GK BH 1982/252
GK BH 1982/252
1982.06.01.
Indokolt az állam javára való marasztalás, ha a jogosult gazdálkodó szervezet a szerződéskötésnél, valamint az annak alapján történt fizetéseknél a nevében eljáró alkalmazottja kellő ellenőrzésének és tevékenysége vizsgálatának elmulasztásával lehetőséget adott csalárd módon való eljárásra [Ptk. 237. § (4) bek.].
A felperes, mint generálkivitelező egy nagyberuházás technológiai szerelési munkálatait végezte. Keresetében az olajellátási létesítményért kifizetett 417 800 Ft, a két darab pirométertorony létesítéséért 334 220 Ft és a részmegmunkálások és szerkezetek összeszerelése címén kifizetett 650 000 Ft összeget követelte vissza az alperes alvállalkozótól. A fenti összegek visszakövetelésének az volt az indoka, hogy az alperes olyan munkákat számlázott le, és a felperes olyan munkák ellenértékét fizette ki, amelyek ténylegesen nem valósultak meg. A felperes így jogalap nélkül az alperesnek 1 402 020 Ft vállalkozói díjat fizetett ki. A felperesnél feltárt visszaélések miatt a felperes székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság Sz. K.-t, a felperes kirendeltségének vezetőjét folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt elítélte. Büntetést kapott az alperes és a beruházást bonyolító vállalat egy-egy alkalmazottja is.
Az ügyben az illetékes megyei főügyészség a Pp. 2/A. §-a alapján fellépett és indítványozta, hogy a bíróság a felperesnek visszajáró összegből 1 millió forintot és kamatát az állam javára ítélje meg.
Az elsőfokú bíróság a büntetőiratok, valamint a szakértői vélemény figyelembevételével megállapította, hogy a Sz. K. által kötött szerződések ráutaló magatartással létrejöttek, de ezek „a ráutaló magatartások a szocialista együttélés és társadalom érdekeibe ütköznek, részben pedig tiltották”, ezért a szerződések a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmisek. Minthogy pedig a felperes alap nélkül fizetett ki 1 402 020 Ft vállalkozói díjat, ennek az összegnek a visszafizetésére kötelezte az alperest, éspedig úgy, hogy a felperesnek 701 010 Ft-ot és a Magyar Államnak szintén 701 010 Ft-ot fizessen meg, az ítéletben részletezett időpontoktól járó kamataival együtt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az állam javára megítélt összegnek az ő részére történő megítélését. Állította, hogy az állam javára történő marasztalásnak nincsenek meg a feltételei.
A fellebbezés alaptalan.
Az iratokhoz csatolt szakvéleményből, valamint a rendelkezésre álló egyéb adatokból megállapítható, hogy a felperes részéről az ellenőrzés nem volt megfelelő, és ez tette lehetővé azt, hogy sor kerüljön olyan munkák megrendelésére és kifizetésére is, amelyeket a felperes maga végzett el, vagy amelyek a valóságban el sem készültek. A pénzügyi osztály a kifizetéseket Sz. K. egyedüli aláírása alapján teljesítette. E mulasztások is elősegítették, hogy a felperes alkalmazottja társaival együtt a népgazdaság érdekeibe ütköző tevékenységet fejthessen ki. Az állam javára való marasztalásnak tehát a Ptk. 237. §-ában írt feltételei fennállanak. Az ügyész indítványa alapján az elsőfokú bíróság helyesen döntött úgy, hogy a felperesnek visszajáró szolgáltatás egy részét az állam javára ítélte meg. Az állam javára történő marasztalás ugyanis mindazok ellen indokolt – így a gazdálkodó szervezetek ellen is –, amelyek az ügyletkötésnél a szocialista jog és erkölcs szabályaival súlyos megítélés alá eső magatartásukkal helyezkednek szembe. Gazdálkodó szervezetek esetében a cselekmény csak úgy valósulhat meg, hogy valamelyik alkalmazottjuk az elkövető, így az elkövető személyére való hivatkozás súlytalan. Az államnak megítélt összeg mértéke tekintetében sem tévedett az elsőfokú bíróság. E vonatkozásban téves a felperesnek az az érvelése, hogy az ő magatartása kevésbé felróható, mint az alperesé, amelyet azon felül, hogy az őt meg nem illető összeget visszafizetni tartozik, más hátrány nem ér. Az a körülményekből természetszerűen adódik, hogy az alperest – legalábbis e perben – „csak” a teljes összeg visszafizetése terheli, szemben a felperessel, amely a jogellenesen kifizetett összeg egy részét az állam javára való marasztalás folytán véglegesen elveszti. Az állam javára történő marasztalás jogintézményének – a felperest érintően – éppen ez a célja. (Legf. Bír. Gf. V. 30 463/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás