BK BH 1982/177
BK BH 1982/177
1982.05.01.
A sértettnek az elkövető felháborodását vagy haragját előidéző magatartása önmagában nem alapozza meg az erős felindulás megállapítását [Btk. 166. § (1) bek., 167. §].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 6 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte.
Az ügyekben megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott és a sértett házastársak voltak. A vádlott féltékenykedett feleségére, ezért kapcsolatuk megromlott. A sértett közölte, hogy elválik a vádlottól. A vádlott megfenyegette, hogy megöli. A vádbeli napon a vádlott és a sértett között újból szóba került a válás kérdése. A vádlott ismételten kérte feleségét, ne váljon el tőle, a sértett azonban kijelentette, hogy szándéka végleges. A vádlott ekkor bement a szobába, a polcról levette a 23,4 cm pengehosszúságú katonai bajonettet, ezzel rátámadt a feleségére, először a bal mellkasfelén szúrta meg, majd több szúrást ejtett rajta közepes vagy ennél nagyobb, illetve kisebb erővel. A vádlott a szúrásokat testre irányítottan adta le és támadása alkalmával „most megdöglesz”, „ha válni akarsz, akkor válunk” fenyegető kijelentéseket is hangoztatott.
A sértett összesen 5 rb. szúrt, metszett sérüléseket szenvedett. A mellkasi szúrások a mellüregbe hatoltak és légmellt okoztak.
Téves az az álláspont, mely szerint a vádlott cselekménye erős felindulásban elkövetett emberölés büntette kísérletének minősül. Az a körülmény, hogy az élet elleni szándékos cselekményeket általában indulat hatása alatt valósítják meg, egymagában nem alapozza meg a privilegizált bűncselekmény-alakzat megállapítását. Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításához az indulat olyan magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének megtartása lehetetlenné válik.
Ezen túlmenően a felindulásnak az elkövető személyén kívül eső külső okból kell keletkeznie.
Az erős felindulást kiváltó okok közül az egyik leggyakoribb a sértett magatartása, amely az elkövető felháborodását, haragját idézi elő vagy benne félelemérzetet okoz. Önmagában azonban ez sem alapozza meg erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását. Különösen nincs alap ennek megállapítására, ha az elkövető a sértett fellépésére maga szolgáltatott okot.
Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a vádlott indulat hatása alatt követte el a cselekményt, ez azonban nem a vádlott személyén kívül eső, külső okból keletkezett, hanem a vádlott saját magát hozta ilyen helyzetbe. A cselekmény elkövetése előtt a vádlott kezdte a vitát, majd miután a felesége válási szándékát ismételten közölte, követte el a cselekményt.
Nem alapozza meg a privilegizált eset megállapítását sem az idegfeszült állapot sem pedig az, hogy a cselekményt még a féltékenység és a bosszúvágy is motiválta. A vádlott indulata és idegfeszültsége ugyanis erkölcsileg nem menthető.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alkalmazott minősítést sérelmező védelmi fellebbezést alaptalannak találta. (Legf. Bír. Bf. II. 650/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás