GK BH 1982/21
GK BH 1982/21
1982.01.01.
Ha valamely lakóépület fogyasztói hőközpontját a távhőszolgáltató jogszabályban előírt kötelezettsége alapján – az ingatlan tulajdonosa (kezelője) helyett üzemelteti, vagyis a berendezés elhelyezésére szolgáló helyiséget nem a saját érdekkörében használja, a tulajdonos (kezelő) részéről a használatért térítés nem igényelhető és közöttük bérleti jogviszony sem áll fenn [1962. évi IV. tv. 1. § (1) bek., 2. §, 7. §, 8. § (1) bek.; 4/1963. (X. 12.) NIM r. 10. § (1) bek. b) pont; 9/1972. (XII. 7.) NIM r. 2. § (1) bek., 12. § (1) bek., 13. §, 15. §; Ptk. 95. §].
Az elsőfokú bíróság a Magyar Állam tulajdonában és a felperes kezelésében levő lakóházban, az alperes által fogyasztói hőközpont céljára használt 30 nm térmértékű helyiség bérleti díjának megfizetése iránt előterjesztett keresetnek helyt adva, megállapította, hogy az alperes távhőszolgáltató vállalat 1979. november 1. napjától évi 6000 Ft használati díjat köteles fizetni. Az ítélet indokolása szerint a fogyasztói hőközpont céljára igénybe vett helyiség használati díjáról nem rendelkezik jogszabály, a 4/1963. (X. 12.) NIM számú rendelet 10. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében viszont az elektromos áram kapcsolóberendezései által elfoglalt helyiség után a használati jog gyakorlásáért a tulajdonost (kezelőt) évi térítési díj illeti meg. Tekintettel arra, hogy mindkét esetben lakossági szolgáltatásról van szó, a fogyasztói hőközpont céljára igénybe vett helyiség használata után is megállapítható a használati díj fizetésének a kötelezettsége. Kétségtelenül igaz az alperesnek az a védekezése, amely szerint a fogyasztói hőközpont üzemeltetéséhez szükség van a helyiségre, minthogy azonban az alperes tevékenységéért díjazást kap, a perbeli helyiség ingyenes használata méltánytalan lenne a felperesre nézve. Ezért az alperes az összegszerűségében nem vitatott használati díjat köteles a felperesnek megfizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felek jogvitájának elbírálásánál elfogadta az Országos Energiagazdálkodási Hatóságnak egy másik hasonló tényállású ügyben kifejtett álláspontját. Ennek lényege szerint a 9/1972. (XII. 7.) NIM számú rendelet (R.) 13. §-a értelmében a távhőszolgáltató által üzemeltetett berendezések elhelyezésére szolgáló ingatlan használatára az 1962. évi IV. törvény (VET) 7. §-a és az ennek végrehajtásáról szóló 4/1963. (X. 12.) NIM rendelet alapján használati jogot kell kérni, és a VET 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a használati jog gyakorlásáért az idegen ingatlan tulajdonosa (kezelője) részére, a felhívott végrehajtási rendeletben meghatározott mértékű térítést kell fizetni.
A VET 1. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő villamosműnek – az R. 2. §-ában megjelölt távhőrendszeren belül – a szolgáltatói berendezések felelnek meg. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatói berendezések közül az átalakító illetőleg a kapcsolóberendezés jellegű termelői hőközpont valamint az elosztó hőközpont lenne figyelembe vehető. Mivel azonban a termelői hőközpont a hőtermelő létesítmény telekhatárán belül van, gyakorlatilag csak az elosztó hőközpont jöhetne szóba olyan szolgáltatási berendezésként, amelynek idegen ingatlanon történő elhelyezése és fenntartása végett az R. 13. §-a alapján használati jogot kell alapítani.
A jelen jogvitában szereplő hőközpont viszont fogyasztói hőközpont. Igaz ugyan, hogy a fogyasztói hőközpont is átalakító- illetőleg kapcsolóberendezés jellegű, ez azonban az R. 2. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés értelmében olyan fogyasztói berendezésnek minősül, amely a távhőszolgáltatásba bekapcsolt lakóépület rendeltetésszerű használatához szükséges, és amelyre így a lakóépület tulajdonjoga is kiterjed (Ptk. 95. §-a).
Ezen nem változtat az, hogy a távhőrendszer műszakilag helyes és biztonságos üzemeltetése érdekében az R. 12. §-ának (1) bekezdése a lakossági vagy lakossági jellegű távhőszolgáltatás esetén a fogyasztói hőközpontot is a távhőszolgáltató üzemelésébe adja azzal, hogy az R. 15. §-ának (1) bekezdése értelmében ezeknek a berendezéseknek a fenntartásáról a távhőszolgáltató köteles gondoskodni. A fogyasztói hőközpontnak a hőszolgáltató által való kezelése, karbantartása stb. azonban a tulajdonjogi viszonyokat nem érinti.
A fentiekből következik, hogy ha valamely lakóépület fogyasztói hőközpontját – jogszabályi kötelezettség alapján – a távhőszolgáltató az ingatlan tulajdonosa (kezelője) helyett üzemelteti, vagyis ha a berendezés elhelyezésére szolgáló helyiséget nem saját érdekkörében használja, a tulajdonos (kezelő) részéről a használatért térítés nem igényelhető, és a Ptk. XXXVII. fejezetében szabályozott bérleti jogviszonyról sem lehet szó.
Egyébként – a felperes és az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben – azáltal, hogy az alperes a jogszabályi rendelkezésen alapuló üzemeltetési kötelezettsége fejében a felperestől üzemeltetési díjat nem igényelhet, éppen az ő oldalán mutatkozna méltánytalanság, ha a fogyasztói hőközpont üzemeltetési, karbantartási költségeinek viselésén felül használati vagy bérleti díjat kellene fizetnie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet megváltoztatva, a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. III. 30 278/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás