PK BH 1982/241
PK BH 1982/241
1982.06.01.
I. Nem vagyoni kárpótlás összege után a károsodás bekövetkeztétől késedelmi kamat jár. A károsodás bekövetkeztének azt az időpontot kell tekinteni, amikor a társadalmi életben való részvétel vagy az élet tartós, súlyos megnehezedése megkezdődött. Ez az időpont azonban nem esik egybe szükségképpen a károkozó magatartás időpontjával [Ptk. 301. § (1) bek., 354. §, 355. § (1), (2) és (3) bek., 360. § (1) és (2) bek.].
II. Nem vagyoni kár iránt érvényesített követelés tárgyában hozott ítélet jogereje nem zárja ki az abban a perben el nem bírált kamatkövetelés iránt az új kereset megindítását [Pp. 229. § (1) bek.].
A felperest 1978. december 7-én közlekedési baleset érte: kijelölt gyalogátkelőhelyen elütötte egy teherautó, s ennek során bal oldali combnyaktörést szenvedett. A sérülés következtében bal alsó végtagja 4 cm-rel megrövidült, s a lábszár és a lábfej érzékcsökkenése mellett nagyfokú csípő mozgáskorlátozottság alakult ki.
A bíróság jogerős ítéletével az alperes teljes kártérítő felelősségét megállapította, és őt – többek között – baleseti járadék megfizetésére kötelezte. A felperes ebben a perben – mivel az orvos szakértői vélemény szerint egészségi állapotában még javulás volt várható – a nem vagyoni kártérítési igényétől jogfenntartással elállt.
A felperes az 1980. július 30-án benyújtott keresetében az alperest 100 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. A per során beszerzett orvos szakértői vélemény szerint a kontroll röntgenvizsgálat eredménye alapján megállapítható: a felperes sérüléseivel kapcsolatos állapota kialakult, abban javulás nem – az elváltozások természete miatt esetleg rosszabbodás – várható.
A bíróság újabb jogerős ítéletével az alperest – nem vagyon kár címén – 80 000 Ft, valamint 4600 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
A felperes ezután a kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással 9331 Ft-ot, mint a fentiek szerint megítélt 80 000 Ft-nak a károkozástól járó 5%-os kamatát követelte az alperestől, előadva, hogy a nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező ítéletek erről – kérelem hiányában – nem rendelkeztek. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperes a per megszüntetését, illetőleg a kereset elutasítását kérte. Egyfelől arra hivatkozott, hogy a megítélt kárpótlás utáni kamatkövetelést a felperes a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése alapján nem érvényesítheti, mert ezt a korábbi ítélet anyagi jogereje kizárja, másfelől pedig arra utalt, hogy álláspontja szerint a nem vagyoni kárpótlás után nem jár kamat. Végül előadta, hogy – amennyiben védekezése nem helytálló – a felperesnek csak 1980. augusztus 1. napjától járhat kamat, mert állapota ekkor, a kereseti kérelem előterjesztésekor vált véglegessé.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 9331 Ft, valamint 1200 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a Ptk. 354. §-nak, valamint 355. §-a (4) bekezdésének rendelkezéseiből kitűnik, hogy a nem vagyoni kárpótlás címén megítélt összeg a vagyoni kártérítéssel azonos elbírálás alá esik. A kártérítés pedig a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes [Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése]. Az adott esetben a felperes életét a károkozás már a baleset napjától megnehezítette, mivel a felperes combnyaktörést szenvedett és kórházba került. A nem vagyoni kárigényt megalapozó nem vagyoni hátrány tehát nem későbben jelentkezett, így a kamatkövetelés [Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése] jogalapjában és összegszerűségében is megalapozott.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatása mellett a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésében – részletesebb okfejtés mellett – lényegében az első fokú eljárásban is előadott védekezését ismételte meg. Hivatkozott tehát elsődlegesen az ítélt dolgokkal kapcsolatos kifogására, sérelmezve, hogy ezzel a kérdéssel az elsőfokú bíróság nem foglalkozott. Álláspontja szerint törvényen alapuló késedelmi kamatkövetelés esetén a tőkére vonatkozó igény önálló érvényesítése kifejezett lemondás nélkül is úgy tekinthető, hogy a jogosult kamatot egyáltalán nem igényel. Ami a kamatkövetelés érdemét érinti: az alperes szerint a Ptk. 354. §-ára alapított igényeknél a késedelmi kamat megállapításának lehetősége általában vitatható, nem állapítható meg, hogy a nem vagyoni kárigény mikor válik esedékessé, az adott perben pedig a felperes nem vagyoni kárigénye nem vált a baleset napján esedékessé.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).
A felperes a korábbi perben nem vagyoni kártérítést igényelt most pedig kamatot követel. Ugyanabból a ténybeli alapból származó, de különböző jogok érvényesítéséről van szó. A kamatkövetelés a felperest az anyagi jogi szabályok alapján illeti meg, amelyre vonatkozóan az igényről való lemondást – kifejezett jognyilatkozat hiányában – nem lehet vélelmezni. Így tehát a nem vagyoni kárra vonatkozóan érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje nem zárja ki az abban a perben el nem bírált kamatkövetelés iránt az új kereset megindítását. Az elsőfokú bíróság – bár mulasztott, amikor ennek indokát nem adta – helyesen döntött a per megszüntetésére irányuló alperesi ellenkérelem elvetésekor.
Nem helytálló az alperes érvelése a kamatigény érdemében sem.
A Ptk. 355. §-a (1), (2) és (4) bekezdésének értelmében a kárért felelős személy – amennyiben az eredeti állapot helyreállítására nem kerülhet sor és a kár természetben való megtérítése nem indokolt – köteles a kárt pénzben megtéríteni, s ezen a címen azt a kárpótlást vagy költséget is, amely a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
A Ptk. 354. §-a határozza meg azokat a feltételeket, amelyek esetén a kárért bármely alapon felelős károkozó köteles a károsult nem vagyoni kárát megtéríteni.
A Ptk. 360. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, és a kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles öt százalék kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes vagy a kamat mértéke ennél alacsonyabb; a kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
E rendelkezések egybevetése alapján kétségtelen, hogy a kártérítési összeg után a károsodás bekövetkeztétől kezdve évi öt százalék késedelmi kamat jár. A nem vagyoni kárpótlás: pénzbeli kártérítés. Eltérő jogi szabályozás hiányában nincs kellő alapja annak az alperesi álláspontnak, amely szerint a nem vagyoni kárpótlás címén fizetendő kártérítési összeg után ne vagy az általános szabályoktól eltérő módon járna a késedelmi kamat.
Mivel tehát a kamat esedékessége a károsodás bekövetkezte, ez utóbbi időpontját kell meghatározni.
A nem vagyoni kártérítés szempontjából a károsodás: a magánszemély társadalmi életben való részvételének vagy egyébként életének tartós vagy súlyos megnehezedése (Ptk. 354. §-a).
A dolog természeténél fogva az állapot jellegű e károsodás bekövetkeztének azt az időpontot kell tekinteni, amikor a társadalmi életben való részvétel vagy az élet tartós, súlyos megnehezedése megkezdődött.
Ez nem esik szükségképpen egybe a károkozó magatartás időpontjával. Az adott esetben azonban helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a károkozás – amely nyomban a nem vagyoni kár későbbi megállapításához vezető egészségi károsodást eredményező combnyaktörést okozta – már a baleset napjától kezdődően olyan állapotba hozta a felperest, amely megfelel a Ptk. 354. §-ában írt együttes feltételeknek.
Az ezzel ellentétes fellebbezési okfejtés téves. A károsodás bekövetkezése nem ennek orvos szakértői megállapításakor történt meg, az ekkorra véglegesen kialakult egészségi állapot a baleset időpontjától kezdődően azonos jellegű volt. A kárigény idő előttiségével kapcsolatos okfejtés ezért ugyancsak nem helytálló. A kamat megítélése egyébként az elévülési időn belül amiatt sem mellőzhető, hogy a jogosult a kártérítési követelést késlekedve érvényesítette (PK. 50.)
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta és a pervesztes alperest a felperes fellebbezési eljárási költségének megfizetésére kötelezte [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Pf. V. 20 961/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás