GK BH 1982/204
GK BH 1982/204
1982.05.01.
Szerződéskötési kötelezettség esetén a bíróság az eset körülményeihez képest olyan tartalommal is létrehozhatja a vállalkozási szerződést, amely szerint az épületgépészeti munkáknak azok a szakaszai, amelyekhez további építési és szakipari munkák kapcsolódnak, kötbérterhes részhatáridők [Ptk. 391. § (1) bek.].
A felperes generálkivitelező három keresetében az alperes alvállalkozót terhelő szerződéskötési kötelezettségre hivatkozással egy gyáregység épületgépészeti munkáira alvállalkozási szerződések létrehozását kérte a saját szerződéskötési ajánlatában megjelölt tartalommal.
A felek az elsőfokú bíróság felhívására egyeztetést tartottak és annak során mindhárom részmunka befejezési határidejében megállapodtak. Vita csupán a tekintetben maradt fenn, hogy az alperes köteles-e a módosított keresetekben megjelölt részhatáridőket vállalni a részmunkák műszakilag elkülöníthető és más építési munkákhoz kapcsolódó technológiai szakaszaira.
Az elsőfokú bíróság külön-külön ítéleteivel a szerződéseket a felperes által kért tartalommal hozta létre.
Az alperes mindhárom ítélet ellen külön-külön, de csaknem azonos tartalmú fellebbezéseket terjesztett elő.
A fellebbezési kérelmek indokolásából kitűnőleg az alperes azért sérelmezte az első fokú ítéleteket, mert a részhatáridők megtartásának munkaterület hiánya miatt nincs meg a lehetősége. Ennek bizonyítására építési naplóbejegyzéseket csatolt.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy a gyakorlat szerint akkor határozzák meg közösen a legmegfelelőbb ütemezést, amikor a generálkivitelező munkaterületet tud adni az alvállalkozóinak. Nincs ok arra, hogy a munkaterület szolgáltatása előtt az alperes terhére részhatáridőt állapítsanak meg.
A Legfelsőbb Bíróság a beruházás azonosságára, az egyes ügyekben megállapított tényállás lényegi egyezőségére tekintettel a fellebbezéseket egyesítette. A fellebbezési tárgyalás során az alperes beismerte, hogy a felperes által kért ütemezés megtartására szükség van ahhoz, hogy a létesítmény határidőre átadható legyen; ettől függetlenül célszerűtlennek tartotta az ütemezésnek kötbérterhes részhatáridők formájában való rögzítését.
A fellebbezések nem alaposak.
A felperesnek lényeges érdeke fűződik ahhoz – miként azt az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása kifejti –, hogy az alperes a vitás épületgépészeti munkáknak azokat a szakaszait, amelyekhez további építési és szakipari munkák kapcsolódnak, meghatározott időközben végezze el; különben nem járhat sikerrel a felperesnek az alvállalkozói és a saját munkák összehangolására való törekvése, nem teljesítheti az e tekintetben fennálló kötelezettségét és nem biztosíthatja a határidő megtartását [Ptk. 391. (1) bek.]
Az alperes ütemes munkavégzése ugyan más módszerrel is elérhető lett volna: így a többi alvállalkozóval is egyeztetett ütemterv (vagy hálóterv) kölcsönös elfogadásával és szerződési mellékletnek minősítésével. A felperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett – az alperes által nem vitatott – nyilatkozata szerint a felperes tett is ilyen ajánlatot az alperesnek, az azonban kötelező erejű ütemtervet nem volt hajlandó elfogadni.
Az alperes a fellebbezési eljárás során sem tett javaslatot a határidő betartását biztosító ütemtervre.
Az ismertetett körülmények között az elsőfokú bíróság a felperes által kért és az alperes nyilatkozata szerint is reális ütemezés betartását indokoltan biztosította kötbérrel, illetve a szerződéseket kellő alappal hozta létre ennek megfelelően.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak fellebbezéssel megtámadott fenti ítéleteit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 418/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás