PK BH 1982/237
PK BH 1982/237
1982.06.01.
Az újítási díj alapja általában a hasznosítás első éve alatt keletkezett hasznos eredmény. Ettől azonban kivételesen el lehet térni, ha a körülményekre tekintettel az első év hasznos eredményének a kialakításában olyan tényezők játszanak közre, amelyek folytán ez az eredmény nem reális [38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 6. §].
I. A felperes 1974. december 17-én újítási javaslatot nyújtott be az alpereshez a tojóházak szellőzőberendezéseinek a korszerűsítésére 8185. naplószám alatt. Az alperes az újítást megvalósította. A megvalósítás folytán az alperesnél az 1977. év II. negyedévétől számított egy év alatt 4 103 868 Ft, II. negyedévétől egy év alatt 7 695 876 Ft, 1978. év során pedig 9 103 536 Ft vállalati hasznos eredmény keletkezett.
A felek között érvényes hasznosítási szerződés nem jött létre. Az alperes kifizette az 1977. év II. negyedévétől számított egy év alatt kimutatott 4 103 868 Ft hasznos eredmény után számított 2%-os újítási díjat.
A felperes keresetében az 1978. év II. negyedévétől számított egy év hasznos eredménye után kért 2%-os mértékű újítási díjat megállapítani. 78 041 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint az általa kifizetett összeget meghaladó újítási díj nem illeti meg a felperest.
A járásbíróság az ítéletében 71 940 Ft megfizetésére kötelezte az alperest. A díjalapot az 1978. év II. negyedétől kezdődő egy év hasznos eredménye alapján állapította meg, mert indokolása szerint ekkor történt meg a sorozatgyártás, 2%-os díjkulcsot alkalmazott.
Az alperes fellebbezett az első fokú ítélet ellen, kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy a díjalap megállapítása téves időszak figyelembevételével történt.
A felperes ellenkérelmében kérte helybenhagyni az ítéletet, illetve kérte 2%-os díjkulcs helyett 5% alkalmazását.
A megyei bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet és a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a hasznosítás első éve alatt keletkezett hasznos eredményt kell figyelembe venni. Ezért az alperes által az 1977. II. negyedévétől számított egy év hasznos eredménye után kifizetett újítási díjon felül a felperesnek további követelése nem lehet. Nem látta lehetségesnek 2%-os mértékű díjkulcs helyett 5% alkalmazását azzal az indokkal, hogy a felperes a Pp. 247. §-nak az (1) bekezdésére tekintettel a fellebbezési eljárásban nem volt jogosult az eredetileg követelt 2%-os újítási díj helyett 5%-os díjazás követelésére.
II. A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság és törvénysértés címén emelt törvényességi óvás alapos.
1. Az újításról szóló 38/1974. (X. 30.) MT számú rendelet (R.) 6. §-ának (2) bekezdése szerint az újítási díj alapja általában a hasznosítás első éve alatt keletkezett hasznos eredmény. Ettől kivételesen el lehet térni, ha a körülményekre tekintettel az első év hasznos eredményének a kialakításában olyan tényezők játszanak közre, amelyek folytán ez az eredmény nem reális. Az adott esetben az egyes időszakokban lényeges eltérés volt a hasznos eredmény összegében. Így 1977-ben negyedévenként 300–400 000 Ft-ot, 1978. év I. negyedében közel 3 millió Ft-ot mutattak ki. Megalapozatlanul járt el ezért a másodfokú bíróság, amikor anélkül vette figyelembe díjalapként az első év hasznos eredményét, hogy ezeknek az eltéréseknek az okát vizsgálta volna.
2. Tévesen tekintette a magasabb díjkulcsra alapozott igényt a másodfokú bíróság keresetváltoztatásnak. A felperes nem emelte fel a keresetét, hanem csupán a kereseti összeg kiszámításának módját változtatta meg, amikor az újítási díj összegét 5%-os díjkulcs alkalmazásával kérte megállapítani. Erre a másodfokú eljárásban is lehetőség van. Egyébként a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja a másodfokú eljárásban a kereset felemelését is lehetővé teszi.
Megalapozatlanul járt el ezért a másodfokú bíróság, amikor a díjkulcs mértékének a megállapításánál nem vizsgálta azokat a körülményeket, amelyeket a díjkulcs megállapításánál az R. 6. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel tekintetbe kell venni.
A felek között létrejött, de jóváhagyás hiányában nem érvényes szerződésben megállapított díjkulcsnak semmiféle hatálya nincs. A felperes által a keresetében eredetileg megjelölt 2% sem kötötte a bíróságot, mert a felperes fellebbezési kérelmében ettől eltért.
A rendelkezésre álló adatok a megalapozott és törvényes döntéshez nem elegendőek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet – az első fokú ítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. IV. 21 419/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás