MK BH 1982/27
MK BH 1982/27
1982.01.01.
Külföldön elkövetett fegyelmi vétség esetén – ha a kötelezettségszegésről a fegyelmi jogkör gyakorlója, illetőleg annak közvetlen vagy magasabb felettese már a dolgozó külföldi tartózkodásának ideje alatt tudomást szerzett – a fegyelmi eljárást a dolgozó belföldre történt visszatérésétől számított három hónapon belül lehet megindítani [1967. évi II. törvény 56. § (3) bek.; MK 62. sz.].
A felperes, aki magyar–orosz és rajz szakos tanári képesítéssel rendelkezik, 1980 óta dolgozik az alperes főiskola gyakorló általános iskolájában szakvezető tanárként.
Az 1979/80-as tanév első félévére kísérő tanári megbízást kapott külföldre, V.-be, ahol neki kellett a magyar III. éves főiskolai hallgatók mellett a nevelési feladatokat ellátnia. E feladat magában foglalta többek között a kollégiumi rend fenntartását és általában a fegyelem megtartását. A hallgatók tanulmányaival kapcsolatos feladatokat V. J., a főiskola tanára látta el.
Az Oktatási Minisztérium – bejelentések alapján folytatott vizsgálata eredményeként – a felperest és V. J.-t 1979. december 10-i hatállyal hazarendelte.
A hazarendelésről, valamint a vizsgálat eredményéről a minisztérium 1980. január 5-én kelt levelében tájékoztatta az alperes igazgatóját, aki egyben a felperessel szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója is.
A vizsgálat során megállapították, hogy a felperes a külföldi tartózkodása alatt tanárhoz nem méltó magatartást tanúsított, a hallgatókkal durva hangnemben beszélt, trágár szavakat használt és rendszeresen italozott. Megállapították azt is, hogy a reá bízott feladatokat nem látta el megfelelően, a kollégiumban nem tartott rendet és fegyelmet, amelyet a kollégiumban tartózkodó szovjet tanárok és képviselők is többször kifogásoltak.
A hallgatók közül többen látták, hogy a kollégiumi szobájában tanártársával, V. J.-vel italt fogyasztott.
Az Oktatási Minisztérium 1980. március 10-én kelt újabb átiratában felhívta az alperest, hogy a vizsgálati anyag alapján a felperest fegyelmileg vonja felelősségre.
Az alperes 1980. március 24-én indított a felperes ellen fegyelmi eljárást, amelynek eredményeként a határozatával 1980. július 1-jétől meghatározatlan időre könyvtárosi munkakörbe helyezte át a főiskola központi könyvtárába.
A fegyelmi határozatot az alperes az alábbiakkal indokolta: „Cs. M. a rábízott feladatokat nem látta el. Nem valósította meg azt a kollégiumi rendet és fegyelmet, amit a fogadó fél nemcsak méltán elvárt, de többször határozottan kért is, s amely az eredményes részképzéshez szükséges lett volna. A v.-i tanszékkel sem volt kielégítő a kapcsolata.
Cs. M. eredménytelen munkájának egyik forrása hibás emberi magatartása volt: a normális mértéket meghaladó italozás, a gyakori durva és trágár beszéd, a hallgatókat sértő hangnem. Másik forrása a hibás nevelői magatartás volt. A »nemkívánatos« informátorokat fenyegetésekkel igyekezett felkutatni, illetőleg elhallgattatni, a felelősségre vonás elöl pedig oly módon akart kitérni, hogy a hallgatók egy részét számára kedvező nyilatkozatok aláírására igyekezett rávenni, illetőleg vette rá – még cselfogás árán is.
A fentiekből az következik, hogy Cs. M. a munkaviszonyból származó kötelezettségét vétkesen megszegte, a pedagógusi tekintélyét, illetőleg megbízhatóságát olyan mértékben játszotta el, hogy meghatározatlan időre alkalmatlanná vált a szakvezetői tanári feladatok ellátására.”
A munkáltató intézkedése ellen a felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely a kérelmet elutasította.
A döntőbizottsági határozat ellen a felperes keresetet terjesztett a munkaügyi bíróság elé, amelyben a döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését és a fegyelmi büntetés alóli mentesítését, illetve – amennyiben a bíróság fegyelmi vétség elkövetését mégis megállapítaná – enyhébb fegyelmi büntetés kiszabását kérte. Tagadta, hogy fegyelmi vétséget követett volna el, egyben a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló három hónapos elévülési határidő elteltére hivatkozott.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság a peradatok, valamint a felperes előadása alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette, és ezek olyan súlyosak, amelyekkel a kiszabott fegyelmi büntetés arányban áll.
A bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott az elévülésre, mivel a fegyelmi jogkör gyakorlója az Oktatási Minisztérium 1980. január 5-én küldött leveléből szerzett tudomást a fegyelmi vétségek elkövetéséről, és a később kelt minisztériumi javaslat alapján 1980. március 24-én – tehát a három hónapos határidőn belül – indította meg a felperes ellen a fegyelmi eljárást.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 56. §-ának (3) bekezdése a fegyelmi eljárás megindítását határidőhöz köti, kimondja, hogy nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés felfedése óta három hónap, illetőleg elkövetése óta egy év eltelt. Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetében ezeket a határidőket a dolgozó belföldre történt visszatérésétől kell számítani.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 62. számú állásfoglalása szerint a fegyelmi vétség akkor tekinthető felfedezettnek, amikor akár a fegyelmi jogkör gyakorlója, akár a fegyelmi jogkör gyakorlójának közvetlen vagy magasabb felettese a vétségről és arról tudomást szerzett, ki az a dolgozó, aki a vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható.
A fentiek egybevetéséből következik, hogy a vétkes kötelezettségszegés elkövetésének alapos gyanúja esetén a fegyelmi jogkör gyakorlója – vagy a felettes szerve – csak a tudomásra juttatástól számított három hónapon belül indíthatja meg a fegyelmi eljárást, ellenkező esetben – a három hónapos határidő eltelte után – fegyelmi büntetés még akkor sem szabható ki, ha bizonyítást nyert, hogy a dolgozó munkaköri kötelezettségét vétkesen megszegte.
Ha a dolgozó külföldi kiküldetésében követ el fegyelmi vétséget – mint adott esetben –, a fegyelmi eljárást a felhívott jogszabály értelmében a dolgozó belföldre történő visszatérésétől számított három hónapon belül kell megindítani.
Az adott esetben a munkaügyi bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a fegyelmi eljárást a fegyelmi jogkör gyakorlója a jogszabályban előírt három hónapon belül indította-e meg.
A felperes – az Oktatási Minisztérium rendelkezése folytán – 1980. december 18-án érkezett vissza Magyarországra, így a fegyelmi eljárást e naptól számított három hónapon belül, vagyis március 18-ig kellett volna megindítani. Ezzel szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója 1980. március 24-én rendelte el a fegyelmi eljárás megindítását, tehát a három hónapos határidő után, akkor, amikor azt már nem lehetett volna, illetve a fegyelmi büntetés kiszabását a jogszabály kizárja.
Ezek után – a már idézett MK 62. számú állásfoglalást figyelembe véve – utalni kell arra: peradat, hogy a munkáltató felügyeleti szerve hivatalosan értesült az 1980. november 26–29-én az sz.-i konferencián részt vevő dr. S. A.-tól, a tanárképző főiskola adjunktusától és S. J. OM főelőadótól, akinek a hallgatók beszámoltak „a tanárok botrányos magatartásának részleteiről”.
Ugyancsak peradat, hogy az ügyről az alperes főigazgatója is tudott már november elején. A felperes ugyanis engedéllyel Magyarországon tartózkodott november 8-tól november 18-ig, és ez idő alatt H. A. igazgató jelenlétében a főigazgató – aki egyben a fegyelmi jogkör gyakorlója is – figyelmeztette a felperest, hogy értesülése szerint V.-ben italozó életmódot folytat, és vezető tanári feladatainak ellátásában is hiányosságok mutatkoznak.
A felperes akkor elismerte, hogy fogyasztott alkoholt, de nem olyan mennyiségben, hogy az a feladatai ellátásában akadályozta volna. A fegyelmi eljárás megindításának elhúzódása tehát semmiképp sem volt indokolt.
Figyelemmel arra, hogy az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében rögzített szubjektív és objektív határidők jogvesztő határidők, a munkaügyi bíróság a szubjektív határidő után az üggyel érdemben nem foglalkozhatott volna akkor sem, ha minden kétséget kizáró módon bizonyítottnak találta, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette.
Következésképpen a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes keresetének helyt ad és a döntőbizottság határozatának megváltoztatásával az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezi. (M. törv. I. 10 103/1981/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás