GK BH 1982/250
GK BH 1982/250
1982.06.01.
Az anyagi és az eljárási jogszabályban megállapított határidők elteltének számítási módja különböző, és az anyagi jogi határidőt nem lehet egyben eljárásjogi határidőnek is tekinteni [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (1) bek.; 1960. évi 11. sz. tvr. 3. § (2) bek.; Pp. 105. § (4) bek.].
A felperes és az I. r. alperes között létrejött bizományi szerződés alapján 1977. október 12-én külföldről 1500 db műszeres satu érkezett az előbbi egyik budapesti boltja részére. A küldeményt a felperessel kötött szállítmányozási szerződés alapján a II. r. alperes váltotta ki, és az általa átvett értesítő- és vétlevelet 1977. október 13-án az I. r. alperesnek adta át a vámáru-nyilatkozat kiállítása céljából. Az értesítő- és vétlevél az I. r. alperesnél elveszett, így az árunyilatkozat kiállítása késedelmesen történt. A vámkezelésről a II. r. alperesnek kellett volna intézkednie, erre azonban az előírt időben nem került sor. A II. r. alperes a vasútállomáson kiváltott küldeményt nem szállította le, és így azt a vasút 1977. október 14-től fekbér felszámítása mellett tárolta.
A felperes az áru ellenértékét és járulékos költségeit megfizette, és minthogy az árut nem kapta meg, 1978. április 25-én kérte az I. r. alperest a küldemény kerestetésére. Ennek során megállapították, hogy a küldemény nem veszett el, hanem azt fekbér felszámítása mellett a vasút tárolta. A felperes az I. r. alperest hívta fel a szükséges intézkedések megtételére azzal, hogy a fekbér megfizetését nem vállalja. A II. r. alperes 1978. szeptember 28-án fuvaroztatta el az árut a felpereshez.
A vasút 1977. október 14-től 1978. szeptember 20-ig 673 595 Ft fekbért számított fel, és ezt az összeget a II. r. alperestől beszedte. A II. r. alperes 1979. január 19-én ugyanezt az összeget a felperes bankszámlájáról leemelte. A felperes a visszafizetést nem szorgalmazta, és 1980. január 19-én ajánlottan postára adott keresetlevelében kérte az alperesek kötelezését 673 595 Ft kártérítés és kamata megfizetésére.
A perben az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elévüléssel védekeztek, a jogalapot tagadták, az összegszerűséget nem vitatták.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alpereseket egyenként 336 697-336 697 Ft megfizetésére kötelezte. Az alperesek elévüléssel kapcsolatos védekezését nem fogadta el, figyelemmel a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésére, amely szerint nem lehet a határidő elmulasztásának következményeit alkalmazni, ha a bírósághoz benyújtott beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adják. Az alperesek kártérítési felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll, és ezért a Ptk. 344. §-ának (2) bekezdése szerint 50-50%-os kármegosztást alkalmazott.
Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 224 532–224 532 Ft-ra leszállította.
A mindkét ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tényállás szerint a felperes egyszámlájáról a II. r. alperes beszedési megbízása alapján 1979. január 19-én emelték le a fekbér összegét. A felperes ezt követően nem szólította fel az alpereseket az összeg visszafizetésére, keresetlevelét pedig 1980. január 19-én ajánlott levélben adta postára. A keresetlevél 1980. január 21-én érkezett meg a bírósághoz. Mindkét alperes elévüléssel is védekezett. Az elsőfokú bíróság vizsgálta is az elévülés kérdését, és a Pp. 105. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel állapította meg, hogy az elévülés nem következett be.
A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje egy év. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A felperes követelése 1979. január 19-én vált esedékessé, tehát az egyéves elévülési időt is e naptól kell számítani.
A Ptké. 3. §-ának (2) bekezdése szerint a hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdőnapnak. Ennélfogva a felperes keresetlevelének az elsőfokú bírósághoz 1980. január 19-én be kellett volna érkeznie. Az elévülési határidő és annak ismertetett számítási módja anyagi jogi szabály. Az anyagi és eljárási jogszabályban megállapított határidők elteltének számításánál a kétfajta határidő között különbséget kell tenni. Az anyagi jogszabály által megszabott határidő az utolsó napon minden körülmények között lejár. Az anyagi jogi határidőt nem lehet egyben eljárásjogi értelemben megadott határidőnek is tekinteni, e vonatkozásban tehát a Pp. rendelkezései nem irányadók s így az a szabály sem, hogy a postára adás napján az előírt aktus joghatálya bekövetkezett.
Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság már több határozatban kifejezésre juttatta, így a bírósághoz 1980. január 21-én beérkezett keresetlevelet nem lehetett volna az elévülési időn belül előterjesztettnek tekinteni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 571/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás