PK BH 1982/146
PK BH 1982/146
1982.04.01.
I. A kisajátítással érintett ingatlanra vonatkozó megállapítási kereset és az ugyanezért az ingatlanért követelt kisajátítási többletkártalanítás iránti kereset összekapcsolható, illetőleg egy perben tárgyalható [Pp. 123. §].
II. A bíróság által adott téves tájékoztatásra tekintettel tett felperesi nyilatkozatra alapított permegszűntető határozat törvénysértő [Pp. 3. § (1) bek].
A Budapest Főváros V. ker. Tanács Vb. Igazgatási Osztálya az alperes kérelmére kisajátította a perbeli 272 nm területű házas ingatlant, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint 1/2-1/2 arányban a felperes és az ismeretlen helyen tartózkodó N. É. tulajdona volt.
Az államigazgatási hatóság az ingatlanért 100 000 Ft kártalanítást állapított meg és úgy rendelkezett, hogy a N. É. tulajdoni illetőségéért járó kártalanítást a kisajátítást kérő a Pénzintézeti Központhoz utalja át.
A felperes keresetében a megállapított kártalanítási összeg módosítását és az ingatlanért járó teljes kártalanításnak a részére történő megítélését kérte. Az utóbbi igényét arra alapította, hogy N. É. illetőségének tulajdonjogát elbirtoklással megszerezte. A tárgyaláson a felperes előbb azt adta elő, hogy a keresetét csak az ingatlan 1/2 része után járó kártalanítás tekintetében tartja fenn, az elbirtoklás megállapítása iránt N. É. ellen külön pert fog indítani. Utóbb azonban az így fenntartott keresetétől is elállott. Ennek folytán a kerületi bíróság végzésével a pert megszüntette a Pp. 157. §-nak e) pontja alapján.
A végzés ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését úgy változtatta meg, hogy a pert csupán a N. É. illetőségére vonatkozó kereseti kérelem tekintetében szüntette meg. A felperes illetősége után igényelt többletkártalanítás tárgyában az eljárás folytatását rendelte el. A végzés indokolása szerint a N. É. illetősége után követelt többletkártalanítással kapcsolatban a felperes elbirtoklása nincs megállapítva. Amíg ez meg nem történik, a felperes a szóban levő igényt annál inkább sem terjesztheti elő, mert ebben a kérdésben az alperessel nem áll jogviszonyban. Az eljárás folytatásának tehát csak a felperes tulajdoni illetősége tekintetében van helye.
A jogerős végzésnek az elbirtoklásra alapított kereseti igényre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ingatlan-nyilvántartáson (telekkönyvön) kívüli tulajdonszerzési törvényi lehetősége folytán szükségszerűen előfordul a kisajátítási eljárásban is, hogy a tulajdonos nem azonos az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként feltüntetett személlyel. Ezért – amint arra a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elvi állásfoglalása (Eá. 4.) is rámutat – a kisajátítási eljárásban is tulajdonosnak kell tekinteni azt a személyt, aki a kisajátítást megelőző tulajdonszerzése bekövetkezését hitelt érdemlő módon – nevezetesen bírói ítélettel – igazolni tudja.
A felperes keresetében azt állította, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint N. É. tulajdonában volt ingatlanilletőséget elbirtoklás útján megszerezte. Keresetlevelében egyébként azt is kérte, hogy a bíróság rendelje el a nevezett „ellenérdekű fél hirdetményi kézbesítés útján történő értesítését és ügygondnok kirendelését”, mivel ismeretlen helyen tartózkodik.
Minthogy az említett kereseti tényállítás valósága esetén a N. É. nevén nyilvántartott illetőségért járó kártalanítás az 1976. évi 24. sz. tvr. 14. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest illeti meg, fontos jogi érdeke fűződik jogszerzése bírói határozattal történő megállapításához.
A Polgári Perrendtartásnak a perbeli esetben irányadó általános szabályai nem tartalmaznak olyan tiltó rendelkezést, amely kizárná a kisajátítással érintett ingatlanra vonatkozó megállapítási kereset és az ugyanazon ingatlanért követelt kisajátítási többletkártalanítás iránti kereset összekapcsolását, illetőleg egy perben történő tárgyalását.
Mindezekből következően tévedett az első fokon eljáró bíróság, amikor eltérő jogi álláspontja folytán a felperest arra oktatta ki, hogy az elbirtoklással kapcsolatos igényét külön perben érvényesítse. A felperes egyébként kizárólag erre tekintettel jelentette be, hogy keresetétől eláll.
A bíróság így nem tett eleget a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, mert az említett tájékoztatásával nem segítette a felperest jogai helyes gyakorlásában. Ezért a téves tájékoztatásra tekintettel tett felperesi nyilatkozatra alapított – a másodfokú bíróság által is helybenhagyott – pert megszüntető határozat törvénysértő.
Az elsőfokú bíróság helyes eljárása az lett volna, ha a felperes keresetlevelében előadottaknak megfelelően N. É-t, illetőleg bizonyítható halála esetén jogutódját alperesként megidézi, egyben közli vele az elbirtoklásra alapított felperesi – tulajdonszerzés megállapítása iránti – kereseti kérelmet; majd ezt követően tárgyal a per érdemében. (P. törv. I. 20 686/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás