GK BH 1982/295
GK BH 1982/295
1982.07.01.
A hibás szolgáltatás kifogás nélküli átvétele nem eredményez jogvesztést, és nem zárja ki, hogy a jogosult a hibás teljesítést utóbb bizonyítsa [Ptk. 305. § (1)–(2) bek.].
A felek 1977. november 19-én több évre szóló mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, amelyben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy 100 hektáron szabványminőségű mákmagot termeszt, az alperes pedig arra, hogy az említett vetésterületen megtermelt teljes termést 54 Ft/kg egységáron átveszi. A felek egyebek mellett megállapodtak abban is, hogy – közúti fuvarozás esetén – a termény mennyiségi és minőségi átadása a felperes telepén történik. A felperes 1978. november 17-én és 29-én, illetve december 5-én és 7-én, továbbá 1979. március 20-án és 22-én, végül pedig március 30-án és 31-én összesen 344,7 q mákot adott át az alperesnek, amely azt kifogás nélkül átvette.
A felperes a keresetében azzal az indokolással kérte az alperesnek 827 280 Ft és kamata megfizetésére történő kötelezését, hogy ezen összegű vételár-különbözet kiegyenlítését az alperes – felhívás ellenére – megtagadta.
Az alperes bejelentette, hogy a kereseti követelésből 432 240 Ft-ot elismert, és abból 371 760 Ft-ot már 1979. július 19-én a felperesnek átutalt. Az elismert részt meghaladó, 395 040 Ft vétel-árkülönbözetre irányuló keresetnek viszont az elutasítását kérte, mert szerinte a felperes megszegve a szerződést, 164,5 q minőséghibás mákot szállított a bértárolóba.
A felperes az időközi teljesítésre tekintettel a keresetét 455 280 Ft-ra és kamatára leszállította. Tagadta a szerződésszegését, vitatta a minőségileg kifogásolt termék azonosságát.
Az elsőfokú bíróság, mivel a felek által külön-külön vett minták alapján a Magyar Kereskedelmi Kamarai Szakértőbizottság és a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet részéről, különböző időben végzett vizsgálati eredmények lényegesen eltértek egymástól, szakértői vizsgálatot rendelt el.
A szakértő feladata volt a bértárolóban levő mák azonosságának és minőségének a vizsgálata. A szakértő megállapította, hogy az 1979. december 10-én a bértárolóban a per tárgyát képező máktételből 58 zsákban már csak mintegy 16 q állt rendelkezésre. Ebből a felperes jelzése (a zsákokba helyezett, bélyegzővel ellátott papírkártya) alapján 53 zsák termény volt azonosítható, 3 zsákban levő papírkártyáról a bélyegzőlenyomat, 2 zsákból pedig a jelzés hiányzott. A laboratóriumi vizsgálat szerint azonban mindhárom, külön-külön megmintázott tétel azonos minőséget képviselt, vagyis a teljes megvizsgált mennyiség egy tételnek tekinthető. A vizsgálat adatai szerint az első tétel 85%-ban, a második 84%-ban, a harmadik pedig 88%-ban tartalmazott hibás mákszemet. Korábbi eltérő vizsgálati eredmények feltehető oka a szabálytalan mintavétel lehetett. Kifogásolta a szakértő, hogy a felek a betároláskor vett mintát nem őrizték meg, így objektív minősítésre nem kerülhetett sor. Az alperes egyébként a cséplés során sérült mákot zárt szövésű cukros zsákokban tárolta, aminek következtében a mákszemek állagának romlása fokozódott. Ha a felek még a tárgyév áprilisában mintát vesznek a tárolóban levő máktételből és azt megvizsgáltatják, meggyőződhettek volna a termény tényleges minőségi állapotáról és ezzel megakadályozhatták volna a minőségi vita elhúzódását, illetve a tárolt mák további romlását.
A felperes változatlanul vitatta a termény azonosságát és ismételten utalt arra, hogy az alperes a tárolóban levő mák minőségével kapcsolatban csak a vétel-árkülönbözetre irányuló kereset előterjesztését követően terjesztett elő kifogást.
Az elsőfokú bíróság az alperest 455 800 Ft vételár-különbözet és ennek 1979. április 16. napjától számított évi 15% kamata megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes a leszerződött területről betakarított mákot tisztította, ezután mintát vett és azt a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézettel megvizsgáltatta, majd a vizsgálat eredményének közlése mellett szállítási rendelkezést kért az alperestől. Az alperes a készre jelentett termést ugyancsak megvizsgálta, abból mintát vett, majd akként rendelkezett, hogy a felperes szállítson 155 q mákot az egyik sütőipari vállalat részére. Ennek megtörténte után az alperes további szállítási rendelkezése alapján a felperes 164,5 q mákot adott át az alperes bértárolójában és 25,2 q terményt szállított egy másik sütőipari vállalatnak. Az alperes korábban mindössze az utóbbi tétel minőségét kifogásolta az 1979. április 11. napján kelt levelében. A szóban levő tétel árkülönbözetet azonban az alperes a per során – az első szállítmánnyal kapcsolatos követeléssel együtt – elismerte, és minőségi kifogását a betárolt 164,5 q mák tekintetében tartotta fenn. Az alperes védekezése nem volt elfogadható. A vétel-árkülönbözetre irányuló kereset elbírálásánál abból kellett kiindulni, hogy az alperes a betárolt máktételt kifogás nélkül átvette, a később megvizsgáltatott kifogásolt mák pedig – minthogy azt más termelőktől származó terménnyel együtt tárolta – nem azonosítható. Így végeredményben a rendelkezésre álló összes adat egybevetéséből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a felperes a tárolóhelyre is jó minőségű mákot szállított.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés csak részben alapos.
Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a szolgáltatásoknak kifogás nélkül való átvétele nem jelent jogvesztést, és a jogosult nincs elzárva attól, hogy a hibás teljesítést később bizonyítsa (Ptk. 305. §). A módosított keresetben érvényesített vételár-különbözet megfizetésére irányuló igénnyel szemben tehát az alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a felperes megszegve a szerződést, a tárolóba minőséghibás mákot szállított, és így a további vételárral nem tartozik. Mivel a hibás teljesítés tényének az igazolására becsatolt minőségi bizonyítványok alapjául szolgáló mintavételi jegyzőkönyvek tartalmi és formai okokból valóban nem fogadhatók el, helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tárolóban levő mák azonosságát és minőségét az alapeljárás során szakértő bevonásával vizsgálta. Indokolatlanul mellőzte viszont a megvizsgált mák eredetére és minőségére vonatkozó szakértői megállapításokat.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a szakértő szakvéleményét, mert az – az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben – kellő alapot nyújt a megvizsgált termény azonosságának és minőségének megállapítására. Eszerint nem kétséges, hogy a tárolóban 58 db 30 kg-os zsákban levő összesen 17,4 q mák a felperestől származott, és az nem felelt meg a szerződésben, illetve a szabványban előírt minőségi követelményeknek. Amint arra a szakértő is rámutatott, de más hasonló tényállású ügyek kapcsán a Legfelsőbb Bíróság előtt is ismeretes, a kifogástalan minőségű mák, optimális raktározási körülmények között – a betakarítástól számított – egyévig minőségromlás nélkül eltartható. A szakértői vizsgálat által feltárt minőségi hiba jellegéből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a megvizsgált készlet már az átadáskor, a cséplésnél keletkezett, vagyis technológiai eredetű hibás tört szemeket is tartalmazott. Az ilyen termény nem felel meg ugyan a szabványban előírt minőségi követelményeknek, de nem minősíthető a rendeltetési célra alkalmatlannak sem, mivel rövidebb forgalmazási időn belül – árengedménnyel – még értékesíthető. A hibás, tört szemeket tartalmazó terménynek hosszabb ideig tartó tárolása, vagy – mint a jelen perbeli esetben – nem megfelelő (sűrű szövésű cukorzsákokban való) tárolása esetén a mechanikailag megsérült szemekből kifolyó olaj az idő múlásával olyan értékű avasodást idéz elő, amely már nem teszi lehetővé az ilyen máknak kereskedelmi forgalmazását. Mindezek együttes értékelése alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes a hibás teljesítése folytán a szakértő által megvizsgált 17,4 q mák, 24 Ft/kg árkülönbözetet nem igényelheti az alperestől, ezért e vonatkozásban a keresetet elutasította.
Az ezt meghaladó vétel-árkülönbözetre irányuló keresetnek helyt adó ítélet ellen előterjesztett fellebbezés azonban nem alapos. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indoklásában arra, hogy az alperes a szabálytalan mintavételezéssel, a minta megsemmisítésével, de különösen a tárolóban levő és kifogásolt 164,5 q mák túlnyomó részének a szakértői vizsgálatot megelőző elszállításával önmagát fosztotta meg a bizonyítás lehetőségétől.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet részben megváltoztatva, az alperes által fizetendő összeget 413 520 Ft-ban állapította meg. (Legf. Bír. Gf. III. 30 445/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás