BK BH 1982/223
BK BH 1982/223
1982.06.01.
A 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétségének megvalósulásához megkívánt korábbi két fenyítés érvényessége szempontjából csupán azt kell vizsgálni, hogy ezek törlésére nem került-e még sor [Btk. 345. § (3) bek.].
A honvéd terheltet a katonai bíróság elöljáró elleni erőszak bűntette miatt 1 évi és 2 hónapi – börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt engedély nélkül elhagyta szolgálati helyét és egy társával kiment a közeli faluba, ahol sört fogyasztott. Ezt követően érkezett oda a századszolgálat vezetője, aki visszakísérte mindkettőjüket a laktanyába, majd létszámellenőrzés végett sorakozót rendelt el. Amikor az elöljáró a létszámellenőrzés során a terhelt mellé ért, a terhelt rövid szóváltás után arcul ütötte, aminek következtében elöljárója orra vérezni kezdett. A terhelt ezután ismételten is meg akarta ütni elöljáróját, de katonatársai lefogták. Ezt követően a terheltet fogdába helyezték.
Az elöljáró a bántalmazás folytán 8 napon belül gyógyuló könnyű testi sértést szenvedett, emiatt azonban magánindítványt nem kívánt előterjeszteni.
A Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság ítéletét a cselekmény minősítésére vonatkozó részében megváltoztatta, a terhelt cselekményét 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétségének is minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokon eljárt katonai bíróság által megállapított tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az iratok alapján azzal egészítette ki, hogy a terheltet korábban a laktanya engedély nélküli elhagyása – tehát jogtalan távollét – miatt két alkalommal fegyelmileg felelősségre vonták.
A vád tárgyává tett tényállás szerint a terhelt az adott esetben is engedély nélkül hagyta el italozás végett a szolgálati helyét, s minthogy az előző fenyítései a cselekmény elkövetésekor még hatályban voltak, megvalósította a Btk. 345. §-ának (3) bekezdése szerinti 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétségét is.
A jogerős ítéletek ellen a terhelt javára, a 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétsége megállapításának mellőzése és a büntetés enyhítése érdekében emelt törvényességi óvásban kifejtettek szerint: az iratok között elfekvő parancsnoki jellemzésből az állapítható meg, hogy a terheltet első ízben a századparancsnoka 10 napi fogsággal fenyítette, amelynek végrehajtását 4 hónapra felfüggesztette. Két hét múlva a 10 napi fogság végrehajtását ugyancsak a századparancsnok rendelte el, újabb fenyítésként, mert a terhelt a laktanyát italozás céljából ismét engedély nélkül elhagyta.
Ez utóbbi fenyítés azonban szabályellenes volt. A Magyar Népköztársaság Fegyveres Erői Szolgálati Szabályzatának 695. pontja ugyanis tételesen felsorolja a katonával szemben alkalmazható fenyítéseket, a 736. pont pedig tiltja az ott felsoroltaktól eltérő fenyítés alkalmazását. Márpedig a felsorolásban a felfüggesztett fenyítés végrehajtásának elrendelése fenyítési nemként nem szerepel. Emellett a Szabályzat 789. pontja akként rendelkezik, hogy a felfüggesztett fenyítés végrehajtásának elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha a katonára újabb fegyelemsértésért az egység parancsnoka vagy annál magasabb elöljáró szab ki fenyítést. Az első fenyítést kiszabó beosztott elöljáró csak ebben az esetben rendelheti el a felfüggesztett fenyítés végrehajtását. Ebből következik, hogy a századparancsnok szabályellenesen járt el és túllépte a hatáskörét, amikor a második esetben a végrehajtásában felfüggesztett fenyítés végrehajtását rendelte el, miért is az fenyítésnek nem tekinthető.
A Btk. 345. § (3) bekezdésében írt, 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétsége csak akkor állapítható meg, ha az elkövető megelőzően legalább két érvényes fenyítést kapott ilyen magatartás miatt. Miután a fenyítés érvényessége csak a szabályzatban írtak alapján ítélhető meg a törvényességi óvás szerint tévedett a Legfelsőbb Bíróság eljárt tanácsa, amikor a vétség elkövetését megállapíthatónak látta, a terhelt megelőzően ugyanis csak egy esetben részesült hasonló magatartás miatt érvényes fenyítésben.
Az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást alaptalannak találta.
A Btk. 345. §-ának (3) bekezdésében írtak szerint az önkényes eltávozás vétségét az a sorkatona is megvalósítja, akinek önkényes távolléte nem haladja meg a 24 órát, de ilyen magatartás miatt korábbról két érvényes fenyítése van., A rendelkezés célja tehát, hogy lehetőséget teremtsen olyan katonák büntetőeljárás keretében történő felelősségre vonására, akik 24 órát meg nem haladó tartamban ugyan, de sorozatosan hagyják el szolgálati helyüket, s ezáltal éppen úgy megsértik a szolgálati rendet és fegyelmet, mint az, aki egy alkalommal bár, de 24 órát meghaladó tartamban vonja ki magát szolgálati kötelezettségének teljesítése alól.
A korábbi felelősségre vonások a vétség megállapíthatósága szempontjából csak akkor vehetők figyelembe, ha a kiszabott fenyítés még érvényben van, tehát azt a Szolgálati Szabályzat 775. pontjában írtak alapján dicséretként, illetve a 776. pontnak megfelelően mentesítés címén nem törölték, miután a 777. pont szerint a fenyítés törlése esetén a katonát olyannak kell tekinteni, mint aki a törölt fenyítés alapjául szolgáló fegyelemsértést nem követte el. Ezzel összhangban rendelkezik a törvény akként, hogy a vétség megállapíthatóságának előfeltétele az ily magatartás miatt korábban kiszabott két érvényes tehát még nem törölt – fenyítés. A törvény szövegében szereplő „érvényes” kifejezés helyes értelmezése szerint nem a fenyítés kiszabásának módjára, hanem törlésének hiányára utal.
A Btk. 345. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazása során tartalmilag kell vizsgálni, hogy a vétség megállapíthatóságának alapjául szolgáló kétszeri felelősségre vonás megtörtént-e, s nem került-e sor az annak keretében kiszabott fenyítések törlésére. Az azonban, hogy a felelősségre vonás során alkalmazott fenyítés mennyiben felelt meg a Szolgálati Szabályzat előírásainak, e körben nem vizsgálandó.
Helytálló ugyan a törvényességi óvásban kifejtett az a megállapítás, amely szerint a terhelt második felelősségre vonásakor az eljáró századparancsnok túllépte hatáskörét, az Elnökségi Tanács megítélése szerint azonban ez nem érintheti a terhelt büntetőjogi felelősségét.
Miután a 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétségében a terhelt bűnösségének kimondása nem mellőzhető, ugyancsak alaptalan a törvényességi óvás a büntetés kiszabására vonatkozó részében.
A rablás bűntette miatt fiatalkorban már bíróság által felelősségre vont és garázdaság szabálysértése miatt pénzbírsággal sújtott, többszöri fenyítés után az alakulatát ismételten elhagyó és az elöljáróját testi sértést okozó módon bántalmazó terheltre kiszabott 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztés nem olyan eltúlzottan súlyos büntetés, mely törvénysértő lenne.
Minderre figyelemmel az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást elutasította. (Eln. Tan. Kat. törv. 34/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás