PK BH 1982/243
PK BH 1982/243
1982.06.01.
A nászajándékot nem lehet közös vagyonnak tekinteni, ha az ajándékozó nyilatkozatából, az ajándék jellegéből vagy egyébként az ajándékozás körülményeiből arra lehet alaposan következtetni, hogy a juttatás csak az egyik házastárs részére történt [Csjt. 27. §; PKT 4/1971. sz.].
A felek 1980. június 21-én kötöttek házasságot, az életközösségük 1980. szeptember 19-én megszakadt.
A járásbíróság a felek házasságát felbontotta, a házasságukból származó Róbert nevű gyermeket az alperes anyánál helyezte el, a felperest pedig 1980. december 1-jétől kezdődően havi 800 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte; egyben a házastársi közös vagyont megosztotta, és ennek kapcsán az alperest egyes ingóságok kiadására, valamint 49 500 forint megfizetésére kötelezte. A bíróság a házastársak közös vagyonának állagát 99 000 forint készpénzben állapította meg; ilyen összeg meglétét érdektelen tanúk igazolták. A készpénz részben a menyasszonytáncból szerzett összeg volt, részben pedig nászajándékként kapták a felek.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a felperes vagyonközösséggel kapcsolatos keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a nászajándékot kizárólag az ő hozzátartozói és rokonai adták, a juttatás egyedül az ő részére történt, ezért ez az összeg az ő különvagyona.
A megyei bíróság az első fokú ítéletnek a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó részét részben és úgy változtatta meg, hogy az alperes terhére megállapított marasztalás összegét 48 000 forintra leszállította.
A másodfokú bíróság is azt az álláspontot fogadta el, hogy a házasság megkötése alkalmával adott ajándék (pénz) a menyasszonytánc során kapott pénzzel azonosan a házasélet terheinek könnyítésére szánt juttatás, így az a felek közös vagyonához tartozik függetlenül attól, hogy melyik fél hozzátartozójától vagy ismerősétől származik. Ehhez képest a felek életközösségének megszűnésekor megvolt 99 000 forint teljes egészében közös vagyon. Miután ezt az összeget az alperes az életközösség megszűnésekor magával vitte, annak fele részét a felperes részére kiadni tartozik. A felek közös vagyona volt azonban a paprikatermés időarányos része is 3000 forint értékben. Ez a termés a felperesnél maradt. Ennek figyelembevételével az alperes térítési kötelezettsége 43 000 forint.
A jogerős ítéletnek a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A házasságkötés alkalmából adott ajándék (nászajándék) általában a házastársak közös vagyonának minősül, figyelemmel arra, hogy általában a házasélet megkezdésével a közös háztartásra berendezkedéssel kapcsolatos terhek könnyítésére szolgál, s így rendszerint a házastársakat együttesen illeti meg. Nem lehet azonban a nászajándékot közös vagyonnak tekinteni, ha az ajándékozó nyilatkozatából, az ajándék jellegéből vagy egyébként az ajándékozás körülményeiből arra lehet alaposan következtetni, hogy a juttatás csak az egyik házasfél részére történt. E vonatkozásban a bizonyítás a különvagyonba tartozást állító házastársat terheli (a PKT 4/1974. sz. tanácselnöki értekezleti állásfoglalással módosított PKT 4/1971. számú állásfoglalás).
Az alperes a per során mindvégig arra hivatkozott, hogy nászajándékokat kizárólag az ő hozzátartozói és ismerősei juttatták, és a juttatás kizárólag az ő részére történt. Erre vonatkozóan az ajándékozóktól nyilatkozatokat is csatolt a fellebbezési eljárás során, és kérte az ajándékozók tanúkénti meghallgatását.
A bíróságok az alperes előadása mellett tévesen mellőzték a PKT 4/1971. sz. állásfoglalásban megjelölt szempontok szerint a bizonyítási eljárás lefolytatását és a vizsgálódást abban a vonatkozásban, hogy a jelentős összegű nászajándék a felek közös vagyonához vagy pedig az alperes különvagyonához tartozik.
Annak elbírálásánál, hogy az ajándékozó a nászajándékot valóban csak az egyik fél részére adta-e, elsősorban az ajándékozónak az ajándékozás alkalmából tett nyilatkozata az irányadó. De az egyéb körülményekből is alapos következtetés vonható az ajándékozó szándékára. Nem hagyható figyelmen kívül az ajándékozó személye és a megajándékozotthoz fűződő viszonya sem. Közeli hozzátartozó vagy barát részéről a nagyobb összegű juttatás általában a közeli kapcsolatra figyelemmel történik, és ehhez képest csak az egyik fél javára szolgál.
A periratokhoz csatolt nyilatkozatok – legalábbis részben – aggályossá teszik a bíróságoknak azt a megállapítását, hogy valamennyi nászajándék a felek részére nyújtott közös ajándék volt.
A perben adat merült fel arra, hogy a nagyobb összegű ajándékot az alperes közvetlen rokonai: nagyszülő, nagybácsi stb. nyújtották részben a házasságkötés alkalmából, de azért is, mert az alperes akkor fejezte be iskolai tanulmányait. A nyilatkozók kifejezetten a közeli rokoni kapcsolattal indokolták az ajándékozást.
Nem lett volna ezért mellőzhető a jelentősebb összegű készpénzt ajándékozó személyek tanúkénti kihallgatása, az alperessel való rokoni kapcsolat tisztázása és szükséghez képest az ajándékozás körülményeinek is a feltárása. Ennek során nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, amelyre az alperes a per során ugyancsak nyomatékosan hivatkozott, nevezetesen hogy a helyi szokás szerint a rokonok és barátok azért is nyújtanak jelentősebb ajándékot a házasságot kötő hozzátartozó vagy barát részére, mert ez kölcsönösségen alapszik.
Mindezeknek a körülményeknek a nászajándék közös vagyoni vagy különvagyoni jellege tekintetében jelentőségük van. Ha ugyanis valóban az alperes közeli hozzátartozói adtak nagyobb összegű ajándékot, és ez az ajándékozás a közeli rokoni vagy baráti kapcsolatra figyelemmel kizárólag az alperes részére történt, úgy e részben a nászajándék az alperes különvagyona, és a házastársak közötti elszámolásnál ekként jön figyelembe.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletének a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezéseit – a perköltség viselésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ezzel összefüggésben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 824/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás