PK BH 1982/290
PK BH 1982/290
1982.07.01.
A bíróságnak a házastársak közös kiskorú gyermekének személyes használatára szolgáló tárgyait a házastársi közös vagyon megosztásánál figyelmen kívül kell hagynia, a gyermek részére szükséges jelentősebb értékű vagyontárgyak értékelésénél pedig messzemenő méltányosságot kell alkalmaznia [Csjt. 28. §, 31. § (5) bek. 10. sz. Irányelv 7. p].
A peres felek 1976. április 24-én kötöttek házasságot, 1977. augusztus 6-án Zoltán utónevű gyermekük született. Utolsó közös lakásuk az a.-i kétszobás összkomfortos öröklakás volt. A járásbíróság a házasságot felbontotta, a kiskorú gyermeket a felperesnél helyezte el, a közös lakás használatát megosztotta, a vagyonközösséget pedig olyan módon szüntette meg, hogy mindkét fél tulajdonába adott ingóságokat és az alperest értékkiegyenlítés címén 1650 forint megfizetésére kötelezte. Úgy rendelkezett, hogy a vagyonleltárban szereplő 8000 forint értékű gyermekszobabútort az alperes köteles a felperesnek kiadni, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek a gyermekszobabútort kiskorú gyermekük részére vásárolták, az a gyermek szükségleteit elégíti ki, ezért az nem tartozik a házastársi közös vagyonhoz, így az alperes anélkül köteles azt a felperesnek kiadni, hogy értéke a házastársi közös vagyon megosztásánál elszámolást nyerne.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a közös vagyon tárgyát képező ingóságokat az elsőfokú bíróságétól eltérő módon osztotta meg, felvette a vagyonmérlegbe és közös vagyonként elszámolta a gyermekszobabútort és mindezek alapján a felperest kötelezte értékkiegyenlítés címén 7350 forint megfizetésére. Ez utóbb megjelölt vagyontárggyal kapcsolatos döntését a másodfokú bíróság azzal indokolta, hogy a bútor ugyan a gyermek érdekeit szolgálja, de nem a gyermek tulajdona, így ez is a vagyonközösséghez tartozik.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A gyermekszobabútort a felek gyermekük részére, az ő érdekében vásárolták, azt a gyermek használta, a jövőben is a gyermek személyes szükségleteit elégíti ki, méreteinél fogva is erre alkalmas. Az alperes sem ellenezte, hogy a bútort továbbra is a felperesnél elhelyezett gyermek használja és ezért az a felpereshez kerüljön. Kérte azonban a közös vagyon értékelésénél és megosztásánál ezeket a vagyontárgyakat is figyelembe venni.
A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint a vagyonközösségi igények rendezésénél arra kell törekedni, hogy egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. Ehhez kapcsolódóan a 10. számú Irányelv 7. pontja kifejezésre juttatja, hogy a házassági vagyonjogi viszonyok rendezésénél általános jellegű, tehát a megtérítési igények körén túl is érvényesülést kívánó követelmény a méltányos érdekkiegyenlítésre törekvés. Figyelemmel ezekre a rendelkezésekre, az ítélkezési gyakorlat a közös kiskorú gyermek használatára szolgáló személyes használati tárgyakat a közös vagyon értékelésénél és megosztásánál figyelmen kívül hagyja, a gyermek részére szükséges jelentősebb értékű vagyontárgyak értékelésénél pedig, ha a megosztásnál egyáltalán figyelembe vette, messzemenő méltányossággal jár el. Mérlegelik a bíróságok azt a tényt, hogy ezek a vagyontárgyak a gyermek érdekében, az általa történt használat következtében avulnak el, ezért a gyermeket gondozó szülőre méltánytalanul súlyos terhet jelentene, ha az életközösség megszakadásakori értékben történne ilyen ingóságok elszámolása.
Az életszínvonal emelkedéséből, a jövedelmek növekedéséből, a személyi tulajdonba kerülő vagyontárgyak körének és mennyiségének módosulásából, általában az életviszonyok kedvező változásából következik, hogy megnőtt azoknak a vagyontárgyaknak az értéke és köre, amelyeket a házastársak a velük családi közösségben élő hozzátartozóik – különösen gyermekeik – részére vásárolnak, és amelyeket úgy tekintenek, hogy azok tulajdonjogára az életközösség megszakadásakor sem nyílik igényük.
Ezeket a vagyontárgyakat tehát a közös vagyon megosztásánál nem kell számításba venni, ha ez összhangban van a családjogi viszonyok rendezésénél figyelembe veendő méltányossági szempontokkal.
Egyébként is a házastársak közös vagyonuk felett rendelkezhetnek, a Csjt. 28. §-ának (3) bekezdése szerint a vagyonközösségbe tartozó egyes vagyontárgyaikat valamelyikük különvagyonába is utalhatják, de attól sincsenek elzárva, hogy közös elhatározással gyermeküknek valamilyen vagyontárgyat juttassanak. A jó anyagi körülmények között élő peres felek esetében az eddig kifejtettek alapján levonható olyan következtetés is, hogy a jövedelmükhöz viszonyítva nem jelentős értékű gyermekbútort kifejezetten a közös gyermek részére vásárolták.
A felek a bútort a közös gyermekük részére vásárolták, és az jelenleg is az ő használatában van. Erre figyelemmel, értékelve a felek vagyoni helyzetét is, az igények méltányos rendezésének az felel meg, ha a gyermekszobabútor az értékelésnél és a megosztásnál nem kerül számításba vételre.
Erre tekintettel a megyei bíróság által felállított vagyonmérleg a következők szerint módosul. A peres felek közös vagyonának értéke 50 200 forint, ebből egy-egy félnek jutó érték 25 100 forint. A felperes tulajdonába került 28 450 forint értékkiegyenlítés címén tehát a másodfokú bíróság által engedélyezett részletekben 3350 forint megfizetésére köteles. Az alperes 21 750 forint értékű ingóságot kapott, a neki járó 25 100 forinttal szemben, tehát 3350 forint hiánya van, amely összeget a felperes megfizet a részére.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét csak a törvényességi óvás keretein belül felülvizsgálva, azt részben hatályon kívül helyezte és a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a felperes által értékkiegyenlítés címén fizetendő összeget 3350 forintra leszállította.
A jogerős ítélet törvényességi óvással nem érintett rendelkezésének felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján mellőzte. (P. törv. II. 20 812/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás