BK BH 1982/172
BK BH 1982/172
1982.05.01.
I. Tartás elmulasztása esetén a bűnhalmazat szempontjából a sértettek száma irányadó; a jogosultak vagy a hatósági határozatok száma, illetőleg a fizetési kötelezettségek jogcímének különbözősége közömbös [Btk. 12. § (1) bek., 196. § (1) bek.].
II. Ha az elkövető munkakerülő életmódjával áll összefüggésben a tartás elmulasztása, a közveszélyes munkakerülés szabálysértése a megvalósított vétség mellett általában nem tekinthető olyan csökkent jelentőségűnek, amely a szabálysértés miatti eljárás megszüntetését indokolttá tenné [Sztv. 91. § (1) bek.; Be. 216. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat tartás elmulasztásának vétségében mondotta ki bűnösnek, ezért 6 hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte, a közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt pedig 20 napi elzárással sújtotta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottat a járásbíróság polgári perben hozott ítéletével arra kötelezte, hogy volt házastársával fennállott házasságából született két kiskorú gyermeke tartása fejében mindenkori keresete összesen 40%-át, de legalább összesen 882 forint gyermektartásdíjat fizessen meg volt házastársa részére.
Ugyanez a bíróság utóbb arra is kötelezte a vádlottat, hogy havi 250 forint házastársi tartásdíjat fizessen meg ugyancsak volt házastársa részére.
A vádlott az utóbbi ítélet jogerőre emelkedése után állandó munkaviszonyát megszüntette, alkalmi munkát is csak mindössze egy hónapot végzett. A megélhetését ismerőseitől kapott kisebb kölcsönökből, édesanyján való élősködésből, részben pedig ismeretlen forrásból fedezte és munkakerülő életmódot folytatott.
Önhibájából sem a gyermektartásdíj-, sem pedig a házastársi tartásdíjfizetési kötelezettségének nem tett eleget, így az első fokú határozat keltéig 7938 forint gyermektartásdíj és 2250 forint házastársi tartásdíj vonatkozásában nem tett eleget a fizetési kötelezettségének.
I. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is törvényes.
A megyei bíróság nem találta alaposnak azt az érvelést, mely szerint a vádlottnak a kétfajta tartásdíj elmulasztásával kapcsolatos cselekménye 2 rb., a Btk. 196. §-ának (1) bekezdésébe ütköző vétségét valósítja meg.
Az 1961. évi V. törvény alapján kialakult ítélkezési gyakorlat egységes volt abban, hogy egymagában nem szolgálhat a tartás elmulasztása bűncselekményével kapcsolatban a bűnhalmazat megállapításának alapjául, ha az elkövető több jogosult vonatkozásában nem teljesíti a kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 2. sz. állásfoglalása szerint a 385. sz. állásfoglalás fenntartása azért felesleges, mert az – helyesen – meghonosodott a bírói gyakorlatban. Az abban foglaltak így a változott törvény ellenére is irányadók. Ezek szerint az a személy a sértett, akinek a kezéhez a gyermektartásdíjat a kötelezettnek fizetnie kell. Ebből következik, hogy több jogosult, illetőleg több hatósági határozat önmagában nem teremt bűnhalmazatot, ez csak több sértett mellett jöhet szóba. Ugyanez a helyzet akkor is, ha más tartásdíjról van szó.
A szóban forgó bűncselekménynek ugyanis a jogi tárgya a tartási kötelezettség, illetve – más oldalról – a jogosítottnak az eltartáshoz való joga, így a kötelezettségek jogcímének különbözősége közömbös.
Az elbírálandó ügyben a vádlott nemcsak a gyermektartásdíjak fizetését mulasztotta el, hanem a gyermekek tartásáról egyedül gondoskodó anyjuk részére sem fizette meg a megítélt házastársi tartásdíjat.
Teljesen elképzelhetetlen és a gyakorlati tapasztalattal ellentétes, hogy ilyen helyzetben az anya – a tartásdíjak arányában – számszakilag pontosan meghatározott és elkülönített összegeket használjon fel a tartásra jogosultak megélhetésének biztosítására.
A vádlott mulasztásainak ténylegesen egyetlen sértettje volt. A kifejtettekből folyóan így egy rendbeli bűncselekmény volt a terhére megállapítandó, halmazat megállapítására tehát nem kerülhetett sor.
A büntetés kiszabása körében a járásbíróság a bűnösségi körülményeket helyesen vette számba. Ennek során súlyosítóként értékelte, hogy három tartásra jogosult tekintetében történt a bűncselekmény elkövetése.
A vádlott továbbra sem mutatta jelét annak, hogy a tartásdíj-fizetési kötelezettségeinek eleget kíván tenni. Erre tekintettel nem tévedett a járásbíróság akkor, amikor vele szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Enyhébb büntetési nem alkalmazásától ugyanis nem várható, hogy azzal a vádlott a tartásdíj-fizetési kötelezettségeinek a teljesítésére lenne késztethető, márpedig itt a büntetésnek ez a legfontosabb célja. A szabadságvesztés tartama a törvény szerint kiszabható legkisebb mértéket közelíti meg. Ezért a megyei bíróság e főbüntetés mérséklésére sem látott lehetőséget.
A szabadságvesztésre ítélt és egyben munkakerülő életmódot folytató vádlottnak a közügyekben való részvételre méltatlanná válása nem vitatható. A járásbíróság ezért a vádlottat helyesen tiltotta el mellékbüntetésként a közügyek gyakorlásától. Annak tartamát a törvény szerint kiszabható legkisebb mértékben határozta meg. Ezért sem a mellékbüntetés mellőzésére, sem pedig annak mérséklésére nem kerülhetett sor.
II. Az irányadó tényállás alapján nem tévedett a járásbíróság, amikor megállapította, hogy a vádlott elkövette a vádiratban elbírálni indítványozott közveszélyes munkakerülés szabálysértését is. Ez az elkövetett vétséghez képest nem jelentéktelen, figyelemmel a BH 1981. évi 2. számában 56. sorszám alatt közzétett eseti döntésben is kifejtettekre.
A járásbíróság által ezért alkalmazott 20 napi elzárás mindenképp szükséges ahhoz, hogy a vádlott az elzárásából történő szabadulása után belássa, rendszeres munkával kell biztosítania a saját maga és a hozzátartozói eltartását. Ezért a járásbíróság ide vonatkozó rendelkezésének megváltoztatására sem kerülhetett sor.
A megyei bíróság – az előadottak okából – helybenhagyta a járásbíróság ítéletét. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 478/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás