BK BH 1982/222
BK BH 1982/222
1982.06.01.
I. A kényszervallatás bűntettével bűnhalmazatban az aljas indokból elkövetett jogellenes fogva tartás bűntette is megvalósul, ha a hivatalos személy ugyanazon intézkedése során a nyilatkozat kikényszerítése után a sértettet bosszúból személyes szabadságában is jogellenesen korlátozza [Btk. 12. § (1) bek., 227. §, 228. § (2) bek. a) pont].
II. A kényszervallatást és a jogellenes fogva tartás bűntettét kirívóan durva módon elkövető rendőrrel szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés és lefokozás kiszabása indokolt [Btk. 83. §, 131. §, 227. §, 228. §].
A katonai bíróság az I. r. rendőr törzsőrmester, a II. r. rendőr őrmester és a III. r. rendőr törzsőrmester terheltet sanyargatással elkövetett jogellenes fogva tartás bűntettében mondta ki bűnösnek.
Ezért az I. r. terheltet 8 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és lefokozásra, a II. r. és a III. r. terheltet pedig katonai fogdában végrehajtandó 4-4 hónapi szabadságvesztésre és rendfokozatban visszavetésre ítélte. Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A polgári egyén sértett esküvőjét a helyi vendéglőben tartotta, amelynek befejezése után a számla összegével és kiállításának módjával kapcsolatban a vendéglő vezetőivel vitája támadt. Másnap a sértett a vendéglőbe visszatért és az ottani vezető által kiállított lényegesen alacsonyabb összegű számlát kifizette. Ekkor a vendéglő vezetője kérte, hogy az előző napon átadott számlát adja vissza, a sértett azonban ezt megtagadta, arra hivatkozással, hogy a vendéglátó-ipari vállalatnál bejelentést kíván tenni. Amikor távozni akart, a vendéglő vezetője elgáncsolta és nem hagyta, hogy a vendéglőt elhagyja, egyben telefonon olyan valótlan bejelentést tett a rendőrségen, hogy a vendéglőben botrányokozás történt. A szolgálatban levő három terhelt két gépkocsival érkezett a helyszínre, s nyilvánvaló volt előttük is, hogy polgári jogi természetű vitáról lévén szó, rendőri intézkedésre nincs ok.
Ennek ellenére az I. r. terhelt – aki a vendéglő vezetőjével jó viszonyban volt – mégis intézkedést kezdeményezett: követelte, hogy az eredeti számlát a sértett adja vissza. Amikor ezt a sértett megtagadta, zsebeit és ruházatát kikutatta majd a II. és III. r. terhelttel együtt bekísérték a vendéglő WC-jébe, ahol levetkőzésre szólították fel és ismételten kikutatták a ruházatát és zsebeit, közben pedig mindhárman gumibottal bántalmazták abból a célból, hogy mondja meg, hová tette a számlát. Amikor a sértett a zsebéből kirakott tárgyakat és pénzét a ruházatába kezdte visszarakni, a vendéglő vezetője azt a valótlan megjegyzést tette, hogy a sértettnél egy 100 dolláros is van. Az I., a II. és a III. r. terheltek ezzel az ürüggyel azután ismét átkutatták a sértett ruházatát. Mindezek hatására a sértett a számlát előadta, melyet a vendéglő vezetője azonnal széttépett.
A fentiek után az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt ismét visszakísérte a sértettet a WC-be, és most már az állítólagos 100 dolláros keresésének ürügyén ismét bántalmazták, majd megalázó módon azt követeltek, hogy a „testüregébe rejtett” valutát adja elő.
Végül az I. r. és a II. r. terhelt a megbilincselt sértettet a rendőrkapitányságra előállították és innen az orvoshoz vitték, hogy megvizsgáltassák a sértett testüregét. A sértettet az ügyeletes tiszt intézkedésére néhány óra múlva elbocsátották.
Az I. r. terhelt a sértettet az intézkedés során végig durván szidalmazta, és hangsúlyozta, hogy a pénzükért keményen megdolgozó vendéglátósokkal akart „kiszúrni”.
Az Elnökségi Tanács a katonai bíróság jogerős ítélete ellen a terheltek cselekményeinek jogi minősítése és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés miatt a terheltek terhére bejelentett törvényességi óvást alaposnak találta.
1. Az irányadó tényállás szerint a sértett és a vendéglő vezetője között a számla összege miatt alakult ki nézeteltérés, majd a valótlan tájékoztatás folytán félrevezetett ügyeletes intézkedése alapján mentek a helyszínre, ahol nyomban látták, hogy rendőri intézkedésre nincs szükség, ennek ellenére a vendéglő vezetőjének érdekében, helyzetükkel visszaélve, a szabálytalan számla visszaszerzésének céljából bántalmazták a sértettet.
Az I., a II. és a III. r. terhelteknek ez a magatartása a Btk. 227. §-ba ütköző kényszervallatás bűntettét valósítja meg. Ez a bűncselekmény ugyanis a hivatalos személy részéről nemcsak büntetőeljárás keretében, hanem egyéb hivatalos eljárás során is elkövethető, ha a hivatalos személy nyilatkozat kikényszerítése végett erőszakot, fenyegetést vagy más hasonló módszert alkalmaz. Megvalósulhat a bűncselekmény akkor is, ha a törvényellenes eszköz alkalmazásának célja, hogy a sértett szóbeli közlés nélkül a hivatalos személy akaratának megfelelő magatartást tanúsítson, az adott esetben a keresett tárgyat előadja.
Az Elnökségi Tanács ezért megállapította, hogy a terhelteknek – mint hivatalos személyeknek – az a cselekménye, hogy hivatali eljárásuk során a sértettet a számla előadására, illetőleg megtalálási helyének közlésére kényszerítették: kimeríti a kényszervallatás bűncselekményének tényállását.
2. Az I. r. és a II. r. terheltek ezzel a bűncselekménnyel halmazatban elkövették a Btk. 228. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jogellenes fogva tartás bűntettét is.
A terheltek azt követően, hogy a számlát megszerezték és a vendéglő vezetőjének visszaadták a hivatali helyzetükkel visszaélést tovább folytatták, oly módon, hogy a sértettet megbilincselve a rendőrkapitányságra előállították, majd az orvossal megvizsgáltatták, holott a terheltek előtt nyilvánvaló volt: a sértettnél nincs külföldi fizetőeszköz. A külföldi fizetőeszközre hivatkozás kizárólag annak a látszatnak a keltését szolgálta, hogy a sértettel szembeni további rendőri fellépés indokolt.
Minthogy pedig a sértett személyes szabadságának előállítással és megvizsgáltatással történt korlátozását a bosszú motiválta: az I. r. és a II. r. terhelt jogellenes fogva tartási cselekménye a Btk. 228. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti aljas indokból elkövetettként minősül.
Minthogy a III. r. terhelt a sértett előállításában nem vett részt, ebben a bűncselekményben nem állapítható meg a bűnössége.
3. Az eljárt bíróságok a büntetés kiszabása során a bűncselekmény társadalomra veszélyességét tévesen értékelve kirívóan enyhe fő- és mellékbüntetéseket állapítottak meg.
A terheltek a hivatali kötelességükkel teljesen ellentétesen arra használták fel helyzetüket, hogy megakadályozzák a sértett jogos panaszának előterjesztését, és biztosították, hogy a vendéglő vezetőjének rosszhiszemű magatartására ne derülhessen fény. Ennek érdekében a sértettel szemben kirívó brutalitást tanúsítottak, őt durván bántalmazták és olyan tevékenység végzésére kényszerítették, amely emberi méltóságát mélységesen megalázta. A terheltek ezzel az eljárásukkal jelentősen csorbították a rendőrség tagjai intézkedésének törvényességébe vetett bizalmat is. Ezért a II. és III. r. terheltek nem érdemesek arra, hogy továbbra is a rendőrség állományában maradjanak.
Az Elnökségi Tanács a kifejtettek alapján megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott ítélet a terheltek cselekményének jogi minősítésére vonatkozó, továbbá a büntetést kiszabó részében törvénysértő, ezért azokat hatályon kívül helyezte és a már említett bűncselekmények miatt az I. r. terheltet halmazati büntetésül börtönben végrehajtandó 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre; a II. r. terheltet börtönben végrehajtandó 1 évi szabadságvesztésre és lefokozásra; végül a III. r. terheltet ugyancsak börtönben végrehajtandó 10 hónapi szabadságvesztésre és lefokozásra ítélte. (Eln. Tan. Kat. törv. 464/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás