PK BH 1982/284
PK BH 1982/284
1982.07.01.
A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. E jogát azonban nem gyakorolhatja a tulajdonostárs, ha ezzel tulajdonostársa méltányos érdekeit súlyosan sértené [Ptk. 147. §, 148. § (2) bek.; PK 10. sz.].
A perben eredetileg Gy. M. és házastársa voltak a felperesek. Az I. r. alperes a nevezett felperesnek 1978 decemberében meghalt Gy. Mária nevű gyermekének volt a férje. Gy. Mária és az I. r. alperes házasságából származó gyermekek a II–III. r. alperesek. Ez utóbbi alperesek tehát Gy. M. és házastársa felpereseknek az unokái.
A jelen per megindításakor a 355. számú telekkönyvi betétben 91. és 92. hrszám alatt felvett házingatlannak 4/16 részben a II. r. felperes, 6/16 részben az I. r. alperes, 3/16 részben a II. r. alperes és további 3/16 részben a III. r. alperes volt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa.
Eredetileg az ingatlan tulajdonosai a II. r. felperes szülei voltak, akik az 1960-as évek közepe táján haltak meg. A szülők 1958. február 18-án közjegyzői okiratba foglalt közös végrendeletet alkottak. Eszerint az őket megillető tulajdoni illetőség fele-fele részét, tehát az egészhez viszonyított fele részt a II. r. felperesre, míg a tulajdoni illetőségük 1/4-1/4 részét a II. r. felperes két testvérére hagyták.
A II. r. felperes anyja házastársa halála után eltért a közös végrendelet rendelkezésétől, s az ingatlan nevén álló 1/2 részét az 1966. június 30. napján kelt ajándékozási szerződéssel az I. r. alperesre és az akkor még életben levő házastársára ruházta.
Az 1965. április 13-án meghalt apa hagyatékát az örökösök a végrendelet szerint örökölték meg. Így lettek tulajdonosok a II. r. felperes és annak testvérei. Az I. r. alperes és néhai házastársa azonban a II. r. felperes testvéreinek tulajdoni illetőségét megvásárolták. Az I. r. alperes néhai feleségének a tulajdoni illetőségét a II–III. r. alperesek örökölték meg. Így alakult ki a perindításkor fennállott – az előbbiekben ismertetett – tulajdoni állapot.
Az ingatlanon levő régi lakóházat 1966-ban túlnyomó részben lebontották és az ingatlanon egy új lakóház épült.
A ház megépítése után az új ház egyik szobájában laktak a jelen per eredeti felperesei az I. r. alperessel és annak néhai házastársával együtt. Rövid idő eltelte után azonban beköltöztek a megmaradt régi épületben kialakított lakásba és azóta is ott laknak, illetőleg haláláig ott lakott az I. r. felperes is.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az ingatlannak az alperesek nevén álló 12/16 részéből 4/16 rész egymás közötti egyenlő arányban őket illeti meg. Ezt a tulajdoni igényüket ráépítésre, továbbá arra alapították, hogy az új lakóház a közös gazdálkodás eredményeként jött létre.
Az alpereseket arra is kérték kötelezni, hogy az új háznak a folyosóról nyíló utcai szobáját bocsássák a kizárólagos használatukba. Az I. r. alperestől 10 000 Ft kölcsön visszafizetését is követelték.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A II. r. alperes viszontkeresetet terjesztett elő a közös tulajdon megszüntetése iránt, úgy hogy a II. r. felperes illetőségét 20 000 Ft-ért ő válthassa magához.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. r. felperes az ingatlannak az alperesek nevén álló 12/16 részéből 4/16 részt „eredeti állapot helyreállítása” jogcímén megszerzett. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét, valamint az „alperesek” viszontkeresetét elutasította.
A közös gazdálkodás tényét és a kölcsön iránti igényt nem találta bizonyítottnak, mégis a II. r. felperes javára azért ítélt meg tulajdonjogot, mert a Ptké. 2. §-ának (1) és (2) bekezdésére alapított álláspontja szerint a II. r. felperes édesanyja a közös végrendelettől nem térhetett volna el és nem ajándékozhatta volna az illetőségét az I. r. alperesnek és néhai házastársának. Ennélfogva közös végrendelet alapján a II. r. felperesnek meg kell kapnia az ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségét.
Ez ellen az ítélet ellen mind az eredeti felperesek, mind pedig az alperesek fellebbeztek.
Az I. r. felperes a másodfokú eljárás tartama alatt 1980. december 9-én meghalt. Az alperesek a nevezett jogutódait perbe vonták, akik a másodfokú eljárásban III–V. r. felperesekként vettek részt.
A másodfokú eljárásban a felperesek már csak a tulajdoni igényüket tartották fenn.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A felperesek keresetét elutasította, és az alperesi viszontkereset folytán az ingatlanon fennálló közös tulajdont részben akként szüntette meg, hogy a II. r. felperes 4/16 illetőségét – „a II. r. felperes által az eddigi használatnak megfelelően, a továbbiakban bérlőként lakottan” – 27 000 Ft megváltási ár ellenében a II. r. alperes tulajdonába adta. A II. r. alperest egyben arra kötelezte, hogy a megváltási árat legkésőbb 1981. szeptember 30. napjáig fizesse meg a II. r. felperesnek.
A másodfokú bíróság elszámolása szerint a II. r. felperest az ingatlanból a tulajdoni hányada arányában 35 750 Ft érték illetné meg, de bennlakása folytán megváltási árként csak 27 000 Ft-ra tarthat igényt. Számításait a rendelkezésre álló szakértői véleményre alapította.
A másodfokú bíróság ítéletének a II. r. alperes viszontkeresetének helyt adó rendelkezése ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a Ptk. hivatkozott rendelkezéséhez fűzött miniszteri indokolásból levezethető és a Legfelsőbb Bíróság 10. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában megfogalmazott az az iránymutatás, hogy a tulajdonostárs e jogát nem gyakorolhatja, ha ezzel tulajdonostársa méltányos érdekeit súlyosan sértené.
A II. r. alperes viszontkeresetének teljesítése folytán a II. r. felperes arra kényszerül, hogy a jövőben – a jogerős ítélet rendelkezése folytán – csak bérlőként lakhatna abban az ingatlanban, amelynek egy részét a szüleitől örökölte, s amelyben évtizedeken át tulajdonosként lakhatott, és így megillették az ingatlannal kapcsolatban mindazok a tulajdonjogból fakadó részjogosítványok is (hasznok szedése, rendelkezés joga), amelyeket az új jogi helyzetben nem gyakorolhatna többé. E jogosultsága megszűnésével nem áll arányban a másodfokú bíróság számítása szerint megítélhető 27 000 Ft összegű megváltási ár, még akkor sem, ha tulajdoni illetősége az ingatlanforgalomban valóban csak ilyen értéken lenne átruházható.
A II. r. felperest ilyen módon érő hátrányokat az a körülmény sem képes ellensúlyozni, hogy a II. r. alperes a másodfokú eljárásban úgy nyilatkozott: nem kívánja, hogy a II. r. felperes a perbeni ingatlanban az általa lakott lakrészt elhagyja.
Mindezen túlmenően értékelte a Legfelsőbb Bíróság a II. r. felperes személyes körülményeit, valamint azt is, hogy a II. r. alperes – aki a perbeli illetőség megváltása esetén továbbra is csak társtulajdonosa maradna az ingatlannak – nem bizonyított a II. r. felperes méltánylást érdemlő körülményeivel szembeállítható olyan érdeket, amely számára valóban fontossá tenné a II r. felperes tulajdoni illetőségének megszerzését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet törvényességi óvással támadott rendelkezését – a perköltség viselésére is kiterjedő hatállyal – hatályon kívül helyezte a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján. Egyben a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva, e körben helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a II. r. alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezését, de az ítéletben kifejtett indokoktól eltérő indokból. (P. törv. I. 20 030/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás