BK BH 1982/178
BK BH 1982/178
1982.05.01.
A testi sértésnek maradandó fogyatékosságot okozóként minősítése szempontjából az elkövetési cselekmény közvetlen kihatása az irányadó, függetlenül attól, hogy a fogyatékosság utóbb, orvosi beavatkozással esetleg megszüntethető [Btk. 170. § (4) bek.].
A elsőfokú bíróság a vádlottat súlyos testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek.
A megállapított tényállás a következő.
A vádlott a vádbeli napon ismerősével együtt italozott. délután 5 óra körül együtt mentek az italboltba és az italozást folytatták. A mellettük levő asztalnál foglalt helyet a sértett. A vádlott cigaretták kért a sértettől. Emiatt nézeteltérés támadt a vádlott és a sértett között. Ennek során a vádlott odalépett a sértetthez és először jobb kézzel majd bal kézzel ököllel orrba vágta. Ennek következtében a sértettnek eltört az orrcsontja. A sértett sérülése 14 nap alatt gyógyult.
Az ügy felülbírálata során a megyei bíróság úgy találta, hogy az ítélet megalapozatlan, mivel a tényállás nem kellően felderített a vádlott által okozott sérülés következményeit illetően. Az ügy egyes adatai ugyanis arra utalnak, hogy esetlegesen a maradandó testi fogyatékosság megállapítására kerülhet sor.
A megyei bíróság ezért a fellebbezési eljárásban felvett bizonyítás során az igazságügyi orvos szakértő által benyújtott szakvélemény alapján a következőket állapította meg.
A sértett orrcsontja a vádlott bántalmazása következtében elmozdulással tört el. A kórházban az elmozdulást helyre tették, ennek ellenére az orrcsont törése az orr elferdülésével gyógyult. Emiatt a sértettnek újabb műtét elvégzését javasolták, amellyel az orr elferdülése megszüntethető lenne, a sértett azonban a műtéti beavatkozásba nem egyezett bele.
A sértett orrcsontjának törése tehát marandó fogyatékosság visszahagyásával gyógyult, melyet az orr elferdülése és a jobb oldali kisfokú beszűkülése okoz, és ez inkább esztétikailag tekinthető maradandó fogyatékosságnak, mint egészségi szempontból. Ez a maradandó fogyatékosság a sértettnél munkaképesség-csökkenést nem okoz. Amennyiben a sértett alávetné magát újabb műtétnek, akkor az orrelferdülés megszüntethető lenne.
A tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont ugyan következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekményének a jogi minősítését illetően azonban a másodfokú bíróság eltérő álláspontot foglalt el.
A maradandó testi fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettének a megállapíthatósága már az elsőfokú bíróság előtti eljárásban felmerült, a járásbíróság azonban ezt azzal az indokkal vetette el, hogy az ilyen jellegű esetekben a sértett csupán életveszélyes műtétnek nem tartozik magát alávetni, ezzel szemben az orrcsont helyretétele ilyen műtétnek nem tekinthető.
Ez az álláspont nem felel meg az ítélkezési gyakorlatnak, mivel a maradandó testi fogyatékosság megállapíthatósága szempontjából közömbös, hogy a keletkezett egészségkárosodást utóbb bizonyos eszközökkel vagy beavatkozással esetleg meg lehet szünteti. Ilyen esetekben tehát kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a testi sérülés közvetlen kihatásában maradandó testi fogyatékosságot eredményezett-e vagy sem.
Nem tehető különbségtétel abban a tekintetben sem, hogy a testi eltorzítás csupán esztétikai, avagy az egészségkárosodás szempontjából jelent-e maradandó testi fogyatékosságot, amely utóbb műtéti beavatkozással megszüntethető.
A megyei bíróság mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó részében megváltoztatta és a vádlott testi sértési cselekményét a Btk. 170. §-a (4) bekezdésének I. fordulata szerint maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettének minősítette. (Kecskeméti Megyei Bíróság 2. Bf. 75/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás