GK BH 1982/14
GK BH 1982/14
1982.01.01.
Gazdasági társulás nyereségéből, illetőleg veszteségéből annak egyik tagja sem zárható ki teljes mértékben [Ptk. 57. §; 1978. évi 4. sz. tvr. 26. §, 28. § (1)–(2) bek.].
A felperes 1975 óta tagja az alperes közös vállalatnak. Az alperes az 1978. december hó 29-én kelt igazgatótanácsi határozatban akként rendelkezett, hogy az 1978. évi nyereség egyrészt a vagyoni betét, másrészt a forgalom után kerül felosztásra. Az alperes az 1979. január 13-án kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy 1978. évre a vagyoni betét után 105 069 Ft, az 1,5 millió csibét meghaladó forgalom után pedig 383 331 Ft nyereségrész illeti meg. Az alperes az előbbi összeget kifizette, az utóbbi átutalását azonban megtagadta.
Ilyen előzmények után a felperes keresetet terjesztett elő és abban hivatkozva a fent említett igazgatótanácsi határozatra, az alperest 383 331 Ft és ennek 1978. december 29. napjától számított évi 15% kamata megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes azzal kérte a kereset elutasítását, hogy a szóban levő igazgatótanácsi határozatot az 1979. január 26. napján kelt igazgatótanácsi határozattal visszavonta, e határozattal szemben a felperes 30 napon belül nem élt jogorvoslattal, igénye tehát nem érvényesíthető.
A felperes a védekezésre tekintettel bejelentette, hogy az 1979. január 26-i igazgatótanácsi ülésen nem vett részt, az ott felvett jegyzőkönyvet nem írta alá. Érdemben utalt arra, hogy az alperes igazgatótanácsa nem járt el jogszerűen, mert a vonatkozó rendelkezések értelmében a közös vállalat tagjai a nyereségből közösen részesülnek és a veszteséget is közösen viselik. A sérelmezett igazgatótanácsi határozat viszont csak egyedül őt zárta ki az ún. forgalmi nyereségből, a közös vállalat többi taggazdaságát azonban nem.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az ítélet indokolása rámutatott arra, hogy a felperes 1975. január 1. napjával csatlakozott az alperes közös vállalathoz. Az irányadó jogszabályok értelmében a vállalat taggazdaságai a nyereségből – vagyoni hozzájárulásuk és munkájuk arányában – közösen részesülnek és a veszteséget is közösen viselik. A nyereség felosztásának rendjét és az igazgatótanács tevékenységének körét ugyancsak jogszabály határozza meg. Az ezzel ellentétes intézkedés vagy döntés jogszabályba ütközik, tehát semmis. Ebből következően az alperes igazgatótanácsának az a határozata, amellyel korábbi határozatát megváltoztatta, nem vehető figyelembe és így az alperes által követelt összeget ki kell fizetnie.
A bíróság nem tartotta indokoltnak könyvszakértő bevezetését és tanúbizonyítás elrendelését, mert egyfelől a felperes peresített követelését az alperes a könyveibe beállította, másfelől pedig, mert olyan jogkérdésről van szó, amelynek eldöntése a bíróság feladata, és így nincs szükség a határozathozatallal kapcsolatos körülményeknek tanúvallomások alapján történő vizsgálatára.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a jelen per elbírálása szempontjából a Ptk., az 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelet (Tvr.), valamint az ennek végrehajtásáról szóló 9/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet tartalmaz rendelkezéseket.
A Ptk. 57. §-a akként rendelkezik, hogy a gazdasági társulásban részt vevő tagok tevékenységük nyereségéből közösen részesülnek és veszteségét is közösen viselik. Ilyen értelemben rendelkezik a Tvr. 26. §-a is, amikor megállapítja, hogy a közös vállalat tagjai a nyereségből közösen részesülnek és a veszteséget közösen viselik. A Tvr. 28. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a tagok között a mérleg szerint mutatkozó nyereséget és veszteséget a vagyoni hozzájárulás arányában kell megosztani. A most említett § (2) bekezdése szerint a társulási szerződés úgyis rendelkezhet, hogy a nyereségből való részesedés arányában meghatározásánál a tag vagyoni hozzájárulásán kívül egyéb tevékenysége is figyelembe vehető, egyes tagok azonban teljes mértékben sem a nyereségből, sem a veszteségből nem zárhatók ki.
A fenti jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy az alperes igazgatótanácsa, amelynek egyébként feladata a nyereségnek a jogszabályok által meghatározott keretek között való felosztása, jogszerűtlenül járt el, amikor a nyereség felosztására vonatkozó határozatát utóbb határozatával megváltoztatta akként, hogy a felperest a baromfiforgalom után megállapított nyereségből teljes egészében kizárta.
Nem volt elfogadható az alperesnek az a fellebbezési előadása, amely szerint a forgalom utáni nyereségből csak azok a taggazdaságok részesülhettek, amelyek részt vettek a tenyésztojás-termelésben, mert egyrészt a korábbi határozat ilyen feltételt nem tartalmaz, másrészt mert a felperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett és az alperes által nem cáfolt előadása szerint tenyésztojással nem foglalkozó más taggazdaság is megkapta a forgalom utáni nyereséget.
Mivel az igazgatótanács az első határozatában egyértelműen akként rendelkezett, hogy a felperest az 1978-ban forgalmazott 1 533 327 db naposcsibe után 383 331 Ft nyereség illeti meg, a számszaki adatok téves voltára pedig az alperes nem hivatkozott, nem indokolt az ítélet hatályon kívül helyezése és további bizonyítás elrendelése.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 359/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás