MK BH 1982/216
MK BH 1982/216
1982.05.01.
Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó csak a jogszabályok által megengedett tevékenységből származó jövedelmének elmaradásából eredő kárának megtérítésére tarthat igényt. Az iparjogosítványhoz kötött, de anélkül folytatott tevékenység elmaradásából származó kárt a munkáltató nem köteles megtéríteni [Mt. 62. §; 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 112. §; 26/1980. (XII. 20.) MüM sz. r. 3. § (3) bek.].
A felperes kőművesként állt az alperes alkalmazásában. 1973. november 5-én üzemi balesetet szenvedett, a jobb keze súlyosan megsérült. A balesetből származó munkaképesség-csökkenésére tekintettel a társadalombiztosítás keretében 4. fokozatú baleseti járadékban részesül. A táppénzes állományának letelte után az alperes telepőri szolgálatra osztotta be, mivel eredeti munkakörét nem tudta ellátni.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz beadott, 1978. november 22-én kelt kérelmében különféle jogcímeken előterjesztett igényeket érvényesített az alperessel szemben, amelyek közül a döntőbizottság a műszakpótlék iránti igényét találta megalapozottnak és az alperest ezen a címen 5427 forint megfizetésére kötelezte.
A felperesnek a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetét a munkaügyi bíróság elutasította. Ezt az ítéletet a megyei bíróság végzésével hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megyei bíróság végzésének indokaiban kifejtette, hogy a felperes kérelme a tartalma szerint baleseti járadék iránti igény. Az ennek elbírálásához szükséges bizonyítás lefolytatása, az érvényesített igény összegszerűségének tisztázása végett utasította az első fokon eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására.
A per során a felperes előadta, hogy a munkaideje után, ünnepnapokon, vasárnap és szombatokon különböző megrendelőknek kőművesmunkát végzett. Kérte az alperest az ebből származó elmaradt jövedelmének megtérítésére is kötelezni.
A munkaügyi bíróság az alperest egy összegben 98 764 forint kártérítés, 1981. február 1-jétől kezdődően pedig havi 1940 forint járadék fizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indokaiban megállapította, hogy a felperest 1978-ig a munkaviszonya keretében nem érte keresetveszteség, mert a társadalombiztosítási szervtől kapott baleseti járadékkal együtt elért keresete meghaladta az eredeti munkakörében elérhető kereset összegét. Az 1978. január 1-jétől 1981. január 31-ig terjedő időben azonban már volt keresetvesztesége, és ennek összegét 12 644 forintban határozta meg. Megállapította továbbá, hogy a felperes a baleset előtt „házak építésénél közreműködött”, ebből rendszeresen jövedelme volt. 1974. november havától 1981. január 31-ig e jövedelem elmaradásából 86 100 forint kár érte. E két tételből tevődött össze az egyösszegbeni marasztalás összege. Az 1981. február 1-jétől kezdődően megítélt havi 1940 forint járadék összegéből 640 forint a munkaviszony keretében elmaradt, 1300 forint pedig a kőművesmunkák elvállalásából származó, de a baleset folytán elmaradt jövedelem.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélete indokolásából kitűnően a megyei bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak jogi indokaival.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 3. §-ának (3) bekezdése szerint a kárért felelős munkáltató a sérelem folytán elmaradt munkaviszonyon kívüli egyéb rendszeres keresetet is köteles megtéríteni. E jogszabály alapján azonban a dolgozó csak a jogszabályok által megengedett tevékenységből származó jövedelmének elmaradásából eredő kárának megtérítésére tarthat igényt. Ha a dolgozónak az üzemi balesete előtt a jogszabályok által meg nem engedett tevékenységből eredően is volt jövedelme, e jövedelem elmaradásáért a munkáltatót nem terheli kártérítési felelősség.
A felperes a per adatai szerint a balesete előtt magánszemélyek részére kőművesmunkák elvégzését vállalta. Kőművesipari tevékenység azonban csak iparjogosítvány alapján folytatható és az, aki iparjogosítvány nélkül folytat iparjogosítványhoz kötött tevékenységet, a kontárkodás szabálysértését követi el [17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 112. §].
A felperesnek a munkaviszonyán kívül elvállalt kőművesmunkák végzéséből eredő, elmaradt jövedelmének megtérítése iránti igénye tehát alaptalan. Törvénysértő a munkaügyi bíróság ítélete abban a részben, amelyben e címen az alperest egy összegben 86 100 forint kártérítés, 1981. február 1-jétől pedig havi 1300 forint járadék fizetésére kötelezte, s úgyszintén törvénysértő a megyei bíróság ítélete is, a munkaügyi bíróság ítéletét e vonatkozásban helybenhagyó részében. (M. törv. I. 10 304/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás