MK BH 1982/25
MK BH 1982/25
1982.01.01.
A Magyar Államvasutak alkalmazásában álló, utazószolgálatot ellátó dolgozók 1980. január 1-jét követően is az általános szabályoktól eltérően jogosultak túlóradíjazásra a törvényes munkaidejükön felül teljesített túlmunkájuk ellenértékeként. Túlmunkájukért egységesen az alapórabéren felül huszonöt százalék pótlék jár a részükre [17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 29. § (2) bek.; 103 486/1976. MÁV sz. út.].
A felperesek a Magyar Államvasutaknál mint vonatvezetők állnak alkalmazásban.
A felperesek a munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett kérelmükben sérelmezték, hogy az általuk teljesített tényleges havi munkaórák száma jóval meghaladja az előírt 191 órát, esetenként havonta eléri vagy meghaladja a 250 órát is. Nem vitatták, hogy az ilyen nagyarányú túlmunkára a munkaerőhiány miatt szükségszerűen kerül sor, a túlmunkáért járó díjazás mértékénél azonban az alperes szerintük alaptalanul alkalmazza a MÁV kollektív szerződésben csökkentett mértékben szabályozott térítést. A munkaügyi döntőbizottság a dolgozók kérelmét elutasította.
Ezt követően a felperesek keresetet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. Keresetükben lényegében a korábbi sérelmüket megismételve tartották fenn. Kérték, hogy a munkaügyi bíróság a túlóra-elszámolásukat vizsgálja felül és ehhez képest a túlóradíjat e jogszabály szerint, és pedig 1–25 óráig 25%-os, 26–50 óráig 50%-os és 50 óra felett 100%-os pótlék alkalmazásával ítélje meg.
A munkaügyi bíróság a keresetet az alábbiaknál fogva alaptalannak találta.
A Magyar Államvasutaknál az utazószolgálatot ellátó dolgozók (vonatvezető, vonatkezelő, jegyvizsgáló, kirakó, mozdonyvezető, gépkezelő stb.) – akik havi munkaidőkeretben dolgoznak – túlmunkájának díjazását a közlekedési és postaügyi miniszter az M. 879/1976. számú rendelkezésében állapította meg, amelynek alapján miniszterhelyettesi aláírással jelent meg a 10 486/1976. számú végrehajtási utasítás. (Megjelent az 1976. április 22-i MÁV Hivatalos Lapban.) A felhívott rendelkezés értelmében az utazószemélyzetet a havi kötelező munkaidőn felül teljesített szolgálati órákra, tehát a túlmunkáért, óránként 25%-os pótlék illeti meg. Ez a szabályozás a Vasutasok Szakszervezete egyetértésével történt, és tájékoztatási jelleggel közölte a MÁV kollektív szerződése is.
A munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendeletet hatályon kívül helyezte. A felhívott rendelet 29. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a dolgozót az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára 25%-os, a további két órájára 50%-os, az ezt meghaladó időtartamra pedig 100%-os pótlék illeti meg. Jogszabály ettől eltérhet és a pótlék fizetését meg is tilthatja.
Az adott ügyben a miniszterhelyettes utasítását jogszabálynak kell tekinteni, melynek alkalmazása a felperesek vonatkozásában is kötelező. Ez a szabály nemcsak a felmerült jogvita idején, hanem jelenleg is általános érvényű.
Az 1980. január 1. előtti és utáni rendelkezések között az eltérés legfeljebb a tekintetben van, hogy a túlórapótlék mértékét meghatározó korábbi szabály a minisztert hatalmazta fel, míg az új rendelkezés e vonatkozásban a „jogszabályt”-t jelöli meg mint az általános szabálytól eltérő rendelkezési lehetőséget. Ennek a régi és új rendelkezés közötti eltérésnek azonban sem értelmezési, sem tartalmi vonatkozásban nincs jelentősége. A miniszterhelyettesi utasítás – ugyanúgy, mint a miniszteri utasítás vagy rendelet – jogszabály.
A fentiek alapján a munkaügyi bíróság nem látta akadályát, hogy a MÁV az utazószemélyzetéhez tartozó dolgozóinak túlóradíjazása elszámolása során 1980. január 1-jét követően változatlanul az 1976. április 22-én kiadott 103 486/ 1976. számú utasításban foglaltakat tartalmazza. (Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16. M. 1623/1981/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás