GK BH 1982/160
GK BH 1982/160
1982.04.01.
Szabad árforma keretében az ún. „statisztikai illeték” az árubehozatalra vonatkozó beadvány illetékével esik egy tekintet alá és a termelőeszköz kereskedelmi vállalat kalkulációjánál ártényezőként figyelembe vehető [41/1979. (XI. 1.) MT sz. r. 4. § (3) bek.; 43/1968. (XII. 30.) PM sz. r. 2. § (1) bek.; Ptk. 4. §, 210. §].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránt kérelmet nyújtott be az alperes ellen 4864 Ft megfizetése iránt arra hivatkozással, hogy az alperes a felsorolt számlák szerinti áruk ellenértékét ilyen összegben nem egyenlítette ki. Az alperes a fizetési meghagyásnak ellentmondott arra hivatkozással, hogy a követelt összeg külkereskedelmi ún. „statisztikai” illeték, az alperest pedig személyes illetékmentesség illeti meg. Az ellentmondás folytán a Pp. 393. §-ának (2) bekezdése szerint perré alakult eljárásban a felperes előadta, hogy a szerződéstervezetében az eladási ár részeként feltüntetett külkereskedelmi illeték összegére az alperes eltérő véleményt nem nyilvánított; a per tárgyát képező külkereskedelmi illetéket a bizományos külkereskedelmi vállalatnak már kifizette. Ez az illeték az eladási árba „beépült”, tehát az áru szerződésben megállapított árának része és így indokoltan számlázta azt az alperesnek. Hivatkozott az Országos Anyag- és Árhivatal 1979. februárban kelt állásfoglalására, amely a külkereskedelmi és a statisztikai illetéknek az árba történő beépítését lehetővé teszi. Az alperes az illetékmentességére csak abban az esetben hivatkozhatna eredményesen, ha az import terméket közvetlenül külkereskedelmi vállalattól rendelte volna meg.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerinti 4864 Ft külkereskedelmi illetéknek megfelelő vételárrészletnek és kamatának a megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint illetékmentes behozatali kérelemhez csak a külkereskedelmi vállalat, illetve az importáló megbízója adhat olyan nyilatkozatot, amely erre a célra alkalmas, ha az előfeltételek fennállanak. A felperes a rendelés igazolásban feltüntette, hogy az ellenérték része a külkereskedelmi illeték. Az alperes ezt észrevétel nélkül elfogadta. A felperes a külkereskedelmi illetéket a bizományosnak meg is fizette. A Ptk. 4. §-ának (3) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét az alperes megszegte, amikor az illetékmentességére a felperest nem figyelmeztette. Felróható magatartására a kereskedelmi illeték alóli mentesülése érdekében nem hivatkozhat. Az Országos Anyag- és Árhivatal állásfoglalása szerint a külkereskedelmi illeték az ár részeként vehető figyelembe. Minthogy a szerződés úgy jött létre, hogy a külkereskedelmi illetéket az ellenérték magában foglalja, az alperes részben saját mulasztásával, részben pedig azáltal, hogy a szerződést így kötötte meg, került abba a helyzetbe, hogy a Ptk. 201. §-a alapján a kikötött ellenszolgáltatást a megállapodás szerinti összegben megfizetni köteles.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Előadta, hogy a külkereskedelmi illeték összegét a megrendelés igazolásakor azért nem kifogásolta, mert azt vélelmezte, hogy az illetékmentességre figyelemmel a felperes azt az ellenérték kiegyenlítésekor nem fogja érvényesíteni. A külkereskedelmi illetéket viszont akkor már kifogásolta, amikor a felperes az árut leszállította, az ellenértéket számlázta és azt inkasszálni kívánta. Az alperesnek a kereskedelmi illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettsége tekintetében való döntés a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik és azért annak megkeresését kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a szerződéstervezetében ellenértékként az alapirányár, továbbá az árrés és a külkereskedelmi illeték együttes összegét jelölte meg. Az alperes a végszerűen aláírt szerződéstervezetet eltérő vélemény nyilvánítása nélkül küldte vissza a felperesnek. Ezzel a szerződés a szerződéstervezetben megjelölt, a külkereskedelmi illetéket is tartalmazó árral létrejött.
Helyes az első fokú ítélet indokolása abban a vonatkozásban is, hogy az Országos Anyag- és Árhivatal 1052/1979. sz. átiratában közölte, hogy a „statisztikai illeték árképzési szempontból az árubehozatalra vonatkozó engedélyeket terhelő beadványi illetékkel egy tekintet alá esik. A statisztikai illeték is a beadványi illetékkel azonos módon figyelembe vételre kerülhet a TEK-árrés kialakulásánál, éspedig a TEK eladási ár részeként”. A felperes tehát a per tárgyát képező külkereskedelmi illetéket alappal kalkulálta az eladási árba [41/1979. (XI. 1.) MT sz. r. 4. § (3) bek.].
A felperes által jogosan kalkulált szerződési árról van tehát szó, amelyet az alperes elfogadott, és így a fizetendő ellenérték szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az alperest egyébként megilleti-e az ár részét képező külkereskedelmi illeték vonatkozásában az illetékmentesség. Ezért megalapozatlan az az alperesi bizonyítási javaslat, amely a Pénzügyminisztérium megkeresésére irányult.
A teljesség okából meg kell jegyezni, hogy a 43/1968. (XII. 30.) PM sz. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a személyes illetékmentességben részesülő szerv megbízásából benyújtott, árubehozatali engedély kiadására irányuló kérelem illetékmentes. Árubehozatali engedély iránti kérelmet viszont külkereskedelmi jogosultsággal rendelkező vállalat nyújthat be. Ilyen jogosultsággal a felperes nincs felruházva. Ebből következik, hogy illetékmentes importra az alperes csak akkor számíthatott volna, ha a külkereskedelmi vagy ilyen jogosultsággal rendelkező vállalattal közvetlenül bizományi szerződést köt.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 088/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás