PK BH 1982/143
PK BH 1982/143
1982.04.01.
I. Az örökbefogadás felbontására azon a címen, hogy az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be, akkor kerülhet sor, ha az örökbefogadási kapcsolatot valóban meghiúsító körülmények állnak fenn [Csjt. 57. § (1) bek.; 7/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 30. § (1) bek.].
II. Az örökbefogadás felbontása esetén az örökbefogadással felvett név további viselésére irányadó szempontok [Csjt. 58. § (2) bek.].
Az alperes 1958. április 5-én született, állami gondozott volt, majd a felperesek őt 1962-ben örökbe fogadták; a B.-i Járási Tanács határozatával az örökbefogadást engedélyezte. Az alperes kitanulta a fodrász szakmát, s a családban egyetértés volt mindaddig, amíg az alperes 1978-ban megismerkedett a nős, családos K. K.-val, akivel közelebbi kapcsolatot létesített. Emiatt a nevezett felesége felkereste a felpereseket, panaszkodott nekik, majd a felek összevesztek, és az alperes ideiglenesen elköltözött a felperesektől. Az alperesnek K. K.-val létesített viszonya időközben megszűnt, de a felperesekkel továbbra sem állt helyre a jó családi légkör, habár az alperes visszaköltözött, de utóbb ismét elhagyta az örökbe fogadó szülőket és 1979 júliusa óta nem tért haza.
A felperesek először a gyámhatóságtól kérték az örökbefogadás felbontását. Az alperes maga is hajlandónak mutatkozott erre, nyilatkozatát azonban később visszavonta.
A felperesek ezután keresetükben a bíróságtól kérték az örökbefogadás felbontását azzal, hogy az alperes ne az ő nevüket, hanem a korábbi nevét viselje. Arra hivatkoztak, hogy közöttük a viszony teljesen megromlott, és a szülő-gyermek kapcsolat helyreállítására nincs kilátás.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, az örökbefogadás felbontása esetére kérte a felperesek nevének viselésére való feljogosítását. Védekezése szerint a felperesek őt mindenféle szórakozástól eltiltották, de azért szüleiként szereti a felpereseket és szükség esetén hajlandó őket támogatni, a II. r. felperest anyák napjára felköszöntötte, nagyanyja sírjára virágot vitt.
A járásbíróság az örökbefogadást felbontotta és az alperest feljogosította a felperesek családi nevének viselésére.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 57. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság az örökbefogadást felbontja, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált, vagy ha az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be. Ilyen esetben a bíróságnak gondosan meg kellett vizsgálnia, hogy tartós, az örökbefogadási kapcsolatot valóban meghiúsító körülményekről van-e szó, vagy pedig múló, átmeneti, esetleg nevelési nehézségekből adódó problémákról. Az utóbbi esetben felbontásnak nem lehet helye [7/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 30. § (1) bek.].
A megyei bíróság az idézett jogszabályokban felsorolt körülményeket nem vette megfelelően figyelembe. Az 1912-ben, illetve 1922-ben született nyugdíjas felpereseket ugyanis az alperes többször elhagyta s eltávolodott a családtól, noha a felperesek róla közel két évtizedig kellően gondoskodtak. Már 1978 nyarától kezdve állandó viták, veszekedések voltak. Erre mutat az, hogy az alperes az eljárás kezdetén maga is az örökbefogadás gyámhatósági felbontását kérte. Az alperes korábban nem volt megelégedve a felperesekkel, őket túlságosan szigorúaknak, idős koruk miatt tőle távoliaknak és őt meg nem értőknek tekintette. A felperesek nem közeledtek az örökbefogadotthoz, az sem hozzájuk, a hozzátartozói viszony teljesen megromlott. A felperesek nem várhatják, hogy az alperes öregségükben érzelmileg is támaszuk lesz és szükség esetén gondozza is őket. Ilyen körülmények között az örökbefogadás nem tölti be a társadalmi hivatását. A keresetet ezekre tekintettel nem lehetett volna elutasítani.
A hosszú időn át fennállott örökbefogadási kapcsolatra és a körülményekre tekintettel indokolt azonban, hogy az alperes az örökbefogadás felbontása után is viselje az örökbefogadással felvett családi és utónevét [Csjt. 58. § (2) bek.].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (P. törv. II. 20 662/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás