MK BH 1982/213
MK BH 1982/213
1982.05.01.
A tanácsi költségvetési elszámoló hivatal a tanács irányítása alá tartozó költségvetési szerv dolgozójával szemben munkáltatói jogokat nem gyakorolhat, és nem hozhat a tévesen kifizetett munkabér vagy egyéb díjazás visszafizetésére kötelező határozatot [58/1979. (XII. 24.) PM sz. r. 14. § (2) bek.; Ptk. 28. § (2) bek.; Pp. 48. §, 349. §, 357. § (1) bek.].
Az I. rendű alperes mint gondozónő, a II. rendű alperes mint bölcsödevezető az sz.-i városi tanács egészségügyi osztályának alkalmazottai, a III. rendű alperes pedig a t.-i községi tanács v. b. szakigazgatási szervének volt alkalmazottja mint bölcsődei gondozónő.
Az I. rendű alperes az 1967-ben elszenvedett üzemi balesete folytán baleseti járadékban, a II. rendű alperes 1968 óta állandó özvegyi nyugdíjban, míg a III. rendű alperes 1980. december 31-ig szintén özvegyi nyugdíjban, 1981 januárjától pedig öregségi nyugdíjban részesült.
A megyei tanácsi költségvetési elszámoló hivatal az alpereseket határozatával személyenként az 1977. november 1-jétől 1980. október 31-ig terjedő időre munkabér-kiegészítés címén felvett 6840 Ft visszafizetésére kötelezte. Erre azért került sor, mert megállapítást nyert, hogy az alperesek kétszeresen részesültek jövedelemkiegészítésben, a nyugellátást folyósító szerv és a munkáltató részéről egyaránt, holott a 25/1979. (VII. 21.) MT számú rendelet 2. §-ának (3) bekezdése értelmében munkabér-kiegészítés csak egyféle jogcímen jár.
A kötelezettek kérelmet nyújtottak be a munkaügyi döntőbizottsághoz és kérték a visszafizetés alóli mentesítésüket arra hivatkozva, hogy a jövedelemkiegészítés kétszeres folyósításáról nem volt tudomásuk.
A munkaügyi döntőbizottság a kötelezetteket mentesítette a visszafizetés alól, mivel rosszhiszeműségüket nem látta bizonyítottnak s hatályon kívül helyezte az elszámoló hivatal határozatait.
A döntőbizottsági határozatok ellen a megyei tanácsi költségvetési elszámoló hivatal keresetet nyújtott be, kérve az általa hozott határozatok hatályában való tartását.
A munkaügyi bíróság az 1981. április 30-án hozott végzésével az eljárást megszüntette, egyidejűleg azonban hatályon kívül helyezte a döntőbizottság keresettel támadott határozatait.
A munkaügyi bíróság a végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy a peres felek közötti vita nem munkaügyi vita, mert a felperes munkáltatói jogkör gyakorlására az alperesekkel szemben nem volt jogosult, munkaügyi vita pedig csak a munkáltató és a dolgozója között keletkezhet. Ezért a felperes nem volt jogosult a visszafizetésre kötelező határozatok meghozatalára és nem volt a munkaügyi perben perbeli jogképessége. Megállapította, hogy a munkaügyi döntőbizottság hatáskörét túllépve járt el a felek jogvitájában, s mivel az nem munkaügyi vita, ezért a Pp. 357. §-ának (2) bekezdése alapján a döntőbizottsági határozatok hatályon kívül helyezését tartotta szükségesnek.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a bíróság, amikor végzésének indokolásában azt állapította meg, hogy az említett hivatalnak nincs perbeli jogképessége. A Pp. 349. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó 48. §-a szerint a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. A tanácsi költségvetési elszámoló hivatalokról szóló 58/1979. (XII. 24.) PM. számú rendelet 14. §-ának (2) bekezdése szerint az elszámoló hivatal jogi személy, önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, ekként az elszámoló hivatal a Ptk. 28. §-ának (2) bekezdése értelmében jogképes, következésképpen a Pp. 48. §-a szerinti perbeli jogképességgel rendelkezik. Az adott esetben azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az 58/1979. (XII. 24.) PM számú rendelet értelmében működő tanácsi költségvetési elszámoló hivatalok a költségvetési szervekkel munkaviszonyban álló dolgozókat érintően munkáltatói jogkört nem gyakorolhatnak. Ezért nem jogosultak a tévesen kifizetett munkabér, jövedelemkiegészítés vagy egyéb ellátás visszatérítésére irányuló munkáltatói intézkedések megtételére sem. Így tehát – mivel az alperesek az elszámoló hivatallal munkaviszonyban nem álltak – a munkabér-kiegészítés visszafizetésére kötelező határozattal összefüggésben felmerülő vitát anyagi jogi értelemben nem lehet munkaügyi vitának tekinteni.
Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen irányuló keresetet csak a munkaügyi bíróság bírálhatja el [Pp. 349. § (2) bek.]. Ugyanakkor a dolgozó nem zárható el attól a jogától, hogy az őt munkabér visszafizetésére kötelező – nem a munkáltatótól származó – fizetési felszólítás (határozat) hatályon kívül helyezése érdekében munkaügyi vitát kezdeményezzen.
A fentiekre figyelemmel tehát a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a dolgozóknak a fizetési felszólítás (határozat) hatályon kívül helyezésére irányuló kérelme tárgyában érdemben dönt és a felperes keresetét a Pp. 357. §-ának (1) bekezdése alapján elutasítva, a döntőbizottsági határozatok indokolását módosítja akként, hogy a fizetési felszólításokat azért kell hatályon kívül helyezni, mert azok nem a jogosulttól származtak. (M. törv. I. 10 333/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás