PK BH 1982/191
PK BH 1982/191
1982.05.01.
I. Ajándék visszakövetelése esetén a házasélet megromlására vezető okok feltárása akkor is szükséges lehet, ha a házastársak a házasság felbontását egyező akaratnyilvánításuk alapján kérik [Ptk. 582. § (3) bek.; Csjt. 18. §].
II. Nem követelhető vissza a házastársnak adott ajándék, illetőleg a helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó házastárs felróható magatartása okozta [Ptk. 4. § (4) bek., 582. § (3) bek.; PK 426. sz.].
A peres felek 1964-ben kötöttek házasságot, amelyből 1965-ben L., 1969-ben pedig P. utónevű gyermekeik születtek. Az alperes 1973. október 1. napján a felperesnek ajándékozta az 5712. sz. telekkönyvi betétben 2599/5 hrsz. alatt felvett 700 n.-öl területű beltelki ingatlan 300/700-ad illetőségét, amelyet az alperes szüleinek haszonélvezeti joga terhelt. Ezt a tényt a közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási szerződés azzal a kiegészítéssel rögzítette, hogy a megajándékozott felperes is csak a haszonélvezeti jog megszűnése esetén léphet az ajándékba kapott illetőség birtokába és használatába. A szerződés készítésének költségét, valamint a vagyonátruházási illetéket a peres felek mint házastársak egyenlő arányban viselték.
Az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint az ajándékozott ingatlan az 5711 sz. tulajdoni lapon 2568/17 hrsz. alatt felvett ingatlan egy része volt, amely korábban az alperes szüleinek a közös tulajdona volt, azt az 1960. április 19. napján kelt szerződéssel ajándékozták az alperesnek, az ingatlan másik részét pedig F. utónevű gyermeküknek és feleségének. Az ingatlant 1976-ban kisajátították, az alperes apja a felek és két pertársuk ellen a kisajátítási kártalanítási összeg felosztása iránt pert indított. Arra hivatkozott, hogy az állagtulajdonos alpereseknek csak az üres telket kívánta ajándékozni, mint haszonélvező továbbra is ő birtokolta a teljes ingatlant, az épületeket saját költségén emelte, a termő növényzetet ő ültette, nagyobb összeg illeti meg tehát a kártalanítási összegből, mint amennyit haszonélvezeti joga megváltásának ellenértékeként a részére megállapítottak. A perre tekintettel a feleket megillető összeget bírósági letétbe helyezték. A megyei bíróság végzésével jóváhagyott egyezségben az alperes apja, valamint a peres felek és pertársaik megegyeztek, és ennek alapján a bírói letétként kezelt kártalanítási összegből a felperes javára az ingatlan tulajdoni illetősége fejében 50 585 forintot kiutaltak.
A felek az 1979 augusztusáig fennálló életközösségük alatt ingó vagyont és az ajándékozott ingatlanon kívül még egy házasingatlant is szereztek.
Az elsőfokú bíróság a peres felek házasságát egyező akaratnyilvánításukra figyelemmel felbontotta, a fiúgyermeket az alperesi apánál, a leánygyermekét a felperesi anyánál helyezte el és az alperest kiegészítő gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.
A felperes már a per megindulásakor előadta azt, hogy az életközösség megszűnéséhez az alperes durva, tettleges magatartása vezetett. Az alperes kezdetben elzárkózott a házasság megromlását előidéző okok feltárása elől, később arra hivatkozott, hogy egyetlen esetben valóban tettlegesen bántalmazta a felperest, erre azonban azért került sor, mert a felperes házastársi hűséget sértő magatartást tanúsított. A felperes ezt az állítást tagadta, felhívta az alperest arra, hogy terjessze elő erre vonatkozó bizonyítási indítványát. Az alperes tanút nevezett meg, akinek a kihallgatását később mégsem kérte. Mivel a házasság felbontását mindkét peres fél kérte és a járulékos kérdésekben hozandó döntéshez szükséges adatok rendelkezésre álltak, a járásbíróság nem tartotta szükségesnek a házasélet megromlásához vezető okok részletes vizsgálatát. Az első fokon jogerőre emelkedett ítélet kihirdetését megelőzően a peres felek közösen kérték a vagyonjogi rész vonatkozásában a per „felfüggesztését”.
A peres felek – a rendelkezésre álló peradatok szerint – a házastársi közös ingó vagyonuk megosztása és az életközösségük alatt vásárolt házasingatlanuk tulajdonközösségének közös értékesítéssel való megszüntetése tárgyában a házasság felbontása után peren kívül megállapodtak, az alperes azonban a felperesnek ajándékozott ingatlan kártalanítási összegének (50 585 forintnak) a visszakövetelése iránti igénye (viszontkeresete) tekintetében ítéleti döntést kért.
A felperes a viszontkereset elutasítását kezdetben arra hivatkozással kérte, hogy a házasság megromlását és az életközösség megszakadását az alperes magatartása idézte elő, ezért a több évvel ezelőtt adott ajándékot nem követelheti vissza. A későbbiekben arra hivatkozott, hogy az alperes apja és a közöttük folyamatban volt perben létrejött egyezség rendezte ezzel az összeggel kapcsolatban az ő jogvitájukat is. Az alperes fellebbezési ellenkérelmére tett észrevételeiben pedig előadta a felperes azt is, hogy a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban létrejött egyezség során az őt megillető nagyobb jogokról is lemondott azért, mert figyelembe vette az őt jogosan megillető ajándék értékét.
Az elsőfokú bíróság a viszontkeresetnek helyt adott és a felperest az alperes javára 50 585 forint megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indoklása szerint „a jelentős értékű ingatlanilletőség ajándékozására nyilvánvalóan nem került volna sor annak feltételezése nélkül, hogy a peres felek további tartós házasságban közösen nevelik fel gyermekeiket. Ez a feltevés a házasság felbontása és a két gyermek külön-külön történő elhelyezése folytán véglegesen meghiúsult.”. Az ítélet indokolása arra is utal, hogy a bíróság a felek házasságát egyező akaratnyilvánításukra figyelemmel bontotta fel, „így nincs alap olyan esetleges következtetés levonására sem, hogy az alperes a feltevésnek a saját felróható magatartása miatti meghiúsulására alapítottan [Ptk. 4. § (4) bekezdése] érvényesíti a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése szerinti visszakövetelési jogát.”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a bíróság, amikor a viszontkeresetnek kizárólag azon az alapon adott helyt, hogy a házasság tartósságában bízó alperes ajándékozási szándéka a házasság felbontásával meghiúsult, ezért a felperesnek ajándékozott ingatlanilletőségért kapott kártalanítási összeg az alperesnek visszajár.
A Legfelsőbb Bíróság PK 426. számú állásfoglalása szerint az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, illetőleg csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg hogy valamilyen lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem kerül volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli.
Az idézett iránymutatásból tehát következik, hogy a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése alapján az ajándék visszakövetelésének, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték követelésének két feltétele van:
– az egyik az, hogy a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsuljon,
– a másik pedig az, hogy a feltevés nélkül nem került volna sor az ajándékozásra.
Csak e két feltétel együttes megléte alapozza meg az ajándékozó jogát arra, hogy az ajándékot visszakövetelje, illetőleg követelje az ajándék helyébe lépő értéket. Az ilyen követelés jogszerűsége kérdésében való döntésnél tehát a bíróságnak nemcsak azt kell vizsgálnia, hogy az ajándékozásnál valamilyen feltevés szerepet játszott-e, s hogy a feltevés véglegesen meghiúsult-e, hanem körültekintő vizsgálódást igényel az is, hogy a feltevés olyan-e, amely nélkül az ajándékozó nem kötötte volna meg az ajándékozási szerződést.
E vizsgálódásnál az ajándékozással kapcsolatos számos körülmény gondos mérlegelésére van szükség. Nagy jelentősége van annak, hogy milyen volt az a viszony, kapcsolat, amely az ajándékozást megelőzően és az ajándékozáskor is az ajándékozó és a megajándékozott között fennállott. Vizsgálni kell továbbá az ajándék értékét s ezzel kapcsolatban azt is, hogy ez az érték olyan jelentős-e, amelyre tekintettel is arra lehet alaposan következtetni, hogy az ajándékozót valóban az általa állított feltevés indította az ajándékozásra. E tekintetben jelentősége lehet a közfelfogásnak is. A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. §-ának (5) bekezdése szerint egyáltalán nincs helye.
A bíróságok a fent kiemelt szempontokat nem vizsgálták annak ellenére, hogy a periratokhoz csatolt ajándékozási szerződés szövegéből, valamint az alperes apjának és a peres felek, valamint pertársaik között folyamatban volt per adataiból olyan következtetés levonására is van lehetőség, hogy az alperes ajándékozási szándékát egyéb körülmények is motiválták.
Elsődlegesen tehát abban a körben kell lefolytatni a bizonyítást a megismételt eljárásban, hogy az alperest milyen körülmények késztették az ajándékozásra. A kérdés elbírásánál jelentősége van annak is, hogy az alperes az ajándékot a két gyermek születése után, 9 évvel a házasságkötését követően adta, s a házasság ez után még 6 évig fennállt, a házasság felbontása óta pedig a felek leánygyermeke a felperes gondozásában él.
E peradatokra figyelemmel a viszontkeresettel érvényesített követelés elbírálása érdekében nem mellőzhető a házasélet megromlásához vezető okok feltárása, annak ellenére, hogy a felek a házasság felbontását egyező akaratnyilvánításuk alapján kérték. A felperes ugyanis arra hivatkozott, hogy az életközösség megszűnéséhez az alperes durva, tettleges magatartása vezetett, a felperes pedig azt állította, hogy eseti tettlegességének az oka a felperes házastársi hűséget sértő magatartása volt. A már említett kollégiumi állásfoglalás V. pontja szerint nem követelhető vissza az ajándék, illetőleg a helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó, illetőleg annak felróható magatartás okozta, akire tekintettel az ajándékozás történt. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat, a másik fél felróható magatartására azonban az is hivatkozhat, aki maga sem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A törvénynek ez az alapelvként megfogalmazott rendelkezése nem hagyható figyelmen kívül az ajándék visszakövetelése körében sem. Az ajándékozó ugyanis nem juthat ahhoz az előnyhöz, hogy a vagyonából az ajándékozás folytán már kiesett értéket visszaszerezze, ha a feltevés meghiúsulását felróható magatartásával saját maga idézte elő.
Ha a megismételt eljárás adataira figyelemmel az alperesnek a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésére alapított, az ajándék visszakövetelésére irányuló viszontkeresete alaposnak mutatkozik, foglakozni kell a felperesnek azzal a védekezésével, hogy a kisajátítási kártalanítási összeget a házastársi vagyonközösség peren kívüli megszüntetése során egymás között úgy számolták el, hogy annak figyelembevételével neki egyéb vagyontárgyakból arányosan kisebb érték jutott.
A viszonkereset érdemi elbírásánál nem mulasztható el annak tisztázása, miként rendezték a felek a peren kívüli egyezségükben a közös ingó vagyonuk megosztását, illetőleg a házingatlanuk közös tulajdonának a megszüntetését. Ez a kötelezettség a bíróságot a 10. számú Irányelv 9. pontjának értelmében terheli, egybe kell vetni ugyanis az alperes viszontkereseti követelését a vagyonközösség többi, ugyancsak jelentős vagyoni tételével, és a vagyonközösség egységének elve alapján kell tisztázni azt, valóban elszámolták-e a felperes terhére a kisajátítási kártalanításból őt illető 50 585 forintot.
A vázolt körülmények felderítése nélkül a viszontkereset tárgyában megnyugtató döntést nem lehet hozni, az ezek tisztázásának hiányában hozott bírósági döntések megalapozatlanok.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 682/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás