BK BH 1982/230
BK BH 1982/230
1982.06.01.
I. A bűnpártolásnak a büntetőeljárás meghiúsítására törekvésben megjelölt elkövetési formája célzatos [Btk. 244. § (1) bek. b) pont].
II. A rendőrség ügyeletes szolgálatban levő tagja szolgálatban kötelességszegés vétségét követi el, ha hanyagságból a bűncselekményre utaló bejelentésre nem tesz intézkedést [Btk. 348. § (1) bek.].
III. Ha a vádiratban nem katonai bűncselekménynek minősített magatartás katonai vétség, és ezen kívül a katona más bűncselekményt nem követett el: az illetékes parancsnok feljelentését a katonai bíróságnak utólag be kell szereznie [Btk. 123. § (3) bek.].
A katonai bíróság a rendőr főtörzsőrmester vádlott cselekményét hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettének minősítette és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott a kerületi rendőrkapitányságon ügyeletes tiszthelyettesként volt szolgálatban, amikor a polgári személy bejelentette, hogy egy ismeretlen fiatalember személygépkocsival, láthatóan ittas állapotban úgy közlekedett, hogy az abban résztvevők biztonságát veszélyeztette. Közölte a gépkocsi rendszámát, valamint azt, hogy a fiatalembert leállította, az indítókulcsot elvette tőle és a gépkocsit lezárt állapotban a helyszínen hagyta. A vádlott az indítókulcsot átvette, majd a feljelentésről feljegyzést készített a további eljárás céljára.
Néhány óra elteltével a még továbbra is szolgálatban levő vádlottnál megjelent az a polgári egyén, aki az ittas járművezetést elkövette és a vádlottat félrevezetve azt közölte, hogy egy barátja elvitte a gépkocsiját és azzal ittasan közlekedett. Kérte, hogy a gépkocsi indító kulcsát a vádlott neki adja vissza.
A vádlott nem győződött meg a polgári személy azonosságáról, hanem az indítókulcsot visszaadta, ugyanakkor a bejelentésről készített feljegyzését összetépte és nem intézkedett, hogy az ittas járművezetés vétsége miatt a büntetőeljárás meginduljon.
Az ittasan vezető ezek után a személygépkocsival egy gyermeket halálra gázolt, majd a helyszínről segítségnyújtás nélkül eltávozott.
A vádlottnak a vonatkozó előírások értelmében a polgári személy bejelentéséről jegyzőkönyvet kellett volna felvennie. A bűncselekményre utaló közlést elöljáróinál kellett volna jelentenie és intézkedést kellett volna tennie az ismeretlen járművezető kilétének megállapítására, mindezeket azonban elmulasztotta.
1. Az ügy felülbírálása során a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a megalapozott tényállás alapján helyesen következtetett a katonai bíróság a vádlott bűnösségére, tévedett azonban, amikor a cselekményt a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntetteként minősítette.
A Btk. 244. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott és a (3) bekezdésének b) pontja szerint minősülő hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás törvényi tényállásának meghatározása nem mindenben azonos a korábban hatályban volt 1961. évi V. törvény 148. §-ában foglaltakkal. Az előző törvényi rendelkezés szerint ugyanis a hivatali bűnpártolást az a hivatalos személy valósította meg, aki a büntetőeljárás eredményének meghiúsítását célzó cselekményt követett el, míg a hatályos törvény a büntetőeljárás sikere meghiúsítására törekvésben jelöli meg az elkövetési magatartást. Ebből azonban tévesen jutott a katonai bíróság arra a következtetésre, hogy a Btk. 244. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző bűncselekmény nem célzatos. A törvény helyes értelme szerint az alanyi bűnpártolásnak ez az általános elkövetési formája az elkövető részéről olyan magatartás tanúsítását igényli, amely kifejezetten a büntetőeljárás sikerének megakadályozására irányul azt célozza.
Az adott esetben nincs törvényes alap a magatartásnak hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűncselekményeként minősítésére. A tényállás nem tartalmaz olyan elemet, amelyből az említett célzat megállapítható lenne, vagyis nincs adat arra, hogy a vádlottnak az indítókulcs visszaadásával és a bűncselekményre utaló feljegyzés megsemmisítésével kifejezetten az lett volna a célja, hogy az ittas járművezetés elkövetőjét a büntetőeljárás alól mentesítse. Ettől eltérően éppen az volt megállapítható, hogy a vádlott magatartását a felületesség és a hanyagság motiválta. A vádlott azért nem intézkedett a büntetőeljárás megindítására, mivel ebben az esetben a bejelentés kapcsán neki további lépéseket kellett volna tennie, mely számos feladat ellátásával jár. Az kétségtelen, hogy a vádlott tudatában fel kellett merülnie, hogy e magatartása folytán az elkövető esetleg mentesülhet a büntetőeljárás alól, de ez a bűnpártoláshoz szükséges célzat megállapítására nem nyújt alapot.
2. A vádlott mint a fegyveres testület hivatásos állományú tagja a rendőrkapitánysági ügyeletes tiszthelyettesként szolgálatot látott el a vádbeli alkalommal. Ennek során azokat a szabályokat, amelyek kötelezték, hogy az ügyben intézkedést tegyen, jelentést készítsen és elöljáróit tájékoztassa, megszegte, s ezáltal megvalósította a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségét.
3. A Btk. 123. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy katonai vétség csak az illetékes parancsnok feljelentésére büntethető, kivéve, ha a katona a katonai vétségen kívül más bűncselekményt is elkövetett.
Minthogy a vádlott terhére a katonai vétségen túlmenően egyéb bűncselekmény nem volt megállapítható, a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési szakban a büntethetőséghez szükséges feljelentés tárgyában történő nyilatkozat céljából megkereste a vádlott illetékes elöljáróját. Az elöljáró a katonai vétség miatti feljelentést megtette, így a vádlott cselekményét a Legfelsőbb Bíróság a már említett vétség szerint minősítette (Legf. Bír. Katf. I. 22/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás