PK BH 1982/144
PK BH 1982/144
1982.04.01.
Ha a kötelezett a gyermektartásdíj általános mértékét meghaladó összegben vállalja a tartás megfizetését, a bíróságnak az egyezség jóváhagyása előtt vizsgálnia kell, hogy ez a vállalás a gyermek szükségletei érdekében indokolt-e, vagy kötelezett csupán harmadik személy igényének kielégítési alapját kívánja elvonni [12/1974. (V. 14.) MT sz. r.; Ptk. 203. § (1) bek.; Pp. 148. §; 1979. évi 18. tvr. 151. § (2) bek., 105. § és 106. §].
A peres felek házastársak voltak, akiknek a házasságából 1973-ban Krisztina, 1975-ben pedig Gabriella nevű gyermekek születtek. A folyamatban volt házassági bontóperben a felek a gyermekek elhelyezése, tartása és a volt közös lakás használata kérdésében a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek. Az előzetes letartóztatásban levő alperes vállalta, hogy a rabkeresménye 50%-át, de legalább havi 600 forint tartásdíjat megfizet a felperes gondozásában levő gyermekek tartására.
A felperes ezt követően keresetet terjesztett elő a gyermektartásdíj felemelése iránt. Előadta, hogy az alperes a szabadságvesztés büntetéséből feltételesen szabadult és a cs.-i autógyárban helyezkedett el. Szabadlábra helyezése óta 1980. szeptember hónapban 400 forintot, október hónapban 500 forintot adott a gyermekek tartására. Kérte, hogy a bíróság az alperest mindenkori keresete és egyéb jövedelme 40%-ának megfelelő, de legalább havi 1200 forint összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezze.
A kereseti kimutatás szerint az alperes 1980. augusztus 11-én létesített munkaviszonyt, szeptember hónapban betegállományban volt, októberben pedig, amikor a teljes hónapot végig dolgozta, a nyugdíjjárulék levonása után 3469 forint keresetet ért el.
Az alperes a tárgyaláson felajánlotta, hogy munkabére 50%-át gyermektartásdíjként a felperesnek megfizeti. A bíróság tájékoztatta az alperest az őt terhelő gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség százalékos mértékéről és az előzőnek megfelelő alapösszegről. Az alperes azonban ennek ellenére kijelentette, hogy munkabére 50%-át, de legalább havi 1800 forint tartásdíjat fizet a felperesnek. A felperes az alperes ajánlatát elfogadta azzal, hogy csak a jövőre nézve kéri a gyermektartásdíj felemelését.
Ezt követően a peres felek egyezséget kötöttek, amelyben az alperes vállalta, hogy a két gyermek után 1980. december 1-jétől kezdődően tartásdíjként megfizeti a bérköltség terhére kifizetett díjazása 50%-át, de legalább havi 1700 forintot, továbbá a nyereségrészesedés 50%-át. A bíróság az egyezséget jóváhagyta és felhívta az alperes munkáltatóját a gyermektartásdíj levonására és a felperes részére történő kifizetésére.
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen az ügyész fellebbezést nyújtott be, amelyet azonban a járásbíróság elkésettség miatt elutasított.
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ügyész fellebbezéséhez csatolt ítéletmásolatokból kitűnően a Legfelsőbb Bíróság a Katf. III. 18/1980. számú ítéletével az alperes bűnösségét csalás bűntettében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében megállapította és ezért az alperest megbüntette, egyidejűleg a vádlottársaival egyetemlegesen 173 097 forint, ezen kívül őt külön 62 004 forint kártérítés és ennek kamata megfizetésére kötelezte a Honvédelmi Minisztérium sértett javára.
A Vht. 51. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint a levonás a munkabér 50%-áig terjedhet a társadalmi tulajdonban okozott kár esetén. A Vht. 105. §-a értelmében, ha a befolyt összeg nem fedezi az összes követelést, a kielégítés sorrendjében első helyen a gyermektartásdíj és a szüléssel kapcsolatos költség áll. A Vht. 106. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a 105. § szerinti sorrendben álló követelés teljes kielégítése után lehet a sorrendben hátrább álló követelést kielégíteni.
Ezekre a jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel, amennyiben az alperes a munkabére és egyéb juttatása 50%-át gyermektartásdíjként fizeti ki, a társadalmi tulajdonban okozott kár megtérítése érdekében tőle további levonásra nincs lehetőség.
A felek rendelkezési joguknál fogva az egyezség tartalmát általában szabadon határozzák meg, és rendelkezésüknek egyrészt a jogszabályok és méltányos érdekeik [Pp. 148. § (2) bek., 12/1974. (V. 14.) MT sz. r.] szabnak korlátokat, másrészt azonban mások jogait és törvényes érdekeit sem sérthetik.
Az adott esetben az egyezség olyan tartalmú, hogy a Honvédelmi Minisztérium (állam) követelésének a behajtását hiúsíthatja meg, és így a tényállás részletes felderítése nélkül az egyezség jóváhagyása tárgyában megalapozottan nem lehetett volna dönteni.
Ennek megfelelően a városi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a perről a Honvédelmi Minisztériumot értesíti és a Pp. 54. §-ának (2) bekezdése értelmében tájékoztatja a beavatkozás lehetőségéről, ezenfelül a tényállást megfelelően tisztázza annak megállapítása érdekében, hogy az alperesnek a kötelezettségvállalása nem az államot illető törvényes követelés végrehajtásának a megakadályozását célozta-e [Ptk. 203. § (1) bek.]. Ennek körében indokolt lett volna az alperes meghallgatása arra vonatkozóan, hogy a munkabér 50%-ának gyermektartásdíjként való megfizetése esetén a kártérítési kötelezettségének miként kíván eleget tenni. Tisztázni kellett volna a felperes kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyait is, mert csak ezek ismeretében lehet állást foglalni abban a tekintetben, hogy az alperes keresetének 50%-át elérő gyermek tartásdíj megállapítása feltétlenül indokolt volt-e.
Minthogy a járásbíróság az említett tényeket nem derítette fel, az egyezséget jóváhagyó végzés megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvényességi óvással megtámadott végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyben az alperesnek a folyamatos tartásdíj fizetésére kötelezését az egyezség szerint a Pp. 150. §-a alapján ideiglenes intézkedésként fenntartotta. (P. törv. II. 20 703/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás