PK BH 1982/242
PK BH 1982/242
1982.06.01.
I. A házasság egyező akaratnyilvánítás alapján történő felbontása esetén a bíróságnak az egyezség jóváhagyása előtt a feleket tájékoztatnia kell az őket megillető jogokról (Csjt. 18. §, 9. sz. Irányelv 4. p.).
II. A volt közös lakás tekintetében kötött egyezség sértheti a fél méltányos érdekét, ha a bíróság nem tisztázza, hogy a gyermekes szülő milyen indokok alapján mond le elhelyezési igény nélkül annak további használatáról [Csjt. 31. § (6) bek., Pp. 148. § (2) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 125. §, PK 391. sz.].
III. A gyermek láthatása kérdésében nem hagyhatja jóvá a bíróság azt az egyezséget, amely a gyámügyi szabályoknak nem felel meg [1/1974. (VI. 27.) OM sz. r. 55–61. §; 7/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 26. §].
A peres felek 1973. június 23-án kötöttek házasságot, melyből 1974. március 28-án Anita nevű gyermekük született. Az együttélés alatt megvásárolták a XVII. kerületi G. u. 7. szám alatti – szoba, konyha és zuhanyozó helyiségből álló – ingatlant, amely az utolsó közös lakásuk volt. A felek együttélése 1980 júniusában véglegesen megszakadt, a felperes a gyermekkel együtt a szüleihez költözött.
A felperes 1980. július 28-án keresetet nyújtott be a házasság felbontása, a gyermeknek nála történő elhelyezése és az alperesnek gyermektartásdíj fizetésére kötelezése iránt. Előadta, hogy az alperes italozott, durva magatartást tanúsított, alaptalanul féltékenykedett. Emiatt egy esetben már külön éltek, majd kibékültek, az alperes azonban a magatartásán nem változtatott. Előadta azt is, hogy a közös vagyon és a közös lakás kérdésében egyezséget kíván kötni az alperessel.
A peres felek egyező akaratnyilvánítással kérték a házasság felbontását, majd a kötelékkel kapcsolatos kérdésekben egyezséget kötöttek. Az egyezség értelmében Anita a „felperes gondozásában nevelkedik”, az alperes pedig 1980. november 1-jétől százalékos mértékben havi 700 forint alapösszegű tartásdíj fizetését vállalta. Rögzítették, hogy a gyermek láthatását nem kívánják korlátozni. Megállapodtak abban, hogy a lakás kizárólagos használata az alperest illeti.
A kerületi bíróság az egyezséget jóváhagyta, majd a peres felek házasságát egyező akaratnyilvánításuk alapján felbontotta.
A felek az egyezséget jóváhagyó végzés elleni fellebbezési jogukról lemondtak, így az nyomban jogerőre emelkedett.
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen, annak a lakáshasználat rendezésére és a láthatásra vonatkozó részével kapcsolatosan emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Legfelsőbb Bíróság 9. számú Irányelvének 4. pontja értelmében a házasság egyező akaratnyilvánítás alapján történő felbontása esetén a bíróságnak az egyezség jóváhagyásánál a feleket tájékoztatnia kell az őket megillető jogokról, továbbá tájékozódnia kell arról, hogy a felek jogaik ismeretében is az általuk szándékolt módon kívánják-e az életviszonyaikat (tartási, lakás és vagyonjogi kérdésekben) rendezni. Az említett tájékoztatásra különösen akkor van szükség, ha a bíróság elé tárt adatokból arra lehet következtetni, hogy a tervezett rendezés az egyik félre nyilvánvalóan hátrányos.
A peres iratokból kitűnően a felperes a közös lakásból gyermekével együtt a szüleihez költözött. Ennek ellenére a bíróság nem tisztázta, hogy a felperes a szüleinél milyen körülmények között él, lakáshelyzete megoldott-e, s így véglegesen, a visszatérés szándéka nélkül költözött-e el a közös lakásból, vagy arra a jövőben szüksége lehet.
A Legfelsőbb Bíróság PK. 301. számú állásfoglalása értelmében, ha a lakás a házastársak közös tulajdona, családvédelmi érdekekre [Csjt. 31. § (6) bek.] figyelemmel az egyik házastársat a tulajdoni hányadát meghaladó mértékű használatra vagy az egész lakás kizárólagos használatára is fel lehet jogosítani. A családvédelmi érdekek körében különösen a kiskorú gyermek nevelésének, megfelelő elhelyezésének körülményeit, szükséges feltételeit kell értékelni.
Minderre tekintettel – a felperes nyilatkozatához képest – a bíróságnak tájékoztatnia kellett volna a jogi képviselet nélkül eljáró feleket arról, hogy a családvédelmi érdekekre figyelemmel a megosztott használatra alkalmatlan lakás kizárólagos használata elsődlegesen a felperest illeti. Tájékoztatnia kellett volna a feleket arról is, hogy a távozásra kötelezett vagy azt vállaló házastársat – amennyiben nem minősül rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak – elhelyezési jogosultság illeti. Arról pedig, hogy a távozó fél elhelyezésre tarthat-e igényt és ha igen, erről ki köteles gondoskodni, az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 125. §-a értelmében az ítéletben vagy az egyezséget jóváhagyó végzésben a bíróságnak kell rendelkeznie. A tájékoztatásnak ki kellett volna terjednie a távozó felet megillető kárpótlásra is.
Miután a bíróság nem a fentiek szerint járt el, ezért tisztázatlan maradt, hogy a felperest milyen körülmények kényszerítették a közös lakásból való távozásra és mi indította őt arra, hogy annak használatáról – elhelyezési igény és kárpótlás nélkül – lemondjon az alperes javára. Nem állapítható meg az sem, hogy a felperes jogai ismeretében kötötte-e meg a reá nézve hátrányosnak tűnő egyezséget, a rendezés tehát a valóságos akaratát tükrözi-e.
A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság az egyezséget akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek. A rendelkezésre álló adatokból arra lehet következtetni, hogy a lakáshasználat kérdésében kötött egyezség a jogszabályokkal ellentétes, és kifejezetten sérti a felperes méltányos érdekeit. Jogszabálysértően járt el ezért a bíróság, amikor a tényállás minden további tisztázása nélkül az egyezséget jóváhagyta.
II. A Csjt. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében a házasság egyező akaratnyilvánítás alapján történő felbontására csak akkor kerülhet sor, ha a házastársak egyebek mellett a szülő és a gyermek közötti érintkezés kérdésében is megegyeztek, egyezségüket a bíróság jóváhagyta, illetőleg e kérdésekben a bíróság a házasság felbontásával egyidejűleg – kérelmükre – dönt.
A 7/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet 26. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a bíróság a szülő és a gyermek érintkezése (láthatása) kérdésében az erre vonatkozó gyámügyi szabályok alapján dönt, és csak olyan egyezséget hagyhat jóvá, amely a rendelkezéseknek megfelel.
A láthatásra vonatkozó szabályokat az 5/1978. (IV. 23.) OM számú rendelettel módosított 1/1974. (VI. 27.) OM számú rendelet 55–61. §-ai tartalmazzák.
A feleknek az a megállapodása, amely szerint „a láthatást nem kívánják korlátozni”, a vonatkozó gyámügyi szabályoknak nem felel meg, ezért a bíróság az ilyen tartalmú egyezséget nem hagyhatta volna jóvá.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a kerületi bíróság végzését – törvényességi óvással megtámadott részeiben – hatályon kívül helyezte és a kerületi bíróságot ezzel összefüggésben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 789/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás