GK BH 1982/212
GK BH 1982/212
1982.05.01.
Ha a felperes a fuvarozó részéről hibásan vagy hiányosan történt kiszolgáltatás bizonyítására szánt okiratokat megküldte a szállító alperesnek, vagy a fuvarozóhoz benyújtott felszólamláshoz csatolta és azokat nem kapta vissza, úgy eleget tesz a bizonyító okiratok csatolására vonatkozó rendelkezésnek azzal, hogy ezt a tényt a szállító, illetőleg a fuvarozó ellen előterjesztett keresetlevelében előadja [Pp. 371. § (1) bek., 372. § (2) bek., 373. § (1) és (2) bek.; Ptk. 278. § (4) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 7. § (1) bek., 14. § (1) és (2) bek., 1. sz. mell. I/5. pont; 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 65. cikk 4. §, 67. cikk].
Az alperes 1981. február 21-én vasúti kocsiban vasbeton gerendákat szállított a felperes megrendelője részére. A kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv szerint a küldemény töréssel érkezett meg. A felperest – mint tranzitálót – a töréssel kár érte, amelynek megfizetésére az alperest eredménytelenül hívta fel. A felszólítólevélhez a felperes csatolta a fuvarokmányokat is.
Az alperes a felhívásra nem nyilatkozott, ezért a felperes keresetet nyújtott be ellene, amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze a kár megfizetésére, valamint az okmányok becsatolására is.
Az elsőfokú bíróság e hiánypótlást elrendelő végzésében a fuvarokmányok becsatolására, illetve annak igazolására hívta fel a felperest, hogy mikor kísérelte meg visszaszerezni azokat az alperestől.
A felperes a hiánypótlásnak nem tett eleget, de megismételte, hogy az okmányok még az alperesnél vannak.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert a felperes nem tett eleget a hiánypótlási felhívásnak.
A végzés ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 371. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági perekben a keresetlevél benyújtása előtt meg kell kísérelni a felmerült vitának peren kívül történő elintézését. Evégből a fél a vitás kérdésben elfoglalt álláspontját a vele szemben álló másik féllel írásban részletesen közli, aki arra a kézhezvételtől számított 15 nap alatt a teljes tényállásra kiterjedő részletes írásbeli választ ad.
A fenti rendelkezés célja a felek között keletkező jogviták lehetőség szerint bírósági eljárás nélküli rendezése, ami pergazdaságossági szempontból igen fontos követelmény. Ennek elmulasztása a jogosultra nézve illetékfizetési következményekkel is jár [Pp. 80. § (1) bek., 16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 24. § (1) bek.].
A jogosult az előzetes eljárás követelményeinek tartalmilag akkor tesz eleget, ha igényét bizonylatokkal, okmányokkal megfelelően alátámasztva terjeszti elő, mert kötelezettnek csak így áll módjában a követelés jogossága felől egyértelműen állást foglalnia. Ez a Pp. 371. §-a (1) bekezdésének szövegezéséből is kitűnik, a rendelkezés jogpolitikai célját nézve azonban szükségszerű.
A Pp. 372. §-ának (2) bekezdése meghatározza a keresetlevél tartamával kapcsolatos követelményeket, a 373. § (1) és (2) bekezdései pedig felsorolják a keresetlevél mellékleteit. Ez utóbbi §-ban valóban szerepel az okirati bizonyítékok csatolásának követelménye, erre azonban nyilvánvalóan csak akkor kerülhet sor, ha ezek az okiratok a felperes birtokában vannak. Ha a felperes az előzetes eljárás keretén belül az okiratokat megküldte az alperesnek és az alperes azokat nem küldte vissza, úgy a felperes kötelezettsége csupán annyi, hogy ezt a tényt a keresetlevélben jelezze. Ez kitűnik a 372. § (2) bekezdésének d) pontjából.
A perbeli esetben a felperes ennek megfelelően járt el, így az alpereshez elküldött okiratok csatolására való felszólítása, majd a keresetlevél elutasítása az eljárási szabályoknak és azok összefüggéseinek a figyelmen kívül hagyásával történt.
Az elsőfokú bíróság határozata azonban más rendelkezésekkel is ellentétes.
A Ptk. 278. §-ának (4) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseinél a teljesítés helye a jogosult székhelye (telephelye), illetőleg a jogosult által megjelölt hely. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.
A gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint a teljesítés helye – ha a felek eltérően nem állapodnak meg – a megrendelő telephelye, illetőleg a megrendelő által megjelölt hely.
Ha a teljesítési hely a megrendelő telepe, illetve a rendeltetési állomás, az átvételkor (a kiszolgáltatáskor) fennálló sérülés a szállító hibás teljesítését eredményezi, a hiány pedig a nemteljesítéssel azonos. Az átvevőnek ezekben az esetekben a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 14. §-ának (1) bekezdése szerint kell eljárnia, azaz köteles a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni.
Az átvevő, illetve a megrendelő a hibás vagy hiányos teljesítést tanúsító fuvarozói okmányokat a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 1. sz. mellékletének I/5. pontja szerint 8 nap alatt köteles a szállítónak megküldeni, egyrészt azért, hogy a szállító elleni követelését megalapozza, másrészt azért, hogy lehetővé tegye a szállítónak a fuvarozóval szembeni fellépését, mert a rendeltetési helyen való teljesítés eseteiben a kiszolgáltatáskori kár még a szállító veszélyviselési körében keletkezett, így a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés is az ő feladata. Ebben az esetben az is megállapítható, hogy ha a szállító nem küldi vissza a hozzá eljuttatott okmányokat, tulajdonképpen nem is járt el kifogásolható módon, mert a károkmányokra a jövőben neki lesz szüksége. Ha azonban ugyanakkor a megrendelő követelését sem ismeri el, úgy a megrendelőnek kizárólag okmányok nélküli perlésre van lehetősége.
Ha a teljesítési hely a feladási állomás, úgy a fuvarozás alatt keletkezett sérülésekért vagy hiányokért a szállító elvileg nem lenne felelős, mert a károk már a megrendelő veszélyviselési körében állottak elő. Ilyenkor a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés is a megrendelő feladata, de mivel nem kizárt – sőt a tapasztalatok szerint igen gyakori –, hogy a kárért nem a fuvarozó, hanem a szállító felelőssége is fennállhat, ezért – kártérítési alapon – a megrendelőnek a szállítóval szemben is lehetnek megalapozott igényei. Ezeknek az igényeknek az érvényesítésével kapcsolatban pedig ugyanúgy le kell folytatni a Pp. 371. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárást, mint más esetekben, tehát az okmányokat is meg kell küldenie a szállítónak ahhoz, hogy ez utóbbi megfelelő álláspontot tudjon elfoglalni az elutasítást vagy az elismerést illetően.
Amennyiben a jogosult – függetlenül attól, hogy az az adott küldemény feladója vagy címzettje – a fuvarozóval szemben támasztott követelést, felszólamlást kell a fuvarozóhoz benyújtania, amihez a fuvarokmányokat ugyancsak csatolnia kell. Ha a fuvarozó a felszólamlásra 60 napon belül nem válaszol, a jogosultnak módja van követelését keresettel érvényesíteni, amikor is ugyancsak szükségszerűen áll elő az a helyzet, hogy nem tudja a keresetlevélhez a fuvarokmányokat csatolni [VÁSZ 67. cikk; 65. cikk 4. §].
A kifejtettek alapján tehát nem lehet azt a keresetlevelet okmányhiányosnak tekinteni, amelyből kitűnően a felperes az okmányokat eljuttatta az alpereshez – legyen az a szállító vagy a fuvarozó –, de az alperes azokat nem küldte részére vissza. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 258. §-a alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. III. 31 135/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás