GK BH 1982/297
GK BH 1982/297
1982.07.01.
Hibás teljesítésből eredő kár megtérítése iránt folyamatba tett perben éppúgy módot kell nyújtani a felróhatóság hiányának bizonyítására, mint a szerződésen kívüli károkozás címén támasztott követelés esetében [Ptk. 310. § és 339. §; Pp. 182. § (3) bek.].
A felperes 8000 db naposcsibét vásárolt 6,20 Ft/db egységáron az alperestől, majd az állományt előnevelésre magántenyésztőnél helyezte el két (3000 db és 5000 db) falkában. Az volt a célja, hogy a csirkéket 25–30 dkg-os súly elérése után a lakosság részére értékesíti. Az 5000 db-os állományból már az átvételt követő napokban nagymérvű elhullást észlelt, ezt követően pedig összesen 1247 db csibe elpusztult baromfitífuszban. Ezért a járási főállatorvos a megmaradt állománynak tenyésztés céljára történő értékesítését megtiltotta. A felperes ekkor a magántenyésztővel akként állapodott meg, hogy a megmaradt csibéket 1 kg-os súly eléréséig neveli, a költségeket a felperes fedezi. A felperes ebből az állományból 3210 db állatot összesen 2540 kg súlyban, 23 Ft-os egységáron 58 420 Ft-ért eladott egy mezőgazdasági termelőszövetkezetnek. Ilyen előzmények után a felperes a keresetében az alperest vételár visszafizetése és kár címén összesen 96 754 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a hibás teljesítést nem vitatta, a felperes szavatossági igényét 1247 db naposcsirke 7107,90 Ft-ot kitevő vételára tekintetében elismerte, tagadta viszont kártérítési felelősségét, mert – szerinte – a hibátlan teljesítés érdekében a tőle elvárható módon járt el.
Az elsőfokú bíróság az alperest 62 426 Ft-nak a megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó kereseti követelést pedig elutasította.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését nem, az alperes fellebbezését pedig részben találta alaposnak és ehhez képest az alperes fizetési kötelezettségét – 7359 Ft ellenérték beszámításával – 17 452 Ft-ra leszállította. Az ítélet indokolása szerint az 1216 db naposcsibe ellenértéke 6,20 Ft/db egységáron számolva 7 539 Ft-ot tesz ki. Ezen kívül kártérítés címén meg kell fizetnie az alperesnek az elhullott állománynál az elhullásig felmerült élelmezési, gondozási, gyógyszerezési stb. költségeket is, amelyek összege 9913 Ft.
A mindkét ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bíróságok törvénysértéssel, emellett megalapozatlanul kötelezték kártérítés megfizetésére az alperest.
Téves, egyben törvénysértő az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a szerződésszegés a szavatossági jogok mellett „egyben” megalapozza a hibás teljesítésből eredő kárért fennálló felelősséget is. Téves, ennek folytán ugyancsak törvénysértő a másodfokú bíróságnak az ezt elfogadó álláspontja is, emellett tévesen hivatkozott a Ptk. 310. §-ára és megalapozatlanul kötelezte az alperest kártérítési megfizetésére.
A teljesítéskor (1978. január 27-én) hatályban volt és az 1978. évi 2. sz. törvényerejű rendelet szerint alkalmazandó Ptk. 307. §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint a szavatossági és a kártérítési felelősség között különböztetni kell, ami kifejezésre jut abban, hogy a kártérítés alóli kimentésnek ugyanolyan feltételek mellett van helye (jogellenesség, kár, okozati összefüggés), mint a kárfelelősség más eseteiben (Ptk. 339. §), míg a szavatosság alóli kimentésre speciális szabályok érvényesek.
Mindkét bíróság elmulasztotta annak indokolását, hogy milyen perbeli adatokra alapította az alperes kártérítési felelősségét. Az alperes a vétkes magatartását tagadta, a hibás teljesítésre alapított kár tényét és az azzal összefüggő kártérítési felelősségét vitatta és azt állította, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Védekezését az 5/1970. (II. 10.) MÉM számú rendelettel kiadott Szabályzatra, állat-egészségügyi intézet, valamint szakértők véleményére alapította.
Az állat-egészségügyi intézet szakvéleménye szerint az alperes, amint az az iratok alapján megállapítható, az 5/1970. (II. 10.) MÉM számú rendelet szabályait megtartotta. Az egyik szakértő megállapította egyfelől, hogy az alperes a per tárgyát képező csibéket csak olyan tyúkállomány tojásaiból keltette, amely a baromfitífusz elleni védekezésről szóló, előbbiekben említett MÉM számú rendelet előírásainak megfelelt, másfelől, hogy a megyei állat-egészségügyi állomáshoz bakteriológiai vizsgálatra beküldött tojás baromfitífusz szempontjából negatív vizsgálati eredményt mutatott. Emellett megjegyezte a szakértő azt is, hogy csak a keltetési napló ellenőrzése esetén lehetne állást foglalni abban a kérdésben, hogy az alperes a keltetésre szánt tojásokat, illetve a már kikelt csibéket nem keverte-e össze fertőzött egyedekkel. A másik szakértő szerint a keltetőállomás az előírások megfelelő alkalmazásával igyekezett tífuszmentes tojásokat begyűjteni és tífuszmentes naposcsibéket szállítani a vevőknek. Az alperes ellenőrzési rendszeréből kiindulva azonban a nevezett szakértő sem zárta ki a magántenyésztőktől származó, nem ellenőrzött tojásoknak más egyedekkel való összekeverésének lehetőségét. Azt viszont nem állapította meg, hogy az alperes ellenőrzési rendszere mennyiben kifogásolható.
Az esetben, ha az eljárt bíróságok a szakvéleményeket a bennük rejlő ellentmondások, feltételezések vagy egyéb okok folytán nem találták elfogadhatónak az alperes kártérítési felelősségének a kimentése szempontjából, a bizonyítási eljárást tovább kellett volna folytatni, és ennek keretében lehetővé kellett volna tenni, hogy az alperes további bizonyítékokat terjeszthessen elő [Pp. 182. § (3) bek.].
Ha az alperes felróhatósága megállapítható, a bizonyítást ki kell terjeszteni az azzal okozati összefüggésben levő kár összegszerűségének vizsgálatára is.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvénysértő és megalapozatlan első és másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. G. törv. III. 31 588/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás