BK BH 1982/233
BK BH 1982/233
1982.06.01.
I. Ha a baleset sebességtúllépéssel állott összefüggésben, úgy a túllépés mértékét a lehetőséghez mérten megközelítő pontossággal kell felderíteni [Be. 5. § (1) bek.].
II. A jelentős mértékű szándékos sebességtúllépéssel okozott balesetnél a terhelt csekély járművezetői gyakorlata nem értékelhető enyhítő körülményként [Btk. 83. §].
A városi bíróság a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt – a végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett, a végrehajtás utólagos elrendelése esetén fogházban végrehajtandó – 1 évi szabadságvesztésre és 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A Be. 221. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával szerkesztett ítélet tényállása szerint a terhelt lakott területen mintegy 50–60 km/óra sebességgel vezette a barátja, illetve a sértett tulajdonát képező Lada személygépkocsit.
A szakadó esőben a terhelt az ablaktörlőt működtette és az éjszakai sötétségre tekintettel tompított fényszórót használt.
A gépkocsiban a jobb első ülésen az enyhe mértékben ittas sértett, míg a hátsó ülésen még három személy utasként foglalt helyet.
A terhelt és a sértett biztonsági öve egyaránt bekapcsolt állapotban volt.
A közlekedéshez igénybe vett két útkereszteződés közötti lejtős utat emelkedő követte, és az úttest legmélyebb pontján – kiterjedt felületen – kb. 10 cm mélységű felgyülemlett esővíz állt. Az adott látási viszonyok mellett a terhelt számára a vízfelület észlelhető volt, de ennek ellenére nem csökkentette a gépkocsi haladási sebességét.
Amikor a gépkocsi a vízbe érkezett, a sáros esővíz a szélvédő üvegre csapódott és 2-3 másodpercnyi látáskorlátozottságot eredményezett. Miközben az ablaktörlő a szélvédő üveget letisztította, a terhelt – forgalmi sávjának balra ívelését követve – balra kormányozott, ennek következtében azonban áthaladt az úttest menetirány szerinti bal oldalára. Mielőtt a gépkocsit visszakormányozhatta volna, útkereszteződésbe érkezett és a járdára felhaladva egy ott levő épület falának ütközött; de ütközött a szabályosan a járda mellé leállított és K. Gy. tulajdonát képező személygépkocsival is.
A baleset következtében a sértett a helyszínen meghalt. A három utas közül az egyik 35%-os munkaképesség-csökkenéssel járó maradandó fogyatékosságot, a másik kettő pedig 8 napon belüli sérülést szenvedett, a terhelt sérülése 2 hónap alatt gyógyult.
A terhelt által vezetett személygépkocsiban igen jelentős, míg a másik személygépkocsiban kisebb anyagi károk keletkeztek.
A városi bíróság ítéletének a megalapozatlansága miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt által igénybe vett – a bűnösség fokának meghatározására és a törvényes büntetés kiszabására kiható – közlekedési sebességre vonatkozó ítéleti ténymegállapítás megalapozatlan.
A városi bíróság a terhelt által vezetett személygépkocsi közlekedési sebességét két igazságügyi műszaki szakértő véleményére alapozva állapította meg.
Az írásban előterjesztett szakértői vélemény szerint „a deformációk alapján a megközelítő részletes számítások alapján a víztócsába haladás előtt a gépkocsi 50–60 km/óra sebességgel közlekedhetett”.
A szakértők azonban sem az írásbeli szakvéleményben, sem szóban nem adtak tájékoztatást arról, hogy milyen adatok, deformációs tények és vizsgálatok alapján végezték el a „megközelítően részletes” számításaikat.
A szakértői vélemény megfogalmazásából arra kell következtetni, hogy a szakértők kizárólag a terhelt által vezetett személygépkocsi alakváltozásait vették – valamilyen ismeretlen módon – figyelembe, de nem vettek számba több olyan mozgásienergia-veszteséget előidéző körülményt, amelyre tekintettel alaposan kétségbe vonható a megállapított sebességérték helyessége.
A szakértői vélemény – helyesen – a „víztócsába” behaladás sebességét tette a vizsgálat tárgyává mint a baleseti veszélyhelyzet kialakulásának kezdőpontját. A helyesen meghatározott vizsgálati szempont ellenére – a szakértői véleményben jelzett deformációkat meghaladóan – nem került értékelésre mint sebességcsökkentést eredményező tényező:
a) a gázadagolás nélkül, a vízfelületen áthaladás során létrejött, majd a házfalnak és személygépkocsinak ütközéséig szintben emelkedő útfelületen gördülés közben bekövetkezett sebességcsökkenés;
b) a gépkocsi első kerekeinek a járdaszegélyhez ütközése következtében előálló mozgásienergia-veszteség;
c) a két személygépkocsi – feltehetőleg érintőleges – ütközéséből származó sebességcsökkenés;
d) és végül a ház falán létrejött – az ítélet tényállásában meg sem állapított – rongálások, illetve az azokból vonható műszaki következtetések.
Az iratokban feltalálható adatok eshetőleg olyan bizonyítási kísérlet lefolytatását is lehetővé teszik, melynek segítségével – szintezéssel – a vízfelület kiterjedési helyzete és legnagyobb mélysége adatszerű pontossággal – és nem becsléssel – válik meghatározhatóvá, ez esetben pedig szükség szerint megfelelő képzettségű és képességű gépjárművezető segítségével a balesetben közreható vízfelület sebességcsökkentő hatása rekonstrukció útján pontosan meghatározható.
A terhelt által vezetett személygépkocsinak a vízfelülethez érkezési sebessége a Be. 77. §-ának (2) bekezdése szerinti más szakértői vélemény – szükség esetén pedig az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság közlekedési albizottsága felülvéleményének – beszerzése útján pontosabban meghatározható.
Ha pedig a terhelt terhére jelentősebb mértékű sebességtúllépés lenne bizonyítható, úgy a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának harmadik fordulata szerinti sebességkorlátozás szándékos és egyben durva megszegése tekintettel a terhelt csekély járművezetői gyakorlata enyhítő körülményként nem vehető figyelembe.
E nagy nyomatékú enyhítő körülmény kiesése és ugyanakkor az alapvető fontosságú közlekedési szabály szándékos és durva megszegésének megállapíthatósága esetén – a Legfelsőbb Bíróság V. számú Büntető Elvi Döntése iránymutatására is figyelemmel – nem indokolt a szabadságvesztés főbüntetés végrehajtásának felfüggesztése; s ugyanakkor a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésnek hosszabb tartamban való meghatározása válhat szükségessé.
A megalapozatlan tényállásra figyelemmel a kiemelt anyagi jogi szabályok törvényes alkalmazása nem igazolható.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a törvényességi óvással támadott jogerős bírósági határozat megalapozatlan; ezért a határozatot a Be. 290. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte és az iratokat új eljárásra a városi bírósághoz visszaküldeni rendelte.
A megismételt eljárásban e törvényességi határozatban foglalt okfejtések szem előtt tartásával más szakértőként a Be. 77. §-a (2) bekezdése szerinti szakértői intézmény kirendelésével kell a terhelt által vezetett gépjárműnek a veszélyhelyzet kialakulása előtti közlekedési sebességét meghatározni. Célszerűnek mutatkozik szakértőként a Budapesti Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézetet igénybe venni.
A Be. 290. §-ának (5) bekezdése alkalmazásával megállapított bűnügyi költség viseléséről a megismételt eljárásban hozott határozatban kell rendelkezni. (B. törv. V. 791/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás