PK BH 1982/285
PK BH 1982/285
1982.07.01.
Ha a belföldi társasági szerződés alapján a külkereskedelmi vállalat külkereskedelmi szerződést köt és az ennek teljesítése érdekében külföldre küldött szakembereket ő látja el devizával, e tekintetben közte és a szakemberek között elszámolási viszony jön létre, amellyel kapcsolatos vitát a külkereskedelmi vállalat és a devizát felvevő szakember viszonylatában kell eldönteni [Ptk. 198. § (1) bek., 277. § (1) és (2) bek.].
A felperes és a K. É. Vállalat felettes szerve társasági szerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes külkereskedelmi szerződést kötött. A Kőolajvezeték Építő Vállalat jelölte ki azokat a dolgozókat, akiknek a külföldi kiküldetése a szerződés teljesítése érdekében szükséges volt.
Az említett társasági szerződés „végrehajtása” érdekében megkötött „ÜGYVITELI SZABÁLYZAT”-nak nevezett megállapodás 5.5 pontja értelmében a szakemberek ideiglenes vagy tartós külföldi kiküldését, az ezzel kapcsolatos feladatokat (a jogszabály rendelkezése szerinti külföldi illetménybesorolás és egyéb) – a K. É. Vállalat javaslatának figyelembevételével a felperes végzi. A felmerülő utazási költségeket az úti elszámolás alapján a felperes „kiszámlázza” a vállalatnak, a kiszámlázott összeget a vállalat 15 napon belül köteles a felperes részére átutalni.
Az alperesek mint a K. É. Vállalat dolgozói az említett szerződés alapján több alkalommal munkát végeztek a Német Demokratikus Köztársaságban.
Az alperesek kiküldetésekor a szükséges devizát a felperes fizette ki a részükre, visszatérésükkor azonban az alperesek a saját munkáltatójukhoz nyújtották be az elszámolásukat.
A III. r. alperesnek – kint tartózkodása idején – a tárcájából elveszett az általa felvett devizaösszeg és a nála levő 400 forint. Ezért újabb ellátmányt vett fel.
Az alperesek kiküldetéséhez folyósított devizával kapcsolatosan a felperes forintra átszámolt elszámolást készített és megállapította, hogy az alperesek a kiküldetés alkalmával több devizát használtak fel, mint amennyire jogosultak voltak.
A felperes keresetében az I. r. alperest 956 forint, a II. r. alperest 334 forint és a III. r. alperest 5302 forint megfizetésére kérte kötelezni a kiküldetések során felhasznált többlet deviza forintra átszámított ellenértéke címén.
Az alperesek vitatták, hogy a felperessel közvetlenül kötelesek elszámolni és jogviszony hiányában kérték a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 200 forint perköltség megfizetésére.
A bíróság álláspontja szerint az alpereseket a K. É. Vállalat mint munkáltató küldte külföldre és a részükre valutában nyújtott kiküldetési díjakról az elszámolást a munkáltatóhoz voltak kötelesek benyújtani. Ilyen körülmények között a felperes és az alperesek között nincsen olyan jogviszony, amelynek alapján a felperes az alperesek elszámolását követelhetné. Az elsőfokú bíróság további érvelése szerint, amennyiben az alperesek a munkaviszonyokkal összefüggésben a díjelszámolásukkal a felperesnek kárt okoztak, úgy a kárért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint munkáltatójuk felelős.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest 100 forint fellebbezési eljárási költség megfizetésére.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint is a külföldre kiküldött dolgozók kiküldetési költségeinek elszámolásáról a munkáltató gondoskodik és vizsgálja felül a valutafelhasználás jogosságát. Arra nincs lehetőség, hogy a felperes az alperesek munkáltatójának megkerülésével, közvetlenül szólítsa fel elszámolásra és perelje a munkáltató által kiküldött dolgozókat.
A megyei bíróság rámutatott azonban arra, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperesi igényt a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerinti kárigénynek minősítette. Vonatkozik ez a III. r. alperessel szemben a deviza elvesztéséből fakadó felperesi követelésre is. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperesi követelés elszámolási igény, de ezt az elszámolást a felperes a már kifejtettek szerint nem követelheti.
A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A peradatokból, így elsődlegesen az „ÜGYVITELI SZABÁLYZAT” ismertetett 5.5 pontjából megállapíthatóan az alperesek kiküldetéséhez szükséges devizát a felperes bocsátotta rendelkezésre, az alperesek munkáltatója csak annak forint fedezetét vállalta a felperes „kiszámlázásának” megfelelően. Ilyen körülmények között a pénzügyminiszter és a munkaügyi miniszter módosított 112/1961. (PK. 5.) PM számú együttes utasítása szerint az alpereseknek az úti elszámolást a felpereshez kellett volna benyújtaniuk. Ez áll összhangban a devizaszolgáltatással kapcsolatos viszonyok sajátos jellegével is.
Egyébként ezzel azonos megállapítást tartalmaz a Magyar Nemzeti Bank Jogi Főosztálya Bankjogi Osztálya által Jog. 242/1975. szám alatt a felperes részére kiadott az iratokhoz csatolt állásfoglalás is.
Mindezekből az következik, hogy a kiküldetés teljesítése érdekében biztosított devizaellátás tekintetében az alperesek és a felperes között jött létre olyan elszámolási jogviszony, amelynek folytán a külföldi kiküldetés alkalmával felvett devizával kapcsolatos elszámolási kötelezettségből eredő vitát a peres felek viszonylatában kell elbírálni. Tévedtek ezért a perben eljárt bíróságok, amikor a felperes keresetét a jogviszony hiányára utalással utasították el.
A bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha a perbeli jogvitát a peres felek között létrejött elszámolási jogviszony alapján bírálják el. Ennek kapcsán vizsgálni kellett volna azt, hogy az alperesek valóban több devizát használtak-e fel a kiküldetésük során, mint amennyire jogosultak voltak.
Vonatkozik mindez a III. r. alperessel szemben az általa felvett deviza elvesztéséből eredő felperesi követelésre is, mert azt helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes követelése e részében is elszámolási igény, így az ebből az okból – az említett jogszabály eltérő rendelkezése folytán – nem minősíthető a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésén alapuló olyan kárigénynek, amelynek megtérítéséért az alperesi munkáltató felelőssége megállapítható lenne. (P. törv. I. 21 167/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás