MK BH 1982/168
MK BH 1982/168
1982.04.01.
Ha a dolgozót foglalkozási ártalomban történt megbetegedése miatt alacsonyabb keresettel járó munkakörbe helyezték át, az ebből származó keresetveszteségének megtérítése iránt indított perben a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a dolgozó betegsége nem minősül-e baleseti ellátásra igényt adó foglalkozási betegségnek [1967. évi II. törvény 62. §; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. II. sz. melléklet].
A felperes 1972. július 1. napjától betanított munkásként áll az alperes alkalmazásában. 1976-tól 1978. augusztus 1-jéig gyermekgondozási szabadságon volt, majd eredeti munkahelyére, a présműhelybe került vissza. Mivel itt nem tudták egyműszakos munkarendben foglalkoztatni, kérelmére a galvanizáló üzemrészbe helyezték át egyműszakos beosztásba. Itt ugyanis elérte a korábbi keresetét.
A felperes a galvanizáló üzemrészben 1978. október 4-től 1980. május 22-ig dolgozott, 15 forint alapórabér ellenében. A felperes egészségügyi panaszai 1980 márciusában kezdődtek: légcsőhurut, torokgyulladás, orrkiszáradás, orrvérzés, szemgyulladás, látásrosszabbodás, arcán kiütések. Emiatt az üzemorvoshoz fordult, aki őt szakorvoshoz küldte. Orrsövényferdülést és vegyszerérzékenységet állapítottak meg, ez utóbbit azonban megkérdőjelezték.
1980. május 22-től – üzemorvosi javaslatra – közös megegyezéssel a trafóüzembe került, betanított munkás munkakörbe 13,60 forint órabérrel.
Keresetveszteségét sérelmezve a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely a kérelmét elutasította.
A döntőbizottság elutasító határozata ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, melyben 1980. május 22-től kezdődően a régi és az új munkakörében elért keresete közötti különbözetnek kártérítésként való megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a megbetegedése munkahelyi ártalom következménye. Állította, hogy mielőtt a galvanizáló üzembe került, alkalmassági vizsgálaton vett részt, és erre a munkára megfelelőnek találták.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bizonyítási eljárás során beszerezte az alperestől a munkahelyi környezettanulmányt, majd az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetet is megkereste, amely az állásfoglalásában közölte, hogy a felperesnél kisfokú kobaltérzékenységet mutattak ki, amelyet bőrpanaszaival, illetve galvanizáló munkakörével nem lehet összefüggésbe hozni. Bőrgyógyászati megbetegedése nagy valószínűséggel contact irritatív dermatitis volt, ami munkaanyagainak irritatív hatásával állhatott összefüggésben, így bőrbetegsége orvosi értelemben foglalkozási megbetegedésnek tekinthető. Miután azonban a bőrgyógyászati megbetegedése nem szerepel a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet II. számú mellékletében felsorolt, baleseti ellátásra igényt adó foglalkozási betegségek jegyzékében, kártalanításra nem jogosult.
Ennek az állásfoglalásnak az alapján a munkaügyi bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta és azt a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján elutasította. Tényként állapította meg azt is, hogy a felperes betegségét egyéni érzékenység váltotta ki, az alperes vétkessége pedig a betegség kialakulásában szóba sem jöhet.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet véleményének beszerzése kétségtelenül indokolt, ha a foglalkozási megbetegedés fennállása kérdésében a felek között vita merül fel. Ha viszont az OMÜI véleménye nem egyértelmű, lehetőség nyílik más szakértői vélemény beszerzésére és értékelésére is.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása tényként rögzíti, hogy a felperes túlérzékenysége váltotta ki a perbeli megbetegedést. Ugyanakkor a felperes allergológiai kivizsgálása során csupán kisfokú kobaltérzékenységét mutattak ki. Ezt azonban galvanizáló munkakörével azért nem lehetett összefüggésbe hozni, mert ilyen anyaggal a felperes nem dolgozott.
Mindezekre tekintettel tehát megalapozatlan és iratellenes a felperes egyéni érzékenységére vonatkozó első fokú ítéleti ténymegállapítás.
A peres felek egyezően adták elő a munkaügyi bíróság előtt, hogy a galvanizáló üzemben a felperes kadmiummal és vegyületeivel dolgozott.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet II. számú melléklete valóban nem tartalmazza az úgynevezett contact irritatív dermatitis-t mint baleseti ellátásra igényt adó foglalkozási betegséget, ezzel szemben a kadmium és vegyületei által okozott mérgezés a melléklet szerint foglalkozási megbetegedés.
Mindezekre figyelemmel a bíróságnak el kellett volna rendelnie az OMÜI vélemény felülvizsgálatát. A részletes vizsgálati anyag beszerzését követően esetleg további orvos szakértői bizonyítás elrendelése, többek között az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága felülvéleményének beszerzése válhat szükségessé, s csupán ezt követően dönthet a munkaügyi bíróság megalapozottan a tekintetben, hogy a felperes által előterjesztett és a foglalkozási betegségre alapított kártérítési igény megalapozottnak tekinthető-e. (M. törv. II. 10. 330/1981. szám.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás