BK BH 1982/184
BK BH 1982/184
1982.05.01.
Nem valósítja meg a bevonulási kötelezettség megszegésének a bűncselekményét, aki családi nézeteltérés miatt keletkezett elkeseredettségében elkövetett öngyilkossági kísérlet folytán a behívóparancsban megjelölt időben nem képes eleget tenni bevonulási kötelezettségének [Btk. 334. § (1) és (2) bek.].
A katonai bíróság a hadköteles vádlottat bevonulási kötelezettség megszegésének vétsége miatt 10 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A hadköteles vádlott sorkatonai szolgálatának megkezdésére behívóparancsot kapott, amelyre az előírásnak megfelelően felkészült. Élettársa azonban a bevonulást megelőző éjszaka egy levelet írt számára, melyben közölte, hogy nem hajlandó a katonai szolgálat végéig várni rá, ezért a kapcsolatukat megszakítja. E levelet kora reggel a közös helyiségben hagyta és a lakásból eltávozott.
A vádlott felébredve a szakító levelet megtalálta, s elkeseredésében öngyilkossági szándékkal 10 db tardyl tablettát vett be, amelytől rosszul lett. Így talált rá a lakásába érkező barátja, aki intézkedett a kórházba szállítása iránt. A bevett gyógyszermennyiség nem volt alkalmas a halálos eredmény elérésére, az azonban – kellő időben történő orvosi ellátás hiányában – súlyos mérgezést okozott volna.
A kórházból történt elbocsátása utáni napon a vádlott jelentkezett a hadkiegészítő parancsnokságon.
Az ítélet felülbírálása során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megalapozott tényállás alapján a katonai bíróság tévesen következtetett a vádlott bűnösségére.
Helyes az első fokon eljárt katonai bíróságnak az a megállapítása, hogy a vádlott az öngyilkossági kísérlettel nem a katonai szolgálat alól akarta kivonni magát, ezért a Btk. 335. §-ának (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerinti katonai szolgálat alól megtévesztő magatartással elkövetett kibúvás bűntettét sem valósította meg, de éppen erre az indokra tekintettel a vádlott nem lehetett a Btk. 334. §-ában írt bevonulási kötelezettség megszegése vétségének elkövetője sem.
A toxikológus szakértő véleményére figyelemmel megállapítható, hogy a vádlott által bevett gyógyszermennyiség a halálos eredmény elérésére nem volt alkalmas, hanem csupán súlyosabb gyógyszermérgezést okozhatott volna. Felmerülhet ezért az a kérdés, hogy a vádlott valóban öngyilkos akart-e lenni, avagy a halálos eredmény előidézésére elégtelen gyógyszer bevételével csupán az öngyilkosság látszatát akarta kelteni.
Az eljárás egyéb adataival összhangban nem cáfolható azonban a vádlottnak az az előadása, hogy nem a szolgálat alóli kibúvás végett, hanem az élettársa szakító levele miatt kívánt öngyilkos lenni. Élettársával ugyanis már két éve élt együtt, és érzelmileg erősen kötődött hozzá, így a szakítást bejelentő levél olvasása érzelmileg annyira feldúlta, hogy nem akart tovább élni. Hivatkozott a vádlott arra is, hogy felmerült benne: a bevett gyógyszermennyiség esetleg nem alkalmas a halálos következmény előidézésére, de arra is gondolt – mint korábban egy hasonló konfliktus esetén –, hogy az öngyilkossági kísérlet élettársát a kapcsolat megszakítására irányuló szándéka megváltoztatására indítja.
Ekként még ha a vádlott abban a tudatban vette is be a gyógyszert, hogy azok nem elégségesek a halál előidézésére, és magatartásának célja csupán az élettársi kapcsolat további fenntartása volt, a honvédelmi kötelesség elleni bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék még eshetőlegesen sem merült fel a vádlottban. Mindebből az következik, hogy a vádlott szándéka kizárólag a családi konfliktushelyzet megoldására irányult.
Kétségkívül megállapítható, hogy a vádlott a behívóparancsban megjelölt időpontban a bevonulási helyen nem jelent meg, ekkor ugyanis a gyógyszermérgezés miatt kórházban volt, vagyis a vádlott ténylegesen nem volt abban a helyzetben, hogy kötelezettségének eleget tegyen. Akkor azonban, amikor a kórházból hazaengedték, tehát a bevonulási kötelezettség tényleges akadálya megszűnt, önként és nyomban jelentkezett a hadkiegészítő parancsnokságon. Ez a körülmény is azt mutatja, hogy a vádlott szándéka egyáltalán nem irányult a katonai szolgálat alóli kibúvásra, illetőleg a bevonulási kötelezettség megszegésére.
Végül a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta azt is, vajon nem merül-e fel a bevonulási kötelezettség gondatlanságból eredő megszegése, vagyis a vádlott terhére megállapítható-e a Btk. 334. §-a (2) bekezdésének 1. tétele szerinti bevonulási kötelezettség megszegésének gondatlanságból elkövetett vétsége.
E vonatkozásban sem látott alapot a Legfelsőbb Bíróság a bűnösség megállapítására, minthogy az adott esetben a vádlottól – aki elkeseredettségében az élettől kívánt megválni – nem volt elvárható, hogy magatartásának ilyen távolabbi következményeit is mérlegelje.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az ellene emelt vád alól felmentette. (Legf. Bír. Katf. III. 443/1981.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás