MK BH 1982/170
MK BH 1982/170
1982.04.01.
Ha a dolgozó balesetét kizárólag a saját meggondolatlan magatartása, indulatkitörése okozta, a munkáltató nem köteles a baleset folytán nyújtott ellátást a társadalombiztosítás szervének megtéríteni [1975. évi II. tv. 108. §].
Az alperes az 1979. augusztus 27-én kelt fizetési meghagyásával arra kötelezte a felperest, hogy a B. J. biztosított sérülésével összefüggésben felmerült 113 789 forint ellátási költséget 30 nap alatt fizesse meg. Fizetési meghagyását arra alapította, hogy az ablakszárnyak mázolási munkái során, az ablakszárnya fordításakor a nehéz súlya miatt a sérült kezéből kicsúszott, az ablaküveg kitörött és a sérült jobb alsó karját súlyosan elvágta. Megállapítása szerint a baleset az ÁBEO 1.1, 1.2, 3.25, 4.1, 4.2, 18.1 pontjaiban foglaltak meg nem tartása miatt történt.
A felperes a fizetési meghagyás ellen – annak hatályon kívül helyezése érdekében – keresettel élt. Arra hivatkozott, hogy a baleset a vállalat részéről sem megelőzhető, sem elkerülhető nem volt. A vállalat óvórendszabály-szegést nem követett el, a baleset kizárólag a sérült gondatlan magatartására vezethető vissza. B. J. megsértette az ÁBEO 3.31 pontjában foglaltakat. A nevezett nagy gyakorlattal rendelkező festő szakmunkás volt, aki már a szakmunkásképzés során a munkavédelmi szabályokat és a helyes fogásokat elsajátította, a vállalatnál rendszeresen elméleti és gyakorlati baleset-elhárítási oktatásban részesült.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes az ÁBEO 3.26 és 4.2 pontjában foglaltakat nem tartotta meg, ezért az 1975. évi II. törvény 108. §-a alapján a társadalombiztosítási szolgáltatások megtérítésére köteles.
A felperes a fellebbezésében előadta, hogy 1980. szeptember 8-án tudomására jutott, hogy a megtérítési kötelezettség alapjául szolgáló balesetet a sérült maga okozta akként, hogy indulatában a bakon elhelyezett ablaküveget öklével betörte. Erre vonatkozóan becsatolta Cs. L.-nek a sérült közvetlen munkatársának, valamint egy további szemtanúnak Sz. Ö.-nek a nyilatkozatát tartalmazó jegyzőkönyvet.
A megyei bíróság a fellebbezésben előadott körülményekre bizonyítási eljárást folytatott le, igazságügyi orvos szakértői véleményt szerzett be arra vonatkozóan, hogy a sérülés a fellebbezésben leírt módon bekövetkezhetett-e.
Az orvos szakértő véleménye szerint a baleset az elszenvedett sérülés jellegéből következően mind a munkaügyi bíróság ítéletében megállapított, mind pedig a fellebbezésben előadott módon bekövetkezhetett. Ezért a megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletében megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy B. J. balesete akként is bekövetkezhetett, hogy a bakra fektetett beüvegezett ablakszárnyra szándékosan és többször ököllel ráütött, és az utolsó ökölcsapás eredményeként az ablaküveg betörött.
A megyei bíróság megállapította, hogy abban az esetben, ha a baleset az előzőekben leírt módon következett be, óvórendszabály-mulasztás terheli magát a sérültet, továbbá a vele azonos munkakörben dolgozó és a sérült cselekményét tétlenül végignéző Cs. L.-t. Mindketten megsértették az ÁBEO 3.11 illetve a 3.14 pontjait.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint Cs. L. tanúvallomása nem megbízható, tőle szellemi elmaradottságából, illetve egyéb pszichés eredetű okból megbízható adatszolgáltatás nem volt várható. Sz. Ö. tanúvallomása pedig önmagában nem alkalmas annak a körülménynek a megállapítására, hogy a baleset a fellebbezésben előadott módon következett be.
Rámutatott arra, hogy a perben szereplő megtérítési igénnyel összefüggésben nincsen jelentősége annak, hogy a baleset a munkaügyi bíróság ítéletében írt módon vagy a fellebbezési tárgyalás adatai alapján kiegészített tényállásban foglaltak szerint következett be. A munkáltatónak ugyanis az 1975. évi II. törvény 108. §-a alapján akkor van megtérítési kötelezettsége, ha a baleset a munkáltató vagy megbízottja részéről elkövetett óvórendszabály-szegés következménye volt.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított óvórendszabály-szegés megtörtént. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes megtérítési kötelezettsége akkor is fennáll, ha a munkáltatónak óvórendszabály-szegése nincsen és a baleset a kiegészített tényállás szerint következett be. Cs. L. munkatársat ugyanis a kialakult bírói gyakorlat szerint a munkáltató megbízottjának kell tekinteni, mert a megsértett óvórendszabályok megtartására munkakörénél fogva ő maga is köteles volt. Óvórendszabály-szegés ezért a munkáltató megbízottja részéről elkövetettnek minősül, ami a munkáltató megtérítési kötelezettségét megalapozza.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett s ezáltal törvényt sértett mind az első-, mind a másodfokú bíróság, amikor a felperes keresetét a per jelenlegi adatai alapján elutasíthatónak találta.
A fellebbezési eljárásban előadott és megfelelően igazolt, a baleset bekövetkezésére vonatkozó új tényállásra figyelemmel – különös tekintettel arra, hogy Cs. L. tanú a korábbi jegyzőkönyvi nyilatkozatát indokolatlanul megváltoztatta – nem lett volna mellőzhető a felperes által kért további bizonyítás felvétele, nevezetesen Sz. L. tanú meghallgatása, továbbá a helyszín azonosítása. Amennyiben ugyanis a helyszíni adatok egyértelműen igazolják, hogy Sz. Ö. és társa, Sz. L. tartózkodási helyéről át lehetett látni abba a helyiségbe, ahol a sérült és társa dolgozott, úgy vallomásuk értékelését a tényállás megállapításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Cs. L.-nek az 1980. szeptember 8-i jegyzőkönyvben tett nyilatkozata egyértelmű megfelelően indokolta, hogy a munkaügyi eljárásban miért tett valótlan előadást azért az 1980. december 18-i megyei bírósági tárgyaláson tett vallomását, mely a jegyzőkönyvi nyilatkozatnak visszavonását jelentette, nem lehetett volna elfogadni, annál is inkább, mert a per egyéb adatai is a jegyzőkönyvi nyilatkozatát támasztotta alá.
A fentieken túlmenően téves az a jogerős ítéleti megállapítás is, amely szerint a felperes megtérítési felelőssége akkor is fennáll, ha a baleset a kiegészített tényállásban foglaltak szerint következett be, mert Cs. L. a munkáltató megbízottjának minősül és a megvalósult óvórendszabály-szegés a megbízott részéről is elkövetettnek minősül.
A baleset ugyanis – ilyen tényállás esetén – nem annak a következménye, hogy a munkáltató vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy intézkedésnek nem tett eleget, hanem azt kizárólag a sérült meggondolatlan magatartása, dühkitörése okozta. A munkáltató megbízottja a sérült cselekményét nem tudta megakadályozni, az adott körülmények mellett ugyanis annak objektív lehetősége teljesen hiányzott, mert a sérült váratlan és indokolatlan magatartásának észlelése kapcsán az eredmény is nyomban bekövetkezett, így elhárításra nem volt mód. Ekként még abban az esetben is, ha Cs. L. a vállalat megbízottjának minősülne, akkor sem állapítható meg a balesettel kapcsolatos óvórendszabály-szegése a sérülés módjára és jellegére figyelemmel.
A kifejtettekből következik, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő. (M. törv. II. 10 296/1981.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás