú, közel téglalap alakú, beépítetlen és a 422/2. helyrajzi számú 625 nm térmértékű háromszög alakú házasingatlanra. Az így kialakítandó új ingatlanok ugyan szabálytalan méretűek, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium azonban az ilyen módon történő telekmegosztáshoz szükséges felmentést megadta. Erre tekintettel a megyei tanács vb. járási hivatala általános igazgatási osztálya az 1980. április 24-én kelt határozatával az alperes fellebbezését elutasítva, az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte úgy, hogy a bíróság a 422/1. hrsz. beépítetlen ingatlant adja az ő, a 422/2. hrsz. alatt kialakítandó házasingatlant pedig az alperes tulajdonába, egyben az alperest kötelezze értékkülönbözet megfizetésére.
Az alperes ellenkérelmében a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, de azt kérte, hogy a bíróság a felperes tulajdoni hányadát – megfelelő ellenérték fejében – adja az ő tulajdonába.
A járásbíróság ítéletével a közös tulajdont a felperes keresetének megfelelően szüntette meg és arra kötelezte az alperest, hogy értékkiegyenlítés címén fizessen meg 60 nap alatt a felperesnek 44 000 Ft-ot. Rendelkezett az állam által előlegezett illeték megfizetéséről és a perköltség viseléséről.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a közös tulajdonban levő ingatlan természetbeni megosztását elrendelő első fokú ítéleti rendelkezést érdemben helybenhagyta. Az értékkiegyenlítés címén fizetendő marasztalási összeget viszont leszállította 37 900 Ft-ra a szakértőnek a másodfokú eljárásban adott kiegészítő véleményére tekintettel. Megváltoztatta az illeték összegére és a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést is. Ítélete indokolása szerint a közös tulajdon megszüntetésének módját azért tekintette helyesnek, mert az ingatlan természetbeni megosztása nem csökkenti az ingatlan értékét.
A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei tanács vb. járási hivatala műszaki osztálya 1979. január 17-én kelt határozatának indokolása szerint a megosztás után a perbeli ingatlanból egy beépített és egy beépítésre alkalmas telek alakítható ki. A felperes maga adta elő, hogy a perbeli ingatlanon kívül egy 510 n-öl nagyságú háromszobás családi házzal beépített ingatlan tulajdonosa a házastársával együtt.
A 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) végrehajtása tárgyában kiadott 25/1971. (X. 5.) ÉVM–IM sz. együttes rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. §-ának (1) bekezdése szerint az R. és a Vhr. rendelkezéseit a beépítetlen lakó- és üdülőtelkekre kell alkalmazni.
A Vhr. 1. §-ának (2) bekezdése értelmében az R. és a Vhr. alkalmazásában a beépítetlen lakótelek: a lakóépülettel az építési szabályok és a város-(község-)rendezési terv szerint magánerőből beépíthető minden belterületi földrészlet.
A R. 3. §-a szerint egy személy, illetőleg egy család telektulajdonának mértéke egy lakótelek és egy üdülőtelek.
A Vhr. 8. §-a úgy rendelkezik, hogy a telektulajdon szerzésére vonatkozó rendelkezések alkalmazásakor a személy (család) tulajdonában álló lakást, illetőleg üdülőt, továbbá a tartós használatba adott beépítetlen lakó, illetőleg üdülőtelket is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően lakó-, illetőleg üdülőtelek-tulajdont az a személy sem szerezhet, akinek lakás- illetőleg üdülőtulajdona van, vagy beépítetlen lakó-, illetőleg üdülőtelek van tartós használatában.
A R. 7. §-ának (1) bekezdése a tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződést semmissé nyilvánítja.
A közös tulajdon megszüntetése iránti perben a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a közös tulajdon megszüntetésének a felek által kért módja nem ütközik-e a felek ingatlanszerzési képességét korlátozó jogszabályok rendelkezéseibe, az azokban foglaltak ellenére ugyanis nem juttathat tulajdont (tulajdoni hányadot) a feleknek.
Ebből következően a jogerős döntést megelőzően a bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy a felperes nem esik-e tulajdonszerzési korlátozás alá, és ha igen, lehetőséget kellett volna adnia arra, hogy az illetékes községi tanács vb. igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szervétől a felperes felmentést kérjen a korlátozás alól.
Amennyiben a felperes tulajdonszerzési képessége hiányában a megosztás folytán kialakítható önálló ingatlant nem szerezheti meg, illetve az nem adható a tulajdonába, előtérbe lép a közös tulajdon megszüntetésének a Ptk. 148. §-ában meghatározott egyéb módja. Ha az alperes igazolja, hogy a megváltási árat meg tudja fizetni, indokolt, hogy a bíróság ellenkérelmének megfelelően az ő tulajdonába adja a felperes tulajdoni hányadát, feltéve, hogy van szerzési képessége. Ha a bíróság ezt a megoldást választja, a szakvélemény kiegészítése után tisztázni kell azt is, hogy a bennlakás mennyiben csökkenti a teljes ingatlan forgalmi értékét, és a Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalásának I. pontjában kifejtett szempontok alapján az alperesre a bentlakása értékcsökkentő hatása teljes egészében vagy csak részben hárítható-e.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. (P. törv. I. 20 101/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás