MK BH 1982/215
MK BH 1982/215
1982.05.01.
Nem lehet a leltárhiányért fennálló felelősség szabályai szerint felelőssé tenni a dolgozót olyan dolgokban bekövetkezett hiányért, amelyek nem tárgyai a kereskedelmi áruforgalomnak, hanem mint fogyóeszközök szükségesek a kereskedelmi tevékenység folytatásához [2/1968. (I. 16.) Korm. számú r. 1. § (2) bek.].
Az I. rendű felperes üzletvezető, a II. és a III. rendű felperes üzletvezető-helyettes munkakört töltött be az alperes éttermében.
Az alperes elnöke a határozatával – az Mt. 57. §-ára hivatkozva – az I. rendű felperest 1981 forint, a II. rendű felperest 1590 forint, míg a III. rendű felperest 1714 forint kártérítés megfizetésére kötelezte, mert az 1980. július 29-én felvett álló- és fogyóeszközleltárnál 5195 forint fogyóeszközhiány merült fel. A felperesek felelősségét abban állapította meg, hogy a szövetkezeti vagyont hanyagul kezelték.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperesek a kártérítési kötelezettség alól való mentesülésre irányuló kérelmeit.
A keresetlevelük alapján eljárt munkaügyi bíróság jogerős ítéletével azonban megváltoztatta a döntőbizottság határozatát és a kártérítési határozatot hatályon kívül helyezte.
Álláspontja szerint a kártérítési határozat egyértelműen leltárhiány megfizetéséről rendelkezik, ezért a 2/1968. (I. 16.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése és 5. §-ának (4) bekezdése szerint az alperesnek hatvan napon belül kellett volna a felperesekkel szemben az igényét érvényesítenie. Ezzel szemben gondatlan károkozásért vonta felelősségre a felpereseket, erre pedig csak akkor kerülhetne sor, ha a megállapított hiány oka ismertté válna. Az alperes tehát a jogszabály rendelkezéseivel ellentétesen alkalmazott anyagi felelősségre vonást.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A kereskedelem és a vendéglátás dolgozóinak leltárhiányért való anyagi felelősségről szóló, módosított 2/1968. (I. 16.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint a kezelésre átadott és átvett társadalmi tulajdont képező anyagokban (áru, termény, nyersanyag, félkész áru, göngyöleg stb.) keletkezett – természetes mennyiségi csökkenés és a kereskedelemben, vendéglátásban a kockázat mértékét meghaladó – az a hiány leltárhiány, amelynek okát megállapítani nem lehet.
A jogszabály példálózó felsorolása – helyes értelmezés szerint – olyan anyagokra utal, amelyek a kereskedelemben és a vendéglátás üzleti tevékenységének tárgyai.
Azok a berendezések, ideértve a fogyóeszközöket is, amelyek az üzleti tevékenység folytatásához szükségesek, vagy amelyek a vevő kiszolgálását szolgálják, nem tárgyai a leltárfelelősségnek, hiányuk esetén az Mt. szabályai szerint kell eljárni, alkalmazva a vétkességi vagy a megőrzési felelősség szabályait. Önmagában az a körülmény, hogy az egység dolgozói társadalmi tulajdonban levő tárgyat kezelésre átvettek, és e tárgyakban később hiány keletkezett, a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet alkalmazásán alapuló leltár felelősségét nem alapozza meg, ehhez az is szükséges, hogy a kérdéses anyag a kereskedelmi tevékenység tárgya legyen.
Minthogy az alperes a felpereseket a fogyóeszközhiányért a Munka Törvénykönyvében meghatározott kártérítési szabály alapján marasztalta, a munkaügyi bíróságnak az új eljárás során azt kell vizsgálnia, hogy a felperesek vétkes – szándékos vagy gondatlan – magatartásukkal idézték-e elő a hiányt, s ezt követően kell abban a kérdésben döntenie, hogy a felperesek tartoznak-e és ha igen, milyen összegű kártérítéssel. (M. törv. II. 10 338/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás