GK BH 1982/20
GK BH 1982/20
1982.01.01.
Ha a felek több építési szerződést kötöttek, a szerződésszegést abban az esetben is szerződésenként kell elbírálni és a szolgáltatás oszthatatlansága is az egyes szerződések keretén belül érvényesül, ha a külön szerződésekben kikötött, még el nem végzett munkákra utóbb egyetlen új befejezési határidőben állapodnak meg [Ptk. 403. § (2) bek.].
A felperes a keresetében előadta, hogy az alperessel 30 férőhelyes sertésfiaztató felújítására, sertéstelep rekonstrukciójára, valamint technológiai szerelési munkákra kötött szerződést, összesen 3 739 335 Ft vállalkozási díj mellett. A felek az előbb említett munkákra a felperes szerint részhatáridőket állapítottak meg. A végső befejezési határidő az 1978. május 15-i megállapodás értelmében 1978. augusztus 22. volt. Ezzel szemben az alperes az épületet csak 1978. október 4-én, az ahhoz tartozó tűzi-víztárolót pedig csak 1979. április 2-án adta át a felperesnek. A fenti késedelem miatt a felperes kötbérigényt érvényesített.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy őt a befejezésben tervmódosítás akadályozta. Véleménye szerint annak folytán, hogy az épületet 1978. október 4-én átadta, az épület értéke után csak eddig az időpontig tartozik kötbérrel, bár azt nem vitatta, hogy a tűzi-víztároló átadása később történt meg.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le a felek által felhozott körülmények megvizsgálására. A szakvélemény beérkezése után hozta meg sérelmezett ítéletét, amelyben az alperest 299 146 Ft kötbér megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása rámutatott arra, hogy az alperes késedelembe esett. Az alperes által hivatkozott határidő-módosítás az eredetileg megállapított határidő után történt, ezért az a kötbérfelelősség alól az alperest nem mentesíti. A tűzi-víztároló nélkül az épületet rendeltetésszerűen nem lehetett használni, ezért a szerződést csak akkor lehet teljesítettnek tekinteni, amikor az említett létesítmény átadása is megtörtént.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
Az alperes fellebbezése annyiban alapos, hogy az alábbi körülmények, szempontok miatt az ügyben a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem hozható megnyugtató döntés. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a bizonyítási eljárás kiegészítése érdekében az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megadott irányelvek mellett a per újabb tárgyalását rendelte el.
Az elsőfokú bíróság abból kiindulva bírálta el az ügyet, hogy a felek között a keresetben felsorolt munkákra egy szerződés jött létre és ehhez képest az alperes teljesítését, késedelmét egységesen kell vizsgálni. Ezzel szemben a becsatolt szerződések tartalmára tekintettel helytálló az alperesnek a fellebbezésben előadott az az álláspontja, hogy a felek a 30 férőhelyes sertésfiaztató felújítására, az épület rekonstrukciójára, végül pedig a technológiai szerelési munkákra három önálló szerződést kötöttek. Ezekben külön-külön állapították meg a munkák ellenértékét, befejezési határidejét és az egyes szerződési feltételeket. Ehhez képest az alperes teljesítését és késedelmét az egyes szerződésekhez kell viszonyítani. Ezen nem változtat az sem, hogy utóbb a felek már nem külön-külön határidőket állapítottak meg az egyes szerződésekből még hátralevő munkák elvégzésére, hanem egységesen 1978. augusztus 22-ét kötötték ki a hátralevő munkák határidejeként.
Az újabb eljárás során ezért meg kell vizsgálni – miután a felperes nem az eredeti határidők elmulasztása, hanem a most említett 1978. augusztus 22-i határidő megszegése miatt érvényesített kötbérigényt –, hogy az alperes az 1978. május 15-én az egyes szerződésekből még hátralevő munkákat miként teljesítette, és ehhez képest az egyes szerződések figyelembevételével milyen kötbéralap után és mennyi időre áll fenn a késedelme. Az újabb adatok ismeretében kell a felperes kötbérigénye kérdésében dönteni.
Amennyiben megalapozott az alperesnek – a felperes által nem cáfolt – az az előadása, hogy a fiaztató munkáit, tehát az egyik szerződésben vállaltakat 1978. február 3-án átadta a felperesnek, nyilvánvaló, hogy nem alapos az 1978. augusztus 22-i határidő elmulasztására hivatkozva vele szemben támasztott kötbérigény.
Egyébként helyes és a továbbiakban is elfogadható álláspontot fejtett ki a bíróság abban a kérdésben, hogy a tűzi-víztároló nélkül az ahhoz kapcsolódó és egy szerződés keretében megvalósított munkák nem tekinthetők szerződésszerűen teljesítettnek. A felperes kötbérigényének elbírálásakor ezt kell tehát figyelembe venni. Egy-egy szerződésen belül kell érvényesülnie a szolgáltatás oszthatatlanságára vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek [Ptk. 403. § (2) bek.].
A kötbéralap megállapításánál azt is tisztázni kell, hogy mennyi volt a tényleges kivitelezési költség, és ha ez eltér a szerződésben kikötött vállalkozási díj összegétől, a kötbért az előbbi figyelembevételével kell kiszabni [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 20. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
A fenti kérdések tisztázása alapján kell tehát újabb határozatot hozni a felperes által érvényesített késedelmi kötbérigény tárgyában. (Legf. Bír. Gf. V. 30 210/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás