MK BH 1982/261
MK BH 1982/261
1982.06.01.
Nem állapíthat meg a munkáltató (szövetkezet) a tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozója (tagja) részére tereppótlékot, ha elhelyezése (lakhatási körülményei) az általánosan kialakult hazai színvonalat eléri. Az ipari szövetkezetnek a tagjával kötött munkamegállapodás ezzel ellentétes rendelkezése érvénytelen [21/1971. (XII. 31.) MüM sz. r. 11. §; 10/1972. (V. 20.) MüM–PM sz. r. 3. §].
Az alperes a szövetkezetben tagként dolgozó felperest – a közöttük 1980. április 29-én létrejött kiegészítő munka megállapodás szerint – Irakba, az U. Q. helységben vállalt technológiai szerelési munkákra küldte ki. A munka megállapodás tartós kiküldetést irányzott elő, egyúttal – többek között – 20% tereppótlék fizetését is előírta.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz előterjesztett kérelmében sérelmezte, hogy az alperes – a munkamegállapodás ellenére – megtagadta részére a tereppótlék kifizetését, és kérte az alperest annak megfizetésére kötelezni.
A kérelmet a szövetkezeti döntőbizottság elutasította.
A felperesnek az e határozat megváltoztatására és ezzel összefüggésben 9032 forint tereppótlék megfizetésére irányuló keresetlevele alapján a munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest az igényelt összegű tereppótlék kifizetésére.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperest a tereppótlék azért illeti meg, mert a munkáltatók – a jogszabály szövegezése szerint – nem kötelesek ugyan tereppótlékot fizetni, miután azonban a külkereskedelmi vállalat képviselője a szerződés megkötése előtt nyilván megismerte az iraki viszonyokat, az említett pótlék fizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás a helyszíni megállapítások figyelembevételével történt. A felek tehát e megállapodástól nem térhetnek el.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság lényegében indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. Kiemelte, hogy „a 10/1972. (V. 20.) MüM–PM számú együttes rendelet 3. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad a tereppótlék kifizetésére, de nem sorolja fel taxative azokat az eseteket, hogy a pótlék milyen elhelyezési viszonyok esetén köthető ki. A peres felek az ismert terep és elhelyezési viszonyokra tekintettel kötötték meg a szerződést a pótlékkal kapcsolatban is, s ez a kikötés nem volt jogszabályellenes, így a szerződés érvénytelenségét sem lehetett megállapítani.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozók egyes munkajogi kérdéseinek és járandóságainak szabályozásáról szóló, többször módosított 10/1972. (V. 20.) MüM–PM számú együttes rendelet 3. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint kedvezőtlen elhelyezési feltételek (sátor vagy más hasonló elhelyezés stb.) esetén a dolgozó részére az ilyen munkakörülmények között történt munkavégzés idejére a munkáltató alapbér jellegű tereppótlékot állapíthat meg.
A jogszabály tehát kifejezetten kedvezőtlen elhelyezési feltételek esetén teszi lehetővé tereppótlék fizetését, feltéve, ha erre a munkáltató vállalkozott. E rendelkezés nem hagy kétséget afelől, hogy melyek azok az esetek, amikor a dolgozó elhelyezését kedvezőtlennek kell tekinteni. (E helyütt kell megjegyezni, hogy a dolgozó elhelyezésén lakás, illetve lakhatási körülményeit kell érteni.)
Az, hogy az együttes rendelet az abban ugyan példálózóan említett, de kétségkívül azzal egy tekintet alá eső elhelyezés esetén lehetőséget ad a munkáltatónak a tereppótlék fizetésére nem jelenti azt, hogy amennyiben a munkáltató – bármely oknál fogva – képes dolgozóját az ezt a színvonalat alapvetően felülmúló színvonalú elhelyezéshez (lakáshoz) juttatnia, köteles lenne a részére tereppótlékot fizetni. Annál kevésbé, mert a jogszabályban írt lehetőség kizárólag az abban meghatározott színvonalú elhelyezés esetén jöhet szóba.
Ebből viszont következik, hogy kizárt a tereppótléknak olyan esetekben történő fizetése, amikor a dolgozót külföldön a hazai – általánosan kialakult vagy azt meghaladó színvonalú – körülmények között helyezik el.
Egyértelmű peradat, hogy a felperes – néhány munkatársával együtt – egy légkondicionált lakószobából, konyhából és fürdőszobából álló lakásban lakott.
Ez a tény – figyelemmel az előzőekben kifejtettekre – már önmagában sem teszi lehetővé a tereppótlék fizetését. A peres felek munkamegállapodásának erre irányuló kikötése tehát jogszabályba ütközik.
Az ipari szövetkezetek tagjainak és alkalmazottainak munkavégzésére vonatkozó szabályokról szóló, többször módosított 21/1971. (XII. 31.) MüM számú rendelet 11. §-a szerint érvénytelen az a munkamegállapodás, amelynek megkötése jogszabályba, illetőleg a szövetkezet belső szabályzatába ütközik. Ha pedig a munkamegállapodásnak csak valamely rendelkezése ellenkezik a jogszabállyal vagy a szövetkezet belső szabályzatával, csak ez a rendelkezés érvénytelen, és a munkamegállapodás tartalma a jogszabálynak (szabályzatnak) megfelelően alakul.
Minthogy a feleknek a tereppótlék fizetésére irányuló szerződéses kikötése – a kifejtettek szerint – jogszabályba ütközött tévedtek az eljárt bíróságok amikor az alperest annak megfizetésére kötelezték (M. törv. II. 10 376/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás